Sport 1-es típusú cukorbetegség esetén: így tartható kontroll alatt a vércukorszint

Ha ezek az összefüggések érthetővé válnak, a terápia lépésről lépésre igazítható és optimalizálható.

Általánosságban elmondható, hogy az 1-es típusú cukorbetegek mindenféle sportot űzhetnek, amennyiben figyelemmel kísérik a vércukorszintjüket. Az 1-es típusú cukorbeteg gyermekeknek is részt kell venniük az iskolai testnevelésben, feltéve, hogy a pedagógusok tájékoztatva vannak, és a gyerekeket sportolás közben is szemmel tartják. Az élsportolók között is rendszeresen találni 1-es típusú cukorbeteg embereket.

Különös körültekintésre van azonban szükség olyan sportágak esetében, mint a búvárkodás, az ejtőernyőzés vagy az extrém sziklamászás. Eszméletzavar – például hipoglikémia következtében – esetén ezek fokozott kockázattal járnak. Az ilyen extrém sportok fokozott odafigyelést, előzetes egyéni felkészülést és alapos oktatást igényelnek.

1. Milyen előnyökkel jár a sport az 1-es típusú cukorbetegek számára?

A rendszeres mozgás csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek, valamint számos egyéb, cukorbetegséghez társuló szövődmény kockázatát. Emellett a sport hozzájárulhat az egészséges testsúly eléréséhez és hosszú távú megtartásához is.

Fennálló inzulinrezisztencia esetén a rendszeres testmozgás fokozza a sejtek inzulinérzékenységét. Ennek következtében a hosszú távú vércukorszintet jelző HbA1c-érték is javulhat.

2. Hogyan reagál az egészséges szénhidrát-anyagcsere a sportra?

Mozgás során a sejtek a vérben található cukrot használják fel energiatermelésre, ezért a vércukorszint csökken. Egészséges anyagcseréjű, azaz nem cukorbeteg szervezetben a vércukorszint csökkenésére azonnali válasz érkezik:

• Alacsony vércukorszint esetén a hasnyálmirigy kevesebb inzulint juttat a vérkeringésbe, mivel az inzulin tovább csökkentené a vércukorszintet a fizikai terhelés mellett.
• Ha a vércukorszint túlságosan lecsökken, a máj is szerepet kap: glikogén formájában tárolt cukrot bocsát a vérbe.

Annak érdekében, hogy a vércukorszint ne emelkedjen túlzottan, a szervezet ismét szabályoz:

• A hasnyálmirigy újra inzulint termel, amelynek hatására a sejtek felveszik a vérből a cukrot, így a vércukorszint ismét csökken.

Ezeknek az anyagcsere-folyamatoknak köszönhetően a szervezet képes a vércukorszintet sportolás közben és után is optimális tartományban tartani.

1-es típusú cukorbetegség esetén hiányzik a szervezet saját inzulintermelése, ezért az érintetteknek inzulint kell beadniuk. Mivel az inzulinszükséglet egyénenként, sőt napszakonként is jelentősen eltérhet, kihívást jelenthet a vércukorszint folyamatos optimális szinten tartása.

3. Hogyan befolyásolja a sport a vércukorszintet 1-es típusú cukorbetegség esetén?

Sportolás közben különösen fontos, hogy a vércukorszint ne csökkenjen túlzottan, de ne is emelkedjen meg. A legfontosabb cél tehát a hipoglikémia (alacsony vércukorszint) és a hiperglikémia (magas vércukorszint) elkerülése.

Ha a különböző sportágak vércukorszintre gyakorolt hatása előre felmérhető, és ennek megfelelően történik az alkalmazkodás, mindkét irányú anyagcsere-kisiklás általában jól megelőzhető.

A sport hatása több tényezőtől függ: meghatározó a mozgás típusa, intenzitása és időtartama, de a napszak és számos egyéb körülmény is befolyásolja a vércukorszint alakulását.

A mozgás típusa és intenzitása

Megkülönböztetünk aerob és anaerob mozgásformákat. Az aerob terhelés hosszan tartó, ismétlődő mozgásokat jelent nagy izomcsoportok bevonásával (például séta, túrázás, kerékpározás, futás vagy úszás), míg a rövid, nagy intenzitású terhelések (például sprintek vagy intenzív erősítő edzések) inkább anaerob energiafelhasználással járnak. A legtöbb sportágban mindkét energiarendszer különböző arányban működik.

