Megfázás, nátha – sportolók betegségeiről röviden
Megoszt
Felső légúti fertőzés
A felső légúti fertőzés (URTI) kifejezés az orrot, a garatot és az oxigéncserélő alveolusok feletti légutakat érintő szindrómák széles körét foglalja magában. Cikksorozatunkban ezek közül a
- nátháról,
- az influenzáról és a
- torokgyulladásról írunk.
Ezekben a fertőzésekben jellemzően vírusok a felelősek, de a kezelőorvosnak tisztában kell lennie a bakteriális megjelenési formákkal is. Ezek közé tartozik a bakteriális arcüreggyulladás, a torokgyulladás, a bakteriális szuperinfekciók és az alsó légúti fertőzések. A vírus aeroszolok és cseppek, valamint a fertőzött személy nyálával való közvetlen és közvetett érintkezés útján terjed. Számos tanulmány értékelte a testmozgás immunrendszerre gyakorolt hatását. Az eddigi bizonyítékok a mérsékelt testmozgás immunvédő hatása mellett szólnak, amely csökkenti az URTI kialakulásának kockázatát, míg a nehéz, megerőltető testmozgás az immunrendszerre gyakorolt negatív hatások miatt növeli a fertőzés kockázatát. Az edzés előtti, alatti és utáni szénhidrátpótlás a beszámolók szerint segíti az immunitás fenntartását. A sportoló sportba való visszatérésére vonatkozóan nincsenek dogmatikus iránymutatások. Ezek a meghatározások azon alapulnak, hogy a sportolót a tünetei alapján biztonságosan visszaengedjék, és ne veszélyeztessék a többi sportolót.
A nátha előfordulása pontosan az, amