Mi az áltudomány? – a szkeptikus sporttudós gondolatai

Ahhoz, hogy megválaszoljuk, mi az áltudomány, a legegyszerűbb, ha először azt tisztázzuk: „mi a tudomány?”.

A tudományos módszer

A tudomány folyamatos önvizsgálatra, ellenőrzésre és elemző gondolkodásra épül (és ezt meg is követeli), ami rendkívül megnehezíti az önámítást vagy a tények figyelmen kívül hagyását. A tudomány egy átlátható folyamatot követ: első lépésként háttérinformációkat gyűjtünk, és megfigyeljük a vizsgálandó jelenséget. Ezután megfogalmazunk egy tesztelhető hipotézist, gondosan megtervezzük a kísérletet, majd precízen végrehajtjuk, és elemezzük az eredményeket. Az eredményeket értelmezzük. Előfordulhat, hogy ezek nem támasztják alá a hipotézist, ilyenkor elvetjük, és a folyamat elölről kezdődik. Ha a hipotézist nem lehet elvetni, az azt jelzi, hogy közelebb kerültünk az igazsághoz. Mielőtt azonban ezt „tényként” közölhetnénk, még számos lépés szükséges. Először szakmai bírálaton (peer review) kell átesni. Más kutatók megvizsgálják a módszereket, a kísérlet kivitelezését, az elemzést és az értelmezést, és igyekeznek hibákat találni bennük. Még a publikálás után is lehetőség van arra, hogy mások alaposan górcső alá vegyék a tanulmányt. Ez egy rendkívül szigorú folyamat része. Bár szigorú, nem tökéletes: előfordul, hogy gyenge módszertanú munkák is átcsúsznak és megjelennek. Még egy publikált eredmény sem számít azonnal „ténynek”, hanem fokozatosan közelít ehhez, ahogy további vizsgálatok megerősítik.

Az áltudomány szinte az ellentéte a tudománynak, még ha külsőre hasonlít is rá. A felszín alatt azonban minden alapvetően különbözik. Az alábbiakban az áltudomány és a tudomány néhány lényeges eltérése kerül bemutatásra.

Az áltudomány a tudomány ellentéte

Az áltudomány ezzel szemben nem követ semmilyen rendszerezett folyamatot. Sőt, mindenáron igyekszik elkerülni a szigorú módszertant. Olyan ősi, ösztönös, irracionális és nem objektív gondolkodási mintákat őriz, amelyek több százezer éve velünk vannak. Ezek vezettek a babonákhoz és számos téves elképzeléshez az emberről és a világról. Ilyen például a voodoo, a lapos Föld elképzelése, vagy egy olyan világkép, amelyben az ég „padlásán” Isten, a „pincében” az ördög, a „földszinten” pedig az ember él; ide tartoznak az esőtáncok vagy a mentális betegekkel szembeni kegyetlen bánásmód is, amelynek célja a „démonok kiűzése”. Ugyanebbe a körbe sorolhatók a modernebbnek tűnő, de hasonló alapokra épülő eljárások, mint a homeopátia, a reiki vagy a köpölyözés, amelyek babonára és mágikus gondolkodásra épülnek. Az áltudomány arra bátorít, hogy bármit elhiggyünk. Látszólagos „érveket” kínál ahhoz, hogy minden hit egyformán érvényesnek tűnjön. A tudomány ezzel szemben abból indul ki: tegyük félre a „hitet”, és vizsgáljuk meg, mi a valóság. Ez a két út nem találkozik; teljesen ellentétes irányba vezet.

Az áltudomány mindenhol jelen van

Az áltudomány gyorsan terjed, szinte járványszerűen. Sokkal gyorsabban szaporodik, mint a tudomány, mert a valódi kutatás idő- és erőforrás-igényes. Adatokat kell gyűjteni, kísérleteket kell végezni, elemezni kell azokat, szakmai bírálaton kell átesni, majd publikálni. Több vizsgálatra van szükség ahhoz, hogy kizárható legyen a véletlen, és egy elméletet csak akkor fogadnak el, ha a bizonyítékok elsöprőek (például az evolúcióelmélet esetében). Amíg egy alapos kutatás elkészül, számtalan hamis „kísérlet” születhet, vagy még gyorsabban: elméletek és vélemények jelennek meg, amelyeket bizonyítékok nélkül „tudományként” adnak el a nagyközönségnek. Ebben kulcsszerepe van a közösségi médiának, amely rendkívül megkönnyíti az információk gyors és széles körű terjedését. Valójában az úgynevezett „álhírek” minden információs kategóriában messzebbre és mélyebbre jutnak, mint az igazság.

