A helyes testtartás és a tartáshibák

Az élővilágban az ember rendelkezik a leggazdaságosabb antigravitációs mechanizmussal. A testtartás – az egyes testrészek egymáshoz való viszonya – dinamikus egyensúlyi állapot, amelyet a testtartásért felelős izmok állandó, szemmel alig látható sokirányú tevékenysége tart fenn. A helyes és helytelen tartás között foglalnak helyet a tartási formák: aktív/feszes tartás, laza/pihenő tartás, szokásos/habituális tartás.

A helyes testtartás

Biomechanikai értelemben akkor beszélünk helyes tartásról, ha az ízületi tokok és szalagok feszülése a fiziológiásnak megfelelő, a tartásért felelős izmok harmonikus együttműködése miatt az izomzat erőkifejtése minimális. Mindezek következtében az ízületi felszínek terhelése a fejtetőtől a talpakig egyenletes. Oldalnézetből az egyes szegmentumokon áthaladó súlyvonal egybeesik a testet elülső és hátulsó félre osztó frontális síkkal.

Az egyes testrészek egymás feletti elhelyezkedése akkor ideális, ha a fejtetőtől indulva a fülön át másodiktól az ötödik nyakcsigolya testén, majd a vállon, a felkarcsont‑fejeket összekötő tengelyen áthaladva végigmegy a II–V. ágyéki csigolyatesten. Ezután metszi a II. keresztcsonti csigolya előtt elhelyezkedő súlypontot a combfej középpontja mögött, a térdízület középpontja előtt, de a patella mögött halad el. Végül a külboka előtt az alsó ugróízületen áthaladva éri el a talajt.

A tartást befolyásoló tényezők: részben örökölt alkati adottság, nem, életkor, tápláltság, pszichés állapot, környezet, foglalkozás, sportaktivitás jellege, de a másolt tartási szokásokat is itt említhetjük.

Jellemző tartáshibák

Tartáshibáról akkor beszélünk, ha a gerinc görbületei a fiziológiás méretektől eltérnek, a medence dőlésszöge nő vagy csökken. A test súlyvonala nem a fiziológiás ponton halad át. A gerinc és más ízületek csontos képleteiben kezdetben még nincs maradandó károsodás, később azonban kialakulhatnak maradandóak is.

Hanyag testtartás

Jellemzően az iskoláskorú tanulók hibás felfogásából ered, amelynek alapja a divattá vált lezserség, a hajlott hát, az előrecsapott vállak, az előrehelyezett fej és a lomha járás. Azonban ha akarnák, egyenesen is tudnák tartani magukat, szépen is tudnának járni.

Alapvetően tehát nem gyenge az izomrendszer, nincsenek túlnyúlt vagy megrövidült izmok, a tartó‑mozgató apparátus is rugalmas, nincsen ízületi mozgáskorlátozottság. Később, az évek múlásával, ha ez az állapot tartóssá válik, maradandó rendellenességek alakulnak ki. Csökken a törzs és a hátizmok teherbíró képessége, de a rossz testtartás kialakulásában a helyes tartáshoz szükséges akaraterő hiánya és pszichés tényezők is szerepet játszanak.

Ha a normálistól eltérő testtartás aktív izomerővel korrigálható, akkor hanyag tartásról, ha azonban ez állandósul és aktív izomerővel nem korrigálható, már gerincdeformitásról beszélünk.

Tartási gyengeség

Az izmok tartós gyengeségét és a szalagok lazaságát jelenti. A tartószerkezet működése nem kielégítő. Fokozott gyengeséget idéz elő, hogy a tartószerkezetet kevés természetes inger éri.

A tartásgyengeség jól felismerhető és elkülöníthető más elváltozásoktól. A rossz tartáshoz gyakran társul lúdtalp, X‑láb is, ezek kezelése is a korai stádiumban a leghatékonyabb.

Domború hát (kyphosis)

Ha a háti kyphosis fokozott, és ráterjed az ágyéki gerincszakaszra is, kyphotikus görbületet mutat. A háti kyphosis a normálisnál nagyobb, az ágyéki lordosis a fiziológiásnak megfelelő. A háti gerincszakasz kisebb vagy nagyobb mértékben fokozott, ami ráterjedhet az ágyéki gerincszakaszra is, ezáltal egy nagy kifotikus ívet alkot (totálkifózis). A gerinc ilyenkor előrehajlik, a vállak előreesnek, a fej követheti ezt az ívet és szintén előrehajlik. Ha mégis egyenesen tartja a fejet, akkor a nyaki gerincszakaszon kompenzáló lordotikus görbület alakulhat ki.