A vércukorszint alakulása ennek megfelelően változhat: a tartós, állóképességi jellegű mozgás általában csökkenti a vércukorszintet, míg a rövid, intenzív terhelés átmeneti emelkedést okozhat.

A sport közbeni és utáni vércukorszint-ingadozások megelőzéséről a következő szakaszban olvashat részletesen.

Napszak és inzulinszükséglet

Dél körül és éjfél táján a természetes hormonális ingadozások miatt általában alacsonyabb az inzulinszükséglet, mint kora reggel vagy este. Emiatt a magasabb inzulinigényű időszakokban végzett sport során nem célszerű túlzottan csökkenteni az inzulinadagot, mert ez növelheti a hiperglikémia kockázatát.

Az inzulin hatása, valamint az előző étkezés típusa és mennyisége

Fontos figyelembe venni, hogy sportoláskor mennyi aktív inzulin van még a szervezetben. Az adagolástól és a beadás helyétől függően az előző étkezésekhez adott inzulin akár több órán át is hat. Ha ebben az időszakban történik a mozgás, a vércukorszint jelentősen leeshet.

Az elfogyasztott szénhidrátok típusa és mennyisége szintén befolyásolja a vércukorszintet: az összetett szénhidrátok (például teljes kiőrlésű gabonák, zöldségek, gyümölcsök) lassabban szívódnak fel. A zsírral együtt fogyasztott szénhidrátok pedig még órákkal az étkezés után is hatással lehetnek a vércukorszintre.

Hipoglikémia sport után: az izomfeltöltési hatás

A vércukorszint csökkenése nemcsak edzés közben, hanem akár órákkal később is jelentkezhet. Ennek oka az edzés utáni fokozott inzulinérzékenység és az úgynevezett izomfeltöltési hatás. A szervezet igyekszik feltölteni az izmok kiürült glikogénraktárait, ezért a vérből glükózt vesz fel, ami akár 24 órán át is hipoglikémiát idézhet elő. Különösen éjszaka nagy a kockázat, ezért sport után rendszeres vércukor-ellenőrzés javasolt.

Azok számára, akik hajlamosak az éjszakai hipoglikémiára, az estihez képest célszerűbb a reggeli edzés.

Fontos: rövid, intenzív, anaerob terhelés után is előfordulhat vércukorszint-csökkenés. Az olyan sportágaknál, ahol az aerob és anaerob terhelés váltakozik, egyaránt jelentkezhet hipoglikémia és hiperglikémia.

Az Európai Diabetes Szövetség (IDF Europe) több európai sportegyesülettel együttműködésben kézikönyvet dolgozott ki az 1-es típusú cukorbetegség és a sport kapcsolatáról. A „Mozgással a cukorbetegség ellen” című útmutató elsősorban gyermekeknek, családjaiknak, pedagógusoknak és gondozóknak szól, és több nyelven is elérhető.

4. Hogyan kerülhetők el az anyagcsere-kisiklások sport közben?

Gyakori vércukor-ellenőrzés

A vércukorszintet rendszeresen ellenőrizni kell (sportolás előtt, közben és után), hogy szükség esetén időben lehessen beavatkozni.

Kiindulási vércukorszint
A fizikai aktivitás megkezdése előtt a vércukorszintnek 15 mmol/l alatt kell lennie. Aerob edzés esetén az ajánlott tartomány 7,0–10,0 mmol/l. Amennyiben a vércukorszint 15 mmol/l fölött van, és a vérben vagy a vizeletben ketonok mutathatók ki, nem javasolt a sportolás, mert fennáll a diabéteszes ketoacidózis veszélye.

Ha a vércukorszint 5,0 mmol/l alatti, nem szabad elkezdeni az edzést, mert hipoglikémia alakulhat ki. Ilyenkor szénhidrátbevitel szükséges, majd rövid várakozás. Gyorsan felszívódó források javasoltak, gyümölcs (például érett banán) vagy folyékony szénhidrát (például gyümölcslé).

A vércukorszint egyéni alakulása sportáganként
Figyelembe kell venni, hogy a vércukorszint a sportág jellegétől függően eltérően reagálhat. Az állóképességi mozgásformák – például futás, kerékpározás vagy úszás – általában csökkentik a vércukorszintet, míg az intenzív terhelések – például erősítő edzés vagy sprint – átmeneti emelkedést okozhatnak. A terápia edzéshez igazításáról a későbbiekben esik szó. Mivel később is felléphet hipoglikémia, az inzulinkorrekciót körültekintően kell végezni. Sport után is folyamatosan figyelni kell a vércukorszint alakulását.

Szénhidrát mindig legyen kéznél

Sportoláshoz célszerű mindig gyorsan felszívódó szénhidrátot vinni. Erre különösen alkalmasak a folyékony formák, például a gyümölcslé, így hipoglikémia esetén azonnal lehet reagálni. Hosszabb, többórás mozgás – például túrázás – esetén lassabban felszívódó szénhidrátok (például müzliszelet vagy szendvics) is ajánlottak a vércukorszint stabilizálására.

A stressz emelheti a vércukorszintet

A sportversenyek előtti feszültség és az ezzel járó adrenalinfelszabadulás átmenetileg megemelheti a vércukorszintet. Ilyenkor az inzulinnal történő korrekció során fokozott óvatosság szükséges, hogy elkerülhető legyen a későbbi hipoglikémia. Ilyen helyzetekben gyakori vércukormérés javasolt.

Sportnapló vezetése

A szervezet sportolásra adott reakciója egyénenként eltérő, és számos tényezőtől függ. A tapasztalatok rendszerezéséhez érdemes sportnaplót vezetni. A vércukorértékek, az inzulinadagok és az elfogyasztott szénhidrátok rögzítése segít mintázatok felismerésében, így könnyebb a diabéteszkezelés finomhangolása sportolás közben.

Lassan felszívódó szénhidrátok állóképességi edzés után

Hipoglikémia nemcsak az edzés során, hanem órákkal később is előfordulhat, különösen hosszan tartó vagy intenzív terhelést követően. Az éjszakai vércukoresések megelőzése érdekében állóképességi edzés után – szükség esetén – este ajánlott lassan felszívódó szénhidrátot fogyasztani (például teljes kiőrlésű kenyér, barna tészta vagy hüvelyesek).

A környezet tájékoztatása

Fontos, hogy a barátok, edzők, testnevelők és más érintettek tudjanak a betegségről, valamint arról, mit kell tenni hipoglikémia esetén.

5. Terápiaigazítás: vannak iránymutatások?

A sport előtti terápia alapvetően három módon igazítható:

• többlet szénhidrát bevitelével
• az inzulinadag csökkentésével
• a kettő kombinációjával

Általános, mindenki számára érvényes szabályok arra, hogy mennyivel kell csökkenteni az inzulint a fizikai aktivitás előtt, nem adhatók meg. Ezért az edzéstervet mindenképpen célszerű előzetesen egyeztetni diabetológiai szakemberrel. Speciális oktatások során elsajátítható, miként reagál egyénileg az anyagcsere a fizikai terhelésre.

Milyen legyen a vércukorszint sport előtt?

Alapszabály: a fizikai aktivitás megkezdése előtt mindig meg kell mérni a vércukorszintet.

Legfeljebb egyórás aerob edzés (például séta, túrázás, futás vagy úszás) esetén az optimális kiindulási tartomány 7,0–10,0 mmol/l.

Nagy intenzitású, anaerob jellegű edzés (például erőedzés vagy sprint) előtt célszerűbb valamivel alacsonyabb, 5,0–6,9 mmol/l közötti érték, mivel ilyenkor a vércukorszint inkább stabil marad, és kevésbé csökken, mint aerob terhelésnél.

Az alábbi irányelvek segítenek eldönteni, hogyan érdemes eljárni különböző kiindulási vércukorszintek esetén:

Kiindulási vércukorszint

• 5 mmol/l alatt
  +10–20 g szénhidrát
  A sport csak akkor kezdhető meg, ha a vércukorszint 90 mg/dl fölé emelkedett, és szoros ellenőrzés szükséges.