Áltudomány a közösségi médiában

A közösségi médiában megjelenő információk túlnyomó többsége nem tudományos alapú, és ha mégis, gyakran félrevezető, félreértelmezett vagy hiányos. A rövid üzenetek (például a karakterkorláthoz kötött bejegyzések) nem teszik lehetővé a megfelelő részletezést, így a tartalom könnyen elveszíti a kontextusát. Nehéz ellenőrizni az információk közzétevőinek szakmai hátterét is. Emiatt az interneten – különösen a közösségi médiában – gyakran azok hangja hallatszik a legerősebben, akik a leghangosabbak, nem feltétlenül azoké, akik a legtöbb tudással rendelkeznek. Egy kutatás kimutatta, hogy a közösségi médiában aktív fitnesz-influenszerek gyakran alá nem támasztott, gyenge minőségű tanácsokat osztanak meg, és a legtöbb követővel rendelkezők között sokszor éppen a legkevesebb szakmai háttérrel bírók találhatók. A szakemberek, edzők és racionálisan gondolkodó emberek gyakran annyira abszurdnak tartják az áltudományt, hogy nem tekintik veszélyesnek, inkább szórakoztatónak. Ez azonban téves megközelítés: az áltudomány rendkívül veszélyes lehet.

Bár az áltudományt gyakran szórakoztatónak tekintik, valójában rendkívül veszélyes lehet

Edzők, sportolók és valójában mindenki számára fontos készség, hogy különbséget tudjon tenni tudomány és áltudomány között. Ehhez meg kell érteni, mi a tudomány, hogyan működik, és miként közlik az eredményeit. Ha valaki sporttáplálkozással kapcsolatos információkat keres az interneten, azonnal szembesül azzal, hogy rengeteg, gyakran egymásnak ellentmondó adat és tanács érhető el. Találhat olyan cikkeket, amelyek szerint a lassan felszívódó fehérjék fokozzák az izomfehérje-szintézist, és olyanokat is, amelyek a gyors felszívódású fehérjéket tartják jobbnak. Ugyanígy léteznek alacsony és magas szénhidráttartalmú étrendek, amelyek mindegyikének megvannak a hívei, és mindegyik a saját igazát hangsúlyozza. Ez azt a benyomást keltheti, hogy a sporttáplálkozás területe bonyolult és zavaros, és a kutatók sem értenek egyet. A valóság azonban ettől távol áll. A terület nem ennyire összetett: az alapelvek és a részletek túlnyomó többsége tekintetében széles körű egyetértés van. Más kérdésekben pedig egészséges tudományos vita zajlik, és ilyenkor még korai lenne végleges következtetéseket levonni vagy ajánlásokat megfogalmazni. Mindez azonban a kritikai gondolkodás és az értő olvasás alapvető készségével kezdődik. A „kritikus” itt pozitív jelentésű: azt jelenti, hogy az ember aktívan viszonyul az információkhoz, kérdéseket tesz fel, és mérlegeli azok hasznosságát.

Forrás: Asker Jeukendrup eredeti, angol nyelvű cikkének kivonata (https://www.mysportscience.com/ )

Hivatkozások

1. Vosoughi S, Roy D, Aral S. The spread of true and false news online. Science. 2018 Mar 9;359(6380):1146-1151. doi: 10.1126/science.aap9559.
2. Marocolo M, Meireles A, de Souza HLR, Mota GR, Oranchuk DJ, Arriel RA, Leite LHR. Is Social Media Spreading Misinformation on Exercise and Health in Brazil? Int J Environ Res Public Health. 2021 Nov 13;18(22):11914. doi: 10.3390/ijerph182211914.
3. Tiller NB, Sullivan JP, Ekkekakis P. Baseless Claims and Pseudoscience in Health and Wellness: A Call to Action for the Sports, Exercise, and Nutrition-Science Community. Sports Med. 2023 Jan;53(1):1-5. doi: 10.1007/s40279-022-01702-2. Epub 2022 Jun 10. P.