Totálkifózis esetén jellemző, hogy a medence hátradől, a farizmok és a hátulsó csípőizmok megrövidülnek, és ezzel tovább romlik a medenceöv helyzete. A kifotikus tartás következtében a hátizomzat állandó nyújtott állapotba kerül, a váll hátrahúzására idővel már nem lesz képes, így kialakulnak az elálló lapockák. A mellkas izmai megrövidülnek, aminek következtében a mellkas állandó kilégzőállásba kényszerül, így a teljes belégzés nem lesz lehetséges. Károsodik a légzésfunkció, csökken a szív és a keringési rendszer teljesítőképessége, kevesebb oxigént szállít a vér, ami koncentrációzavart, fáradékonyságot és a teljesítőképesség csökkenését eredményezi. A hasizmoknak szintén fontos szerepük van a légzésben. A hajlott testtartás miatt a hasüreg összenyomódik, a hasfal előredomborodik, és szintén károsodást okoz a légzésfunkcióban.

Nyerges hát (lordosis)

Lordózisról akkor beszélünk, ha a háti kifózis a fiziológiásnál nem nagyobb, azonban az ágyéki hajlat túllépi a normális görbület határát. A gerincoszlop fiziológiás görbületei a születés után alakulnak ki. Méhen belül a magzati korban a baba gerince totálkifózisban van (magzati póz), születés után a hason fekvő csecsemő fejemelésével kezd kialakulni a nyaki lordózis, ami a mozgásfejlődése során a kúszáskor továbbfejlődik.

A felüléssel alakul a háti kifózis és a felállással kezdődik az ágyéki lordózis kialakulása, majd a járással fejlődik tovább. A járással alakul tovább a medence állása, amely korábban még kissé előredől, mert ehhez az új megterheléshez még nem szokott hozzá a kisgyermek szalagrendszere. A járás során erősödik a farizomzat, amely húzó hatást gyakorol a csípőízületre és hátrahúzza a medencét.

Iskolás korban a kerek hát kompenzálására jönnek létre a lordózisok, amelyek a gyermekek és serdülők rossz tartásával és gyenge izomzatával magyarázhatók. A gyenge hátizomzatú gyermekek nem képesek tartásukat befolyásolni, mert gyenge a hasizomzat, a medence körüli izmok és az alsó végtag izmai. Minden ilyen esetben a medence előrebillenő rossz helyzete határozza meg a gerincszakasz hajlatát, valamint a renyhe hasizomzat idézi elő a lógó hasat. A fokozott ágyéki lordózis nemcsak fájdalmat okozhat, hanem befolyásolhatja a vesék és a hasi szervek működését, később pedig hozzájárulhat az ágyéki csigolyák kóros elváltozásához.

Lapos hát (dorsum planum)

A háti szakasz csaknem lapos, a fiziológiás görbületek hiányoznak (háti domborulat ellapult, ágyéki homorulat csökkent vagy ellapult). A gerincnek ez az elváltozása nem gyakori vagy nem feltűnő, gyermekkorban nem okoz fájdalmat, azonban a gerinc könnyen inszufficienssé válik, és felnőttkorban okoz fájdalmat.

Lényegében a gerincoszlop egy bothoz hasonlít, és ez a gerinchelyzet statikus veszélyt is jelent, mert a bordák lefutása és ízesülése lelapult mellkashoz vezet, ez pedig akadályozza a szív és a tüdő fejlődését, valamint a keringést. A csigolyatestek ebben a kiegyenesedett helyzetben rosszul illeszkednek egymáshoz és a fiziológiás görbület által nyújtott rugalmasság, hajlékonyság hiányt szenved. A rugalmatlanság következtében minden rázkódtatás, minden behatás traumaként hat, még a járás mechanizmusa is.

A gerinc fiziológiás görbületeinek kialakulása egyenletes súlyelosztásával védi a gerincoszlopot, azonban ennek hiányában a gerincoszlop bizonyos részei nagyobb terhelésnek vannak kitéve, így erőteljesebb a kopás és az elhasználódás miatt érzett fájdalom.

A csigolyatestek rossz elhelyezkedése miatti botszerű gerinchelyzet a mozgást is akadályozza rugalmatlansága miatt, így az izomzat is meglehetősen gyenge.

Fokozott háti és ágyéki görbületű hát (kypholordosis)

Mind a háti kyphosis, mind az ágyéki lordosis fokozottabb a fiziológiásnál. Ilyen esetben gyenge a törzsfeszítő izomzat és a szalagrendszer, megnyúlt a has‑ és a farizomzat és a csípőfeszítő izomzat. Ennek oka a mozgáshiány.

A cikk megjelenését partnerünk, a sportolók ellátásával is kiemelten foglalkozó Doktor24 támogatta!