Betöltés

Mit keresel?

Sportegészségügy, sportorvoslás

A magyar sportegészségügy története

Megoszt
Sportkórház (1963) - forrás: www.fentrol.hu

123 éves a magyar sportorvoslás, 85 éves a sportegészségügy intézeti rendszere – 1891-ben jelenik meg az első, magyar szerző által írt sportorvosi munka, 1929-ben kezdték kialakítani az MTF intézmény sportorvosi rendelőjéből az I. számú Állami Sportorvosi Intézetet, amely 1930-tól működött …

A magyar sportegészségügy története

1891-ben jelenik meg az első, magyar szerző által írt sportorvosi munka, amely Dollinger Gyula professzor „Az ifjuság testi neveléséről” címet viselő dolgozata; ezt követően Stuttgartban német nyelven is megjelent „Über die Körperliche Erziehung der Jugend” címmel.

Az 1894. szeptember 1-9. között Budapesten megrendezett Nemzetközi Közegészségi és Demografiai Congressus XV. szekciója a sportegészségüggyel foglalkozott.

hirdetés


1894-ben látott napvilágot Kossuth Lajos korábbi orvosának, Basso-Arnoux-nak az eredetileg olasz nyelven írt műve magyar fordítása, Jutassy József fordításában „A maszszázs és a stockholmi mechanikai gyógyintézetek” címmel.

1897-ben ugyancsak a svéd gyógygimnasztikáról írt egy önálló kötetet Kelen István.

1901-ben „Anatómia és divat. Három népszerű előadás” címmel jelent meg Thanhoffer Lajos professzor népszerűsítő kötete, amelyet szintén a sportorvosi munkák közé szoktak sorolni.

A magyar sportegészségügy története

Az Egészség c. folyóirat 1902-es évfolyamában Hollós József tanulmányt írt „A sport orvosi szempontból” címmel.

1908-ban jelent meg Juba Adolf munkája „A középiskolai testnevelés reformja” címmel, s az általa leírtak, akárcsak Liebermann Leó professzor dolgozatai, számos sportorvosi kérdést tárgyalnak.

1913-ban jelent meg Dalmady Zoltán „A sportok egészségtana” című alapvető munkája, s ugyanabban az évben „A turistaság egészségtana” címmel is adott közre kötetet. Dalmady elsők között foglalkozott hazánkban a turisztika népegészségügyi, sportegészségügyi vonatkozásaival.

Az 1913. évi XIII. tc. országos testnevelési alap létrehozásáról intézkedett, amelyet 1924-ben kibővítettek.

1921-ben alkotta meg a magyar országgyűlés a Testnevelésről szóló törvényt (1921. évi LIII. tc.), szövegét az alábbiakban közöljük is. Ez a törvény mondja ki a Testnevelési Főiskola alapítását, s ettől kezdve terelődik a figyelem a testnevelés, a szervezett sport és a sportorvoslás témakörére.

1921-ben minisztériumi rendelet szól a cserkészcsapatok megalakításáról.

A magyar sportegészségügy története

1923-ban Arató Emil (aki az Országos Sportorvosi Intézet igazgatója volt 1947-től) a Munkás Testedző Egyletben, 1928-ban Csinády Jenő az akkor megalakított Szegedi Élettani Intézet Sportorvosi Vizsgáló Állomásán megkezdte a sportolók rendszeres egészségügyi ellenőrzését.

1924-ben jött létre az Országos Testnevelési Tanács, Karafiáth Jenő elnök vezetésével (aki 1931-ig vezette a Tanácsot). Alakuló ülésén Klebelsberg Kunó kultuszminiszter tartott nagy lélegzetű előadást, amely nyomtatásban is megjelent; törvénycikk mondja ki a testnevelési alap további működését.

1924-ben alakult meg a FIMS, a Sportorvosok Nemzetközi Szövetsége (Federation International Medicine du Sport)

1925 decemberében létrejött a Magyar Királyi Testnevelési Főiskola (MTF), s azon belül 1929-ben kezdték kialakítani az intézmény sportorvosi rendelőjéből az I. számú Állami Sportorvosi Intézetet, amely 1930-tól működött.

1926-ban jelent meg Madzsar József szerkesztésében „Az egészség enciklopédiája”, amelyben Rónay Viktor tanulmányt írt „Az egészség és a sport” címmel.

1928-ban Kellner Dániel írt „Mit kell a sportolónak saját testéről tudnia” címen könyvet, s ebben a témakörben szakpublikációja is megjelent ugyanabban az évben a Gyógyászat hasábjain, egyebek között „Tüdő és sport” címmel, a következő évben pedig „Szív és sport” címmel adott közre szakcikket.

1928-ban indult meg a Testnevelés c. folyóirat Szukováthy Imrének, a Testnevelési Főiskola igazgatójának főszerkesztésében, aki a lapot 1928 és 1930 között szerkesztette. Már az első évfolyamban Mező Béla tollából a sportorvosláshoz kapcsolódó szakcikk jelenik meg „A sportorvoslás orvosi szempontból” címmel.

1928: A hazai sportegészségügy fejlődését nagyban segítették a nemzetközi sportrendezvényekkel kapcsolatos sportorvosi elvárások. Ezek sorában említhetjük az 1928. augusztus 1-4. között Amszterdamban megrendezett első nemzetközi testnevelésügyi és sportorvosi kongresszust, amely a tervezett olimpiához kötődött, s amelynek szakanyaga 1929-ben Budapesten önálló könyv formájában is megjelent az „Országos Testnevelési Tanács könyvtára” sorozatban.
A hazai sportorvoslás az amszterdami (1928) és a berlini (1936) játékok közötti időszakban jutott el annak felismeréséig, hogy a megnagyobbodott szív nem a betegség, hanem az edzettség jele, s így a sportorvos-tudomány átlépett a kardiológia korszakából az úgynevezett humán fiziológia korszakába. Azaz az orvosi sérülések ellátásán és a versenyző esetleges keringési rendellenességeinek feltérképezésén túl elsődlegesen a terhelés adagolásának és a szervezet reagáló képességének ellenőrzésében kezdett szerepet játszani.

A magyar sportegészségügy története

1929 októberében a Testnevelési Főiskolán megindult a sportorvosi rendelés. Baitz Géza, Herzum (Kereszty) Alfonz, Kellner Dániel, Dobokai Lajos, Dusoczky Andor, Oláh Dániel végezték itt a munkát. A KISOK kötelezővé tette, hogy a középiskolások sportversenyén csak sportorvosi engedéllyel lehet indulni, ezt egyezmény alapján a TF rendelője nyújtotta. Három százalék volt a valamilyen szívbántalom miatt eltiltottak aránya, ez egyben alátámasztotta a vizsgálatok fontosságát, de még nem rendelték el a felnőtt sportolók kötelező ellenőrzését. Az 1936. évi olimpiai játékokat megelőzően már valamennyi kiutazó tüzetes orvosi vizsgálaton esett át.

1929-ben a Testnevelés c. folyóiratban Kellner Dániel szaktanulmányt ad közre „A sportorvos feladatai” címmel.

1930-ban Dusóczky Andor sportorvosi vizsgát tett, és ezzel ő lett az első magyar okleveles sportorvos.

1930-ban alakult meg az Országos Orvosszövetség Sportorvosi Szakosztálya Dollinger Gyula elnökletével.

1930-ban a Budapesti Orvosi Újság több cikkben is beszámol az addig elvégzett sportorvosi vizsgálatokról, a publikációk szerzői: Purjesz Béla, Rosztóczy Ernő, Csinády Jenő.

1930-ban a Testnevelés c. folyóiratban Szukováthy Imre már összegző tanulmányt tud közreadni a sportegészségügy , a sportorvoslás főbb hazai adatsorairól.

1930 október 1-15. között rendezték meg az első magyar sportorvosi tanfolyamot. Az ott elhangzott előadások kötet formájában is megjelentek Schmid Gyula szerkesztésében 1931-ben. A kötetben – sok más mellett – napvilágot látott Szukováthy Imre „Magyar sportorvosi irodalomtörténet” és Schmid Gyula: „Sportorvosi irodalom” c. írása. (A TF a sportorvosi vizsgálatok országos kiterjesztésének előmozdítása érdekében az 1930-as rendezvényt követően 1945-ig még további három tanfolyamot szervezett.)

1931-ben megjelent Miskolczy Vilmos „Első segítség nyújtás a sportban” című műve, amelynek előszavát Karafiáth Jenő írta. A kötet sikerére jellemző, hogy 1933-ban ismét közreadták.

A magyar sportegészségügy története

1932-ben Pósta Sándor önálló kötetet jelentetett meg „A sport és az orvos” címmel, 112 oldal terjedelemben.

1933-ban a hazai sportorvoslás egyik úttörő egyénisége, Herzum (Kereszty) Alfonz kiadta ki „Az ifjúság sportja orvos szemmel” című munkáját.

1933-ban Kellner Dániel megalapítja a „Sportorvos” c. folyóiratot, amelyet megszűnéséig, 1942-ig ő szerkeszt.

1934-ben jelent meg Herzum (Kereszty) Alfonz munkája „Az ifjúság sportja orvosi szemmel nézve” címmel.

1936-ban megjelentek az 1923-ban Szegeden alapított sportorvosi rendelő több, mint 10 éves munkájáról szóló összegzés „Beszámoló a Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem Élettani Intézetének sportorvosi vizsgáló állomásán folytatott munkáról” címmel 71 oldal terjedelemben

1936-ban a sportorvostannal is behatóan foglalkozó Rosztóczy Ernőt magántanárává habilitálta a szegedi tudományegyetem.

1937-ben Szegeden került sor az első sportorvosi vándorgyűlésre.

1937-ben Herzum (Kereszty) Alfonz vezetésével a Testnevelési Főiskola orvosi rendelőjéből és az Országos Testnevelési Tanács II. sz. Sportorvosi Intézetéből megalakult a Sportorvosi Intézet, amelynek irányítója ő lett.

1938-ban a „Testnevelés” c. folyóirat „Sportorvos” mellékletében megjelent tanulmányokból kötetet adtak közre „Időszerű sportorvosi kérdések” címmel. A művet három neves szakember rendezte sajtó alá: Veress Elemér, Rosztóczy Ernő és Csinády Jenő. A kötetben több értékes írás is helyet kapott, köztük említjük: Veress Elemér: Az iskolaorvos mint az iskola sportorvosa; Baitz Géza: A sportorvosi hálózat kiépítése és Cseley Pál: A sportorvos munkája a sporttelepeken és sportegyesületekben c. tanulmányát.

A magyar sportegészségügy története

1938 április 28-30. között Budapesten, a Honvédorvosok Tudományos Egyesületének rendezésében tartották meg az Első Magyar Sportorvosi Kongresszust és Kiállítást. A teljes anyaga 1940-ben jelent meg. A kötet néhány jelentős tanulmánya: Nagypataki Gyula: A sportorvosok feladata a csúcsteljesítményű sportolóknál, különös tekintettel az 1940-iki olmpiai játékokra; Szollás László: A sportorvos feladata a jégsportok csúcsteljesítményénél; Nagypataki Gyula: Az első sportegészségügyi kiállítás ismertetése; Rosztóczy Ernő:Testnevelési és Sportorvosi Mozgó Vizsgáló Állomás; Baitz Géza: A Magyar Királyi Sportorvosi Intézet munkájának ismertetése és jövő iránya;

1941-ben kötet jelent meg „Női nemzetvédelmi ismeretek” címmel, s ebben Nagypataki Gyula fejezetet írt „Sportegészségügy. Sportorvosi feladatok” címmel.

1942-ben jött létre a budapesti székhelyű m. kir. Országos Sportorvosi Intézet, jogutóda az Országos Testnevelési és Sportegészségügyi Intézet.

1942 és 1946 között Csinády Jenő a budapesti Országos Sportorvosi Intézet sportorvosi-élettani kutatója volt, majd a vizsgáló részleg vezetőjévé, illetve az intézet igazgatójává nevezték ki.

1943-ban Hepp Ferenc önálló kötetet adott közre, amelyben bemutatta a Magyar Király Testnevelési Főiskola múzeumának könyvgyűjteményét, a kötet a főiskola kiadványainak sorozatában jelent meg.

1944-ben Csinády Jenő önálló, sportegészségügy témájú kötetben mutatta be a sportegészségügy témájú Magyar Királyi Országos Sportorvosi Intézetet.

  1. március 3-4-én Budapesten sportorvosi értekezletet tartottak, amelynek a sportegészségügy témájú előadásai önálló kötet formájában is megjelentek Csinády Jenő gondozásában.
  2. A második világháború után az OTSI átvette az OSI funkcióit, de lévén, hogy megkapta az Alkotás utcai kórházat, lehetőségei jelentősen kibővültek. 1952-től működik népszerű nevén a Sportkórház, amely mint a sportorvoslás országos intézete (OTSI) alapvetően felelős az ország testnevelés- és sportegészségügyének szervezési,- módszertani,- gyógyító-megelőző, képző, továbbképző és tudományos kutatási feladataiért. Szakorvosi rendelőintézet, fekvőbeteg osztályok, kutatóosztály, fiziotherápia, tornaterem jelentik a központi feltételrendszert, amely kiegészül a megyei, városi sportorvosi szolgálat hálózatával.

1990 óta az Intézet neve Országos Sportegészségügyi Intézet (OSEI) – Sportkórház – megfelelően annak a nemzetközi trendnek, amely egy gyűjtőfogalmat, a sportot használja a testkultúra társadalmi megvalósítását célzó intézményrendszerekre.

A szöveg döntően a következő forrás felhasználásával készült (a szerző engedélyével):

  • Gazda István: Néhány adatsor 1945 előtti sportegészségügyünkről. In: A MAGYARORSZÁGI KÖZEGÉSZSÉGÜGY SZAKTERÜLETEINEK TÖRTÉNETÉBŐL (1876-1944). Összeállította: Kapronczay Károly. Piliscsaba – Budapest, 2010.  Magyar Tudománytörténeti Intézet – Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár. (A Semmelweis Egyetem Népegészségtani Intézetének oktatási segédkönyve)
Tagek

Talán ez is érdekel

Kommentálj

Your email address will not be published. Required fields are marked *

For security, use of Google's reCAPTCHA service is required which is subject to the Google Privacy Policy and Terms of Use.

I agree to these terms.