Az edzésről történő elkésésről és a büntetőkörök futtatásáról
Megoszt
Utálom, amikor a sportolóim elkésnek, te is?
Történet egy elkésésről
A helyszín: Éppen elkezdődött az edzés, és épp elmondom a fiataloknak, hogy a következő 90 perces edzésen miket fogunk csinálni, amikor az egyik sportolóm négy perc késséssel megérkezik. Szemkontaktust veszünk fel. Ő bólint, én visszabiccentek, majd csendben leül a csapatba.
- „…utána a védekezést gyakoroljuk és pár technikai gyakorlatot végzünk, aztán játék. Van kérdés?”
- „Mikor indul a busz szombaton?”
- „Reggel kilenckor, és nem várunk senkire sem.”
- „Értettem, köszönöm, edző.”
- „Még valami?” Intenzív tekintetek egy teremnyi sportolótól, akik alig várják, hogy elkezdődjön az edzés. Túl sokáig beszélgettünk; készen állnak arra, hogy elinduljanak.
- „Rendben, kezdjük és legyen egy jó edzésünk.”
- A sportolók összekapaszkodnak, elkiabálják a csapat „csatakiáltását”, majd sprintelnek a helyükre. A későn érkező sportoló odasiet hozzám.
- „Bocsánat, hogy későn jöttem.”
- „Minden rendben?” Kérdezem.
- „Igen, anyukám későn jött el az új munkáhelyéről, de utána a lehető leggyorsabban ideértünk.”
- „Szerinted ez milyen gyakran fordul majd elő?”
- „Azt mondta, hogy csak keddenként, de nem minden héten.”
- „Oké, köszönöm, hogy nem szakítottál félbe, amikor megérkeztél. Jövő héten kedden, edzés előtt küldesz majd sms-t, hogy emlékeztess, hogy késni fogsz?”
- „Igen, nem probléma, edző.”
- „És ha elfelejted, akkor mi lesz?”
- „Edzés után medvekúszás?”
- „Rendben. Menj, beszéld meg valamelyik csapattársaddal, hogy mit hagytál ki a megbeszélés elejéről.”
- „Kösz, edző.”
Amikor gyerekként elkéstem az edzésről, a büntetést kaptam, ami általában az volt, hogy futottam egy kört. Ritkán volt az én hibám, mivel édesapámtól függött, hogy mikor ér haza a munkából, hogy elvihessen az edzésre, ami a város másik felén volt.
Itt van néhány dolog, amit meg kell jegyeznem az elkéső sportolóval való interakciómról.
- Butaság egy sportolót megbüntetni valamiért, ami nem az ő hibájából történt. Ez egy rossz üzenet és egy lusta módja annak, hogy egy edző kezelje a helyzetet. Beszélj a szülővel, és derítsd ki, hogy MIÉRT késik a sportoló. A szülők elfoglaltak, és nem te vagy a legfontosabb a család életében.
- Nem a sportoló rontotta el az edzésre való pontos érkezést. A fiatalember késve érkezett, de csendben csatlakozott a csapathoz. Tudta, hogy meg fogom kérdezni a helyzetről, amint a csapatmegbeszélés végére érek. Már a szezon elején elmondom a sportolóknak, hogy ne szakítsanak félbe, ha későn érkeznek.
A legtöbb edző elköveti azt a hibát, hogy azt feltételezi, hogy a gyerekek tudják, hogyan kell ezt csinálni, majd dühös lesz, amikor a gyerek mégis neki nem tetsző módon reagál. Ha például épp egy felnőttel beszélek (pl. az ellenfél edzőjével), megtanítom a sportolóimnak, hogy várják meg a szünetet a beszélgetésben, udvariasan érintse meg a könyökömet, és mondja: „Elnézést, edző úr, beszélhetnék önnel, kérem?”. Javasoltam nekik ezt a szöveget. Mindezt szeretettel teszem, és vigyázok, hogy ne hozzam zavarba a sportolót, és ne beszéljek lekezelő hangnemben. A legfontosabb, hogy megtanulják ezt a szituációt is és továbblépünk.
A sportolónak voltak válaszai. Ez a sportoló már megérkezése előtt feltette magának azokat a kérdéseket, amelyekről tudta, hogy fel fogom tenni. Magáénak érezte a helyzetet. Egyébként nem ez volt az első alkalom, hogy valaki késett. Nem tudom biztosan, de azt hiszem, hogy az előző héten beszélt az egyik másik sportolóval, aki késett. Azt hiszem – nyugodtan mondhatom -, hogy bízott abban, hogy nem leszek dühös, hisz nem haragudtam az előző heti sportolóra sem. A harag nem oldja meg a helyzetet; a megbeszélés és a kapott válaszok igen.
A sportolót felelősség vállalásra késztettem. Nem adtam büntetőköröket a késésért, és nincs önkényes kondicionálás büntetésként. Megjutalmaztam, amiért magára vállalta a helyzetet egy olyan dologgal kapcsolatban, ami nem állt az ő ellenőrzése alatt. Azzal, hogy megkértem, hogy küldjön nekem egy sms-t, ha késik, már van valami, amiért felelősségre vonhatom, mert ezt ő irányítja. Ha nem ír nekem, akkor medvebocsot kap – egy olyan következmény, amit ő maga talált ki.
A sportoló a következő kedden késett, és nem írt sms-t nekem. Rögtön tudta, amikor odaért, hogy mi lesz a következménye. Edzés után medvebocsokat csinált a csapatkapitánnyal. Nem volt panasz, nem volt mentegetőzés. Csak néhány medvekúszás, aminek elvégzésében a csapatkapitány segített. Mindketten odajöttek és kezet fogtak velem utána, és ennyi volt – nem nagy ügy.
A következő kedden már megkaptam a megbeszélt sms-t.
Javaslataink elkésés témában
- Minden nap időben kezdjed el az edzést és minden nap időben fejezd is be.
- Edzőként soha ne késsünk el. Persze, lehet, hogy a mentségünk jogos, de az ő szemükben a kifogásunk nem fontosabb, mint az ő kifogásuk. Ezért, ha késünk, ugyanúgy legyen meg a következménye. Ez a gesztus nagyon sokat jelent a sportolóinak.
- Tanítsuk meg a sportolóknak, hogy mit kell tenniük, ha késnek. Ha késnek, ne büntessük őket azzal, hogy köröket futtatunk velük; ez időpocsékolás, és csak még jobban kimaradnak az edzésmunkából.
- Jelöljünk ki egy csapatkapitányt, aki az edzés után levezényli a megbeszélt plusz gyakorlatokat azok számára, akik késnek. Ha senki sem késik, a kapitánynak nem kell maradnia. Higgyük el: elég egyszer egy csapatkapitánynak a csapattársai miatt tovább maradni edzés után. A csapatnyomás SOKKAL erősebb, mint bármilyen edzői korholás.
Partnerünk, az Unleash the Athlete cikkének szerkesztett fordítása.
Kövess minket itt is, ott is!