• 5–6,9 mmol/l
  +10 g szénhidrát aerob edzés előtt
  Anaerob vagy nagy intenzitású intervall edzés megkezdhető

• 7–10 mmol/l
  Aerob edzés indítható
  Anaerob vagy HIIT edzés esetén a vércukorszint emelkedhet

• 10,1–15 mmol/l
  Aerob edzés indítható
  Anaerob edzés esetén a vércukorszint emelkedhet

• 15 mmol/l fölött
  Váratlan érték esetén ketonellenőrzés szükséges:
  • Alacsony ketonszint (0,6 mmol/l alatt) vagy vizeletcsíkon 2+ alatt:
  • könnyű vagy közepes intenzitású mozgás végezhető, szoros vércukorkontroll mellett; intenzív terhelésnél óvatosság szükséges
  • Közepesen emelkedett ketonszint (1,4 mmol/l alatt):
  • csak könnyű mozgás legfeljebb 30 percig, óvatos inzulinkorrekció
  • Magas ketonszint (1,5 mmol/l fölött):
  • mozgás nem végezhető – a ketoacidózist kezelni kell

A bolus- és bázisinzulin beállítása

Az inzulinadag módosítása történhet a bázisinzulin (alapinzuin-igény) csökkentésével és/vagy a bolusinzulin (étkezési inzulin) mérséklésével. Hogy melyik megoldás a megfelelő, számos egyéni tényezőtől függ. Az alábbi szempontok segíthetnek:

• Bolusinzulin (étkezési inzulin): ha az edzés az étkezést követő 2–3 órán belül történik, a bolusinzulint az edzés intenzitásához igazítva célszerű csökkenteni.
• Bázisinzulin (alapinzuin-igény): többórás vagy egész napos sport előtt akár 25%-kal kevesebb bázisinzulin alkalmazása javasolt (az étkezési inzulin csökkentése mellett). Ez azonban egyénenként eltérő, és tapasztalat alapján állítható be.
• Bázisráta (inzulinpumpa esetén): lehetőség szerint már 60–90 perccel az edzés előtt 50–80%-kal célszerű csökkenteni. Ha csak közvetlenül a mozgás előtt történik a csökkentés, a vércukorszint még eshet. A beállítás egyéni, de gyors hatású inzulinanalóg használatakor általában legfeljebb 2 órás szünet javasolt.

Túlzott inzulincsökkentés esetén hiperglikémia alakulhat ki, különösen intenzív edzés után.

A bolusinzulin csökkentése (étkezési inzulin) (ha az edzés az utolsó étkezés után 2–3 órával történik)

30 perces edzés / 60 perces edzés

• Könnyű aerob mozgás (például séta, túra, laza kerékpározás):
• 25% csökkentés / 50% csökkentés
• Közepes intenzitású aerob mozgás (például futás, tempósabb kerékpározás, úszás):
• 50% csökkentés / 75% csökkentés
• Nehéz aerob mozgás (például labdarúgás, röplabda, erősítő edzés):
• 75% csökkentés / ilyen intenzitás általában nem tartható fenn 60 percnél tovább
• Intenzív aerob vagy anaerob edzés (például sprint, intenzív erőedzés, intervall edzés):
• nincs csökkentés / ilyen intenzitás általában nem tart 60 percnél tovább

Ajánlások a szénhidrátbevitelre

Az inzulinadag módosítása mellett rendszerint szükség van szénhidrátbevitelre is a hipoglikémia elkerüléséhez:

• 60 percnél rövidebb edzésnél, ha még hat a bolusinzulin, 30 percenként legfeljebb 30 g szénhidrát javasolt
• 60–150 perces edzésnél óránként 30–60 g szénhidrát szükséges, aktív bolusinzulin esetén akár 90 g
• 150 percnél hosszabb edzésnél óránként 30–90 g többletszénhidrát ajánlott

Hipoglikémia megelőzése sport után

Edzés után a szervezet az izmok glikogénraktárait tölti vissza, ami fokozza a hipoglikémia kockázatát. Ez különösen a késő délutáni vagy esti intenzív edzések után fontos, mert éjszakai vércukoreséshez vezethet.

Megelőzésként az edzés utáni étkezésnél a bolusinzulin adagja akár 50%-kal csökkenthető. Emellett lefekvés előtt alacsony glikémiás indexű (GI) snack fogyasztása is segíthet. A bázisráta 20%-os csökkentése szintén mérsékelheti az éjszakai hipoglikémia kockázatát. Szükség esetén éjszakai vércukorellenőrzés is indokolt.

