Mit kell elszenvedniük a sportoló gyermekeknek?

Az UNICEF felmérése szerint az egyesületekben sportoló fiatalokra úgy tekintenek, mint miniatűr felnőtt sportolókra, emiatt jogaik gyakran sérülnek. Az egyesületekben, szervezett sportban résztvevő gyermekek megalázó beavatási szertartásokon eshetnek át, verést, lelki terrort vagy szexuális zaklatást is tapasztalhatnak. 18 éves korukig a sportolók is gyermekek még, így egyértelműen vonatkozik rájuk az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye, azaz emberszámba kell venni őket és speciális védelmet kell élvezniük.

Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye már elmúlt 20 éves, Magyarország 1991-ben ratifikálta. A két évtized ellenére azonban sokan még csak nem is hallottak arról, hogy létezik. A sportoló gyermekek 18 éves korukra érik el azt a testi és lelki fejlettséget, amely a felnőtt, felelős élethez szükséges, az egyezmény ezért pontokba szedi, hogy a mi kell a különböző országokban élő gyermekek jólétének biztosításához, összefogja és harmonizálja a különböző nemzetközi jogi szerződésekben elszórtan felbukkanó gyermekjogokat.

A Gyermekjogi Egyezmény kimondja a játékhoz és szabadidőhöz, valamint az egészséges testi és lelki fejlődéshez való jogát a gyermekeknek. Mindhez ideális támogatást, alapot jelent a sport. Egészen addig, amíg a sportoló gyermekek számára örömforrást jelent. A sport erőszakosságának a gyermekek életére gyakorolt hatásáról nagyon kevés, szórványos adat áll rendelkezésre, az UNICEF most összegyűjtötte a különböző felmérések eredményét, összevetette ezeket, és ez alapján állította össze, milyen veszélyek jelentkezhetnek a sportban, hogyan lehet ezeket elkerülni.

A megalázástól a fenyítésig

A sport erőszakossága ugyan tabutéma, de mindenki tud róla. Nem a balesetekben szerzett kisebb-nagyobb sérülésekre kell gondolni, hanem az edzői szigorra, a teljesítményért túlhajszolt gyermekekre, a személyes konfliktusokra, a szülői kényszerítésre. Miközben a gyermekek igyekszenek megfelelni az edzői és a szülői elvárásoknak, a jogaik gyakran sérülnek azért, mert a felnőttek esetleg nincsenek is tisztában azzal, meddig mehetnek el az elvárások tekintetében, mit engedhetnek meg maguknak a gyermekekkel szemben.

A jelentés szerint a sportoló gyermekekkel szemben elkövetett erőszak legjellemzőbb megjelenési formái a következők:

• pszichológiai lealacsonyítás vagy lelki megalázás a nem, a testalkat vagy a teljesítmény alapján;
• indokolatlan nyomásgyakorlás a fiatal sportolóra a kiemelkedő teljesítmény elérése érdekében, gyakran a rendkívüli tehetséggel megáldott gyermekeket felnőttként kezelik;
• kikényszerített, kötelező szex;
• káros vagy szexuálisan megalázó beavatás, rituálék;
• olyan táplálkozás vagy fogyókúra, amely evészavarokhoz, pl. anorexiához vezethet;
• fizikai büntetések, verés;
• sérülések, erőltetett kockázatvállalás szélsőséges környezetben;
• dopping és egyéb teljesítménynövelő szerek használata;
• a társak befolyásolása alkohol, egyéb káros, függést okozó szerek használatára;
• teljesítmény, versenyrészvétel megkövetelése, sérülés esetén is;
• az edzés, mint büntetés;
• a megfelelő pihenőidő és törődés megtagadása.

A nemzetközi jelentés példákat is hoz a kutatások, felmérések illusztrálására. Svájcban 2010 őszén egy fiatal elkövető felfedte, hogy a berni kanton egyik futballklubjának ifjúsági csapatában évek óta egy nagyon megalázó, fájdalmas beavatási rítuson esnek át a frissen bekerültek: seprűnyéllel megerőszakolják őket. Ez a gyakorlat többször testi sérüléseket is okozott. A beismerő vallomást tevő fiatal a csapatba kerülését követően maga is hasonló erőszak áldozatává vált. Az egyik áldozat édesanyja később arról számolt be, hogy a csapat vezetői az edzőtáborokban eldugták a seprűket, hogy megakadályozzák a beavatási szertartást.

Egy norvég elitsportoló pedig így emlékszik vissza a kislánykori edzésekre: “Ha nem teljesítettünk jól, akkor büntetésből az edző ölébe kellett ülnünk. Megérintett minket, nagyon undorító volt. Ma már nem értem, egyáltalán miért tettük meg. Volt egy olyan gyakorlat, amikor sprintelnünk kellett, és aki utolsónak érkezett be, annak bele kellett ülnie az ölébe, így mindenki iszonyatosan rohant.“

Ha érdekli a téma, ha fontosnak tartja, lépjen be a SPORTSZÜLŐK Facebook csoportunkba!

Egy nyolc éves kínai kislány, Zhang Huimin több mint 3550 km-t futott a 2008-as pekingi olimpia tiszteletére. A 21 kilós kislány minden nap hajnali fél háromkor kelt és 64 km-t teljesített. A lány apja ezzel akarta felhívni a figyelmet a gyermekben rejlő potenciálra. Tagadta, hogy ő kényszerítette futásra a kislányt. Arra hivatkozott, hogy a gyermek sose panaszkodott fáradtságra.

Magyarország: az erőszak természetes velejárója a sportnak

Magyarországon a sport során tapasztalt erőszakról nincsenek sem felmérések, sem példák. Ennek részben az lehet az oka, hogy itthon egyáltalán nem jellemző a gyermeksportolók felvilágosítása a megfélemlítésről, a zaklatásról és a beavatási szertartásokról, mivel e jelenségeket sokan a sport természetes velejárójának tekintik. Az edzők és a gyermekekkel foglalkozó más sportszakemberek nem kapnak képzést arról, hogy hogyan ismerjék fel az erőszak és bántalmazás jeleit, pedig a biztos pedagógiai, gyermekvédelmi ismeretek segíthetnek megelőzni az erőszakot, miközben megerősítik a bizalmat, a mások iránt tanúsított érzékenységet, az önismeretet. Fontos lenne, hogy a sportolók, az edzők, a tanárok és a szülők is tisztában legyenek azzal, hogy hova fordulhatnak, ha a sport terén erőszakkal szembesülnek. Szintén fontos lenne, hogy a szakma felismerje a témával kapcsolatos képzések fontosságát, hogy alapkövetelmény legyen a sportszervezetekben a magatartási kódexek kialakítása és betartása.

A gyermekjogok ismeretét el kell várni a kluboktól, a kamaráktól, a menedzserektől, az edzőktől és a szülőktől is!

Mit lehet tenni?

Magyarországon a sporterőszak területén jelentős az információ- és a tudáshiány, ezért a személyes tapasztalatok megosztása sokat segít az erőszak visszaszorításában való előrelépésben.

A nemzetközi tapasztalatok alapján a sportoló gyermekáldozatok száma úgy csökkenthető, ha a sportági szövetségek, egyesületek határozottan fellépnek mindenfajta visszaélés ellen, etikai kódexükbe, működésükbe beépítik a szükséges irányelveket, valamint a gyermekeket és szülőket megfelelően tájékoztatják. Addig is itt egy táblázat arról, hogy bántalmazás esetén kihez kell fordulnia a szülőnek, a gyermeknek.

A fenti cikk „vargabetti” 2012-ben megjelent írásának szerkesztett változata