Sporttudomány és edzőképzés: a szakadék áthidalása

Több száz coaching tanfolyamon, coaching workshopon, coaching konferencián és coaching szemináriumon vettem részt. A tanfolyam összehívója mindig meghív egy sporttudományi háttérrel rendelkező vendégelőadót, aki fiziológiáról, biomechanikáról, táplálkozásról, pszichológiáról vagy más teljesítménytani témáról beszél, és megpróbálja összekapcsolni a sporttudományt és az edzőképzést.

És mindazon több száz tanfolyamon, workshopon, konferencián és szemináriumon, amelyen részt vettem, ugyanazokat a hibákat láttam, amelyeket a vendégelőadók elkövettek.

A sport fejlődéséhez fontos, hogy a sporttudomány és az edzőképzés közelebb kerüljön egymáshoz, ezért úgy döntöttem, hogy teszek valamit ez ügyben.

A probléma a „két világ” – a sporttudomány és az edzői világ – közötti különbségekből ered

A sporttudomány világában a dolgok a tényeken, a kutatáson, az érvényességi és megbízhatósági méréseken, a pontosságon és a bizonyítékokon alapulnak. Ezt gyakran a „bizonyítékokon alapuló gyakorlat” (evidence based) világaként emlegetik, azaz, hogy a szakértői értékeléssel rendelkező kutatások szerint mi az, ami működhet.

Az edzői világban az eredmények, a teljesítmény, a kommunikáció, az ösztönök és a „megérzés” – az edzői művészet – állnak a középpontban. Ez a világ a „gyakorlaton alapuló bizonyítékokra” összpontosít, vagyis arra, hogy mi az, amit tapasztalatból tudunk, és ami működik.

Létfontosságú, hogy a két világ – a sporttudomány és az edzőképzés – találkozzon, és megossza egymással az ötleteket és az információkat, de ugyanilyen fontos, hogy a két csoport megfelelően és hatékonyan kommunikáljon egymással.

Először igyekezzünk megérteni – és csak utána legyünk érthetőek.

Íme a tíz aranyszabály, amire a sporttudományi információk edzőknek való bemutatása során figyelni kell:

• Soha ne kérjen előre bocsánatot (különösen azért, mert az előadás túlságosan technikai jellegű). Gyakran előfordul, hogy a szakértő első szavai így hangzanak: „Sajnálom, hogy ez a prezentáció mennyire technikai jellegű lesz ma”. Rossz lépés. Az elején bocsánatot kérni azt jelenti, hogy nem készültél fel megfelelően a közönség igényeire, és csak a szokásos, általános tudományos prezentációdat adod elő a témában. Csináld meg a házi feladatodat.
• Tartsd a szakzsargont a minimumon. Minden iparágnak megvan a maga szakzsargonja. A sporttudomány sem különbözik ettől. Tartsa a minimumon. És ne kérjen bocsánatot a használatáért!
• Csatlakozzon a PAPPP-hez (People Against Pointless PowerPoint Presentations – Emberek az értelmetlen PowerPoint Prezentációk Ellen). Mindannyian szeretjük a PowerPointot, mert ez a lusta, egyszerű és kényelmes módja az információk bemutatásának. Nagyszerű, ha elfoglalt vagy, és kevés időd van a felkészülésre. De…a PowerPoint kezdi túlélni hasznosságát az edzőképzés területén. Az edzők kommunikátorok, és azt akarják, hogy kommunikáljanak velük – nem pedig azt, hogy „Powerpoint-ozzanak” rájuk.
• A PAPPP alapján – ne úgy beszéljen a hallgatóihoz, mint a diákjaihoz. Egy másik nagy hiba, hogy az előadók a diáikhoz beszélnek, nem pedig a közönségben lévő emberekhez. A diák az előadás kiegészítői – nem az egészet jelentik. Grafikákkal, színekkel stb. egészítik ki az ötleteit és az információit – de a prezentáció az Öné. Néha ki is kapcsolhatod a kivetítőt – van kikapcsoló gombja – és csak beszélgethetsz az emberekkel.
• Csak minimális a háttér-információkat (pl.történelmi) közölj, – Ez igazi hiba. Mivel a sporttudománynak van egy olyan konvenciója, hogy kutatási áttekintéseket végeznek, és hivatkoznak a múltban készült munkákra, az előadók szükségét érzik, hogy végigvigyék az edzőket a téma 100 éves történetén. Az edzőket ez nem érdekli! Térjen a lényegre, és beszélje meg a véleményét arról, hogy mi hasznos és gyakorlatias most, és mi fokozhatja a teljesítményt a jövőben.
• Ne egyszerűsítse túl – az edzők nem buták. Néhány edző maga is sporttudományi háttérrel rendelkezik. Mások 20 évnyi kemény tanulásból származó PhD-vel rendelkeznek, és megérdemlik a tiszteletedet. Ne butítsd le az információidat – keretezd be és mutasd be úgy, hogy hozzáadott értéket jelentsen az edző programjához.
• Kerülje a „szerintem” típusú, lezáratlan kifejezéseket – Ez is a tudományos világ öröksége, ahol a dolgokat 0,05-ig, valamint a megbízhatósági és érvényességi konvencióknak megfelelően kell bizonyítani, mielőtt nyilvánosan bemutatják őket. Ön a szakértő. Mutassa be az információt magabiztosan, biztosan és erőteljesen. Az „Azt hiszem” edzői értelmezése a következő: „Nem vagyok biztos benne, nem igazán tudom”. Ez azt is jelzi, hogy nem bízik önmagában és abban, amit mond.

• Ne hagyatkozz a kollégákra vagy a közönségben lévő emberekre – Bosszantó szokás, amelybe sok előadó beleesik. Ne utalj a közönségben ülő kollégák előadásaira. Eljön majd az ő idejük is a prezentációra. Arra kérték fel, hogy kösse össze a sporttudományt és az edzői munkát: hidat képezzen az Ön mint sporttudós világa és a hallgatóság mint edzők világa között. Azzal, hogy a közönségben ülő kollégákra hivatkozik, azt mondja, hogy „nem vagyok teljesen magabiztos ebben a kérdésben, ezért megkérek valakit a közönségből, aki talán többet tud nálam”. Ez az önbizalom hiányáról is tanúskodik.
• Tartsa be az előadására biztosított időt – Mindenki szenvedélyesen foglalkozik a saját témájával, és ugyanannyi időt érdemel az előadásra, mint ön. Tartsa be az időt. A cél a sporttudomány és az edzőképzés összekapcsolása – nem pedig az, hogy folyamatosan a legújabb kutatásodról, az egyetemeden elért fejlesztésekről fecsegjen, és hogy bemutassa a publikációs előéletének teljes listáját.
• Töltsön egy kis időt azzal, hogy megismerkedjen a hallgatóság sajátos igényeivel – ez mindennek a kulcsa.  Az „egyméretű” prezentáció nem elég jó. Mivel az információ olyan könnyen elérhető az interneten, nincs mentség arra, hogy általános prezentációkat adjon elő, és csak a címdiákat és a dátumot változtassa meg. Minden a közönség igényeiről szól: tudja meg, kik ők, mivel foglalkoznak, mire van szükségük és mit szeretnének megtudni.

A sporttudományok kommunikálása az edzők felé fontos szempont a sportban való tudás építésében és gyarapításában. Ha jól csinálják – jelentős hatást gyakorolhat a sportedzők gondolataira és cselekedeteire. Ha rosszul csinálják, akkor a legjobb esetben is csak időpocsékolás – a legrosszabb esetben még az edzőket is elriaszthatja attól, hogy a jövőben részt vegyenek a tanulási és továbbképzési tevékenységekben.

Íme tehát az én tíz aranyszabályom a sporttudományi információk edzőknek való bemutatására, valamint a sporttudomány és az edzőképzés összekapcsolására.

Partnerünk, Wayne Goldsmith által írt angol nyelvű cikk a NewSport oldalon jelent meg (a szerző engedélyével)!