Betöltés

Mit keresel?

Aktív fiatalok Sportszülők Sporttudomány

A sportági alkalmasság, sporttehetség

Megoszt

Sporttehetség

A tehetség, ezen belül a sporttehetség definíciójára több, egymástól eltérő szempontrendszerre támaszkodó pedagógiai modell létezik. A könnyebb érthetőség kedvéért ezek részletezésétől eltekintünk, és inkább gyakorlati megközelítést alkalmazva ismertetjük meg az Olvasóval, hogy mik azok a tényezők, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy valaki kiemelkedő sportteljesítményével a világ élvonalába kerüljön. A tehetség összetevők komplex rendszerében az élsportolóktól átlag feletti testi, pszichés és mentális adottságokat várunk el.

hirdetés

A testi adottságokon elsősorban a testméreteket (testmagasság, testtömeg), a testalkatot és a testösszetételt értjük, de tágabb értelemben ide sorolhatjuk akár az izomzat rostszerkezetét és az ízületek mozgásterjedelmét is. Az elvárt testi felépítés egy sportágon belül a különböző távokon és posztokon szereplők között is jelentősen különbözhet.

Általánosságban véve ügyesség nem létezik, hiszen a korábban részletesen tárgyalt motoros képességek összetettségét ismerve irreális, hogy egy sporttehetség minden területen magas szinten teljesítsen, vagyis egyszerre legyen jó állóképessége, izomereje, robbanékonysága, kellő egyensúlyérzéke, hajlékonysága és reakciógyorsasága. Erre a sportágak mozgáskészletének ismeretében nincs is szükség, hiszen míg a sprinterek gyorsaságban és robbanékonyságban, addig a maratonfutók aerob állóképességben emelkednek ki. A kisgyermekkorban zajló fejlesztés elsődleges céljaként ennek ellenére az alapvető motoros képességek elmélyítését kell kitűzni ahhoz, hogy stabil alapokra lehessen ráépíteni majd a speciális sportági technika elsajátítását. A mozgásfejlődés tárgyalásánál már részleteztük, hogy a különböző képességek fejlesztésének élettanilag meghatározott, optimális időszaka van, és ezek zöme a kisgyermekkora esik. Egy adott sportág iránti korai elköteleződés éppen ezt a fogékony szakaszt rövidíti le. A tökéletes mozgástechnikán kívül minden sportolónak szüksége van az általános testi egészségre, egyes sportágakban ezenfelül a speciális képességek is előnyt jelentnek, úgymint megfelelő érzékszervi és szabályzó működés (látás, hallás, a hőháztartás szabályozása stb.).

sporttehetség sportorvos utánpótlássport

Értelmi és érzelmi képességek

Az élsportolók, a sporttehetség testi adottságaikon felül az értelmi és érzelmi képességeik területén is átlagon felüliek. A kognitív képességek közül ez jelenti a gyors és hatékony tanulási képességet, a magas fokú intelligenciát, a kreativitást és a feladat iránti elkötelezettséget. A jó szociális készség sem elhanyagolható, hiszen az edzői stábbal, a csapattársakkal, ellenfelekkel való kapcsolatrendszer alapja az eredményes kommunikáció. Ehhez kellő empátiára, nyitottságra, őszinteségre, következetességre van szükség. Beszélhetünk emocionális, azaz érzelmi „állóképességről” is, hiszen a monotonitás, a testi igénybevétel, a stresszkezelés, a függőségi viszonyrendszer és az egyoldalú életforma hosszú távon próbára teszi a sportolók tűrőképességét. Az élmezőnyön belül a rendkívül kiélezett küzdelemben sokszor nem a technikai tudás, hanem ezek a járulékos tényezők döntenek.