6. Hogyan segíthet a diabétesztechnológia sportolás közben?

Az inzulinpumpák, a folyamatos glükózmonitorozó rendszerek (CGM-rendszerek) és a hibrid zárt hurkú rendszerek megkönnyítik az 1-es típusú cukorbetegek számára a terápia sporthoz igazítását.

Inzulinpumpa használata esetén a bázisráta egy meghatározott időre csökkenthető.

Aki CGM-rendszert visel, sportolás közben is folyamatosan nyomon követheti a cukorértékeit. Edzés közben azonban nagyobb késés alakulhat ki a tényleges vércukorszint és a mért szöveti cukorszint között. Ezért, ha a rendszer rendelkezik riasztási funkcióval, célszerű az alsó riasztási határt a lehető legmagasabbra állítani – például 100 mg/dl-re (5,6 mmol/l). Így az érintett időben figyelmeztetést kap az alacsony vércukorszintre akkor is, ha a szöveti cukorérték még magasabb, mint a vércukorszint.

Ma már olyan rendszerek is elérhetők, amelyek az aktuális cukorértékeket okostelefonon keresztül más felhasználóknak is továbbítják. Így például a szülők sportolás közben is figyelemmel kísérhetik gyermekük értékeit.

Emellett léteznek hibrid zárt hurkú rendszerek is, amelyek sportoláskor automatikusan igazítják az inzulinkezelést. Ideális esetben a tervezett edzés előtt egy órával meg kell adni a készülékben a mozgás időtartamát és intenzitását. Az algoritmus ezt követően automatikusan csökkenti a bázisrátát, étkezés esetén pedig a bolusinzulint is. A hibrid zárt hurkú rendszerek így jelentősen megkönnyíthetik a diabétesz kezelését fizikai aktivitás során.

A lentebb láthatóan, a Diabetes-Journal hasznos táblázatot tett közzé arról, hogyan igazítható a terápia sportoláskor hibrid zárt hurkú rendszerek használata mellett.

Forrás: Dr. Ulrike Becker diabetológus, sportorvos

Felhasznált irodalom:

• Becker, U. et al.: Sport mit Typ 1 Diabetes. In: Diabetologe, 2021, 17: 121-130
• Bohn, B. et al.: Impact of Physical Activity on Glycemic Control and Prevalence of Cardiovascular Risk Factors in Adults With Type 1 Diabetes: A Cross-sectional Multicenter Study of 18,028 Patients. In: Diabetes Care, 2015, 38: 1536-1543
• Eckstein, M. L. et al.: Time in Range for Closed-Loop Systems versus Standard of Care during Physical Exercise in People with Type 1 Diabetes: A Systematic Review and Meta-Analysis. In: J Clin Med, 2021, 10: 2445
• Esefeld, K. et al.: Diabetes, Sport und Bewegung. In: Diabetologe, 2020, 16: 292-299
• Internationale Vereinigung diabetischer Sportler: Anpassung der Diabetes-Therapie an körperliche Belastung und Sport. (Letzter Abruf: 09.11.2022)
• Moser, O. et al.: Glucose management for exercise using continuous glucose monitoring (CGM) and intermittently scanned CGM (isCGM) systems in type 1 diabetes – Position Statement of the European Association for the Study of Diabetes (EASD) and of the International Society for Pediatric and Adolescent Diabetes (ISAD) endorsed by JDRF and supported by the American Diabetes Association (ADA). In: Diabetologia, 2020, 63: 2501-2520
• Rhabasa-Lhoret, R. et al.: Guidelines for Premeal Insulin Dose Reduction for Postprandial Exercise of Different Intensities and Durations in Type 1 Diabetic Subjects Treated Intensively With a Basal-Bolus Insulin Regimen (Ultralente-Lispro). In: Diabetes Care, 2001, 24: 625-630
• Riddell, M. C. et al.: Exercise Management in type 1 diabetes: a consensus statement. In: Lancet Diabetes Endocrinol, 2017, 5: 377-390
• Tikkanen-Dolenc, H. et al.: Frequent and intensive physical activity reduces risk of cardiovascular events in type 1 diabetes. In: Diabetologia, 2017, 60: 574-580