Fogsérülés a sportban – sportsérülésekről röviden
Megoszt
A fogsérülések a sportolás során előforduló leggyakoribb orofaciális sérülések, és a kezelés jelentős költségekkel járhat. A kontakt sportokat űzők esetében évente 10% az esélye egy száj- és állcsontsérülésnek, a sportolói pályafutás során pedig 30-50% az esélye egy száj- és állcsontsérülésnek. Az összes sportsérülés 13-39%-a fogászati eredetű. E sérülések többsége azonban megelőzhető egy jó szájvédő helyes használatával.
Fogsérülések osztályozása
A legtöbb fogsérülést elhelyezkedésük szerint osztályozzák: lágyrészsérülések vagy a fogakat ért sérülések.
Lágyszöveti sérülések
A lágyszöveti sérüléseket a túlzott vérzés miatt kezdetben gyakran nehéz megítélni. A legtöbb sérülés az ajkak, az arc, az íny, a nyálkahártya, a frenulum és a nyelv – mindezek erősen érző szövetekből állnak – szakadása. Ezeket a sérüléseket főként jó vérzéscsillapítással, gondos tisztítással és varrással kezelik. Az ajkak összevarrásakor az orvosnak meg kell győződnie arról, hogy az ajak vermillion-határa (az ajak és a szomszédos normál bőr közötti, általában éles határvonal) jól közelít.
A fogak sérülései
Vannak avulziók (az egész fog kiesik), luxációk (a fog még a helyén van, de rossz helyzetben) vagy törések.
A fog anatómiája
A fog kemény külseje a zománc. Az ezt követő mélyebb rétegek a dentin és a pulpa, ha a koronára – a fognak az ínyhatáron kívül eső részére – tekintünk. A fog gyökere, az ínyhatár alatt, a fogágyhártyát, a cementet, a dentint és a pulpát foglalja magában.
Kiesés (avulzió)
Ha egy fog teljesen kiesett, a fogorvosnak feltétlenül meg kell próbálnia a fogat a lehető leghamarabb újra beültetni. Fontos, hogy a fogat ne a gyökerénél fogva kezeljük, ne sterilizáljuk vagy súroljuk. A fogat tiszta vízzel kell kiöblíteni, mielőtt megpróbálnák visszaültetni a fogat a fogbélbe. (A tejfogak nem alkalmasak a visszaültetésre.) Ha az azonnali visszaültetés nem lehetséges, a fogat izotóniás sóoldatban vagy hideg teljes tejben kell szállítani. Ha ezek egyike sem áll rendelkezésre, akkor a sorrendben következő legjobb szállítóközegek a sóoldat, a beteg nyelve alatt és vízben. Ne szállítsa jégen, és ne csomagolja a fogat gézbe. A reimplantáció a sérüléstől számított 30 percen belül a legjobb. Az izotóniás sóoldat körülbelül 24 órán át képes életképes állapotban tartani a fogat, míg a többi szállítóközeg csak néhány órán át képes erre.
Luxáció
A luxációnak három típusa van: (1) extrudált (a fog magasabbra került, mint kellene lennie/a környező fogaknál), (2) laterális elmozdulás, és (3) intrudált (a fog alacsonyabbra került, mint kellene/a környező fogaknál). Mind az extrudált fog, mind az oldalirányban elmozdult fog esetében a pályán történő újrapozícionálás elvégezhető. Az intrudált fogat nem szabad újrapozícionálni. Azonnali konzultációt kell folytatni egy fogszakorvossal, amilyen hamar csak lehet, függetlenül attól, hogy a fogat visszahelyezték-e vagy sem.
Törés
A törött fogat a rendelkezésre álló legjobb szállítóközegben kell megmenteni (lásd fentebb). Ezek rendkívül fájdalmas problémák lehetnek, különösen, ha a pulpa szabadon van. Fontos, hogy megpróbáljuk minimalizálni a szabaddá vált pulpa érintkezését a levegővel, más fogakkal vagy a nyelvvel, mert ez rendkívül fájdalmas. A sportolót és a fogtöredéket azonnal szállítsa el a fogorvoshoz.
Fogvédő – a fogsérülés megelőzése
A jó fogvédőnek fednie kell a felső és/vagy alsó fogakat és az ínyt, úgy kell illeszkednie, hogy ne módosítsa el az állkapocs helyzetét és ne zavarja meg a harapást, könnyűnek, erősnek, könnyen tisztíthatónak kell lennie, és lehetővé kell tennie a sportoló számára a kommunikációt és a könnyű légzést a fogvédő mozgatása vagy manipulálása nélkül. Gyakran előfordul, hogy egy megfelelő szájvédő 3 milliméter (mm) vastagságú labiális, 2 mm vastagságú palatális és 3 mm vastagságú okkluzális szájvédővel rendelkezik. A kapható szájvédők gyakori típusai a stock, a boil-and-bite, a vákuumos egyedi és a nyomólaminált egyedi. A szájvédők 90 százaléka előre gyártott, 10 százaléka pedig egyedi szabású.
A stock és a boil-and-bite típusok a legolcsóbbak, de ezek a legkevésbé stabilak is, és gyakran túl vékonyak ahhoz, hogy jól védjék a fogakat. A boil-and-bite szájvédő esetében a formázás során az okklúziós vastagság 70-90%-a elvész. Nem is alkalmasak arra, hogy a rossz harapási okklúzióval vagy egyéb fogászati problémákkal küzdő sportolóknak megfelelően módosíthatóak legyenek. Gyakran zavarják a beszédet és a légzést.
A vákuumos fogvédők a felső állkapocsív lenyomatából készülnek. Ezek egyrétegű, jó fogvédők. Jobb kommunikációt tesznek lehetővé, és jól megmaradnak a helyükön. A laminált fogvédő két vagy három réteg etilvinil-acetátból áll, és egy lenyomat alapján személyre szabottan öntik. Előnye, hogy hosszabb ideő alatt kopik csak el, és a nagyobb védő vastagság érdekében lehetőség van betétek elhelyezésére.
Források: ADA Council on Access, Prevention and Interprofessional Relations; ADA Council on Scientific Affairs. Using mouthguards to reduce the incidence and severity of sports-related oral injuries. (2006); Knapik JJ, Marshall SW, Lee RB, et al. Mouthguards in sport activities: history, physical properties and injury prevention effectiveness.; Ranalli DN. Dental injuries in sports; Shah N. Dental injuries; ; a “Sportorvoslás alapjai” (OSEI, 1998) és “Sportsérülések ellátása” (kézirat, szerkesztő: Prof. Dr. Berkes István)
Kövess minket itt is, ott is!