Bár a tehetség-összetevők megjelenésének alapjául nagyobbrészt az öröklött, genetikai adottságok szolgálnak, a környezeti hatások együttese, amit hatékony fejlesztésnek is nevezhetünk, különös fontossággal bír. Egyszerűbben megfogalmazva, a genetikai adottságok érvényesüléséhez tökéletes felkészítési folyamatra van szükség, azaz senki nem születik olimpiai bajnoknak. A felkészítésben a harmonikus családi közegnek, a toleráns iskolarendszernek és a jól felkészült pedagógusoknak és edzőnek egyaránt komoly szerepet kell vállalniuk. A hatékonyság további két feltétele a sportban eltöltött idő és a felkészítés minősége. Az edzőképzésben jól ismert az Ericsson által megfogalmazott, ún. 10 000 órás vagy 10 éves szabály, ami annyit jelent, hogy a sporttehetséggé váláshoz minimum ennyi kitartó gyakorlásra, azaz edzésidőre van szükség. Ez csaknem minden sportág esetében le is vezethető, ha a sportági specializáció és a karrier kiteljesülése között eltelt időt vizsgáljuk. Ennek ismeretében a versenysportoló gyermekek szülei sem eshetnek abba a hibába, hogy irreális elvárásokkal, elérhetetlen célok megfogalmazásával idő előtt kedvét szegjék az egyébként jól motivált és törekvő gyermeküknek. Mindig meg kell maradni a reális célok kitűzésénél,mert az ezzel járó sikerélmény a legjobb motiváló tényező. A sikerek elmaradásának következménye a korai kiégés és a sport elhagyása. Ez nem azt jelenti, hogy a vereség ne lenne éppoly fontos eleme a sportolók személyiségfejlődésének, hiszen a kudarctűrést, az időszakos sikertelenség elviselését tanulni kell. Az eredményes fejlesztés másik feltétele, hogy a felkészítés módszerei megfeleljenek a gyermek testi, értelmi és érzelmi fejlettségi szintjének. Ez nemcsak életkor-specifikus módszereket feltételez, hanem az egyéni különbségek figyelembevételét is. Ehhez individuális fejlesztésre van szükség, aminek része az edzésmódszerek gondos megválasztása és a terhelésnek az egyénre szabása, de az egyes fejlődési szinteknek megfelelő pedagógiai eszköztár alkalmazása is. Sajnos a napi gyakorlatban nem látszik ennek az elvnek a megvalósulása, ami több okra vezethető vissza. Elsősorban a szükséges személyi és tárgyi feltételrendszer megteremtése várat magára.

sporttehetség sportorvos utánpótlássport

Szelekció, tehetséggondozás

A sporttehetség tehetséggondozása első lépcsőfoka az átlagon felüli adottságokkal rendelkező leendő sporttehetségek felismerése, szelekciója. A sportági kiválasztás nem úgy történik, hogy egyszeri alkalommal adott szempontok alapján megvizsgáljuk a gyermekeket, és akik megfelelnek a felállított kritériumrendszernek, azokra nagyobb figyelmet fordítunk. A szelekció egy hosszadalmas, többéves folyamat, hiszen a változó dinamikájú egyéni fejlődés menetére is kíváncsiak vagyunk. Az általános sportképességek vizsgálatára már a korai gyermekkorban is lehetőség nyílik, azonban a sportspecifikus képességek szerinti megkülönböztetés értelemszerűen csak a specializáció után, legkorábban a pubertáskorban lehetséges. A fejlődési ütem gyermekenként is eltérő, az egy-egy részkészségben tapasztalható különbség azonban idővel, leginkább a serdülőkor végéig akár ki is egyenlítődhet. A kiválasztás és a tehetséggondozás többszintű intézményrendszerben zajlik, hiszen a különböző szintű sportiskolák, a sportegyesületek is tudatosan keresik és fejlesztik a sport kiválóságait. Helyzetüket nehezíti, hogy egyre fogyatkozó „poolból” kell meríteniük, ezért kiemelten fontos a sportágak napjainkban zajló szervezett népszerűsítése, aminek célja nemcsak az egészséges életmódra nevelés, hanem az utánpótlás javítása is. Hasonló célokat szolgálna a testnevelő tanárok tapasztalata és az edzőkkel való szorosabb együttműködése az iskolások képességeinek feltérképezésében és a tehetségek versenysportba irányításában (Révész).

A fenti cikk Vannai Judit: GYERMEKSPORT című izgalmat könyvéből egy rövid részlet. A könyv részleteiről a megadott linken olvashat (csak a kiadónál kapható)!

Ha érdekli a SPORTSZÜLŐK témakör (edzői-, szülői viselkedés, sérülések, táplálkozás, sportpszichológia, gyermekbántalmazás megelőzése stb.), ha fontosnak tartja, hogy beszéljünk ezekről, lépjen be a SPORTSZÜLŐK Facebook csoportunkba (kattintson erre a szövegre)!

Tagek

Kommentálj

Your email address will not be published. Required fields are marked *

For security, use of Google's reCAPTCHA service is required which is subject to the Google Privacy Policy and Terms of Use.

I agree to these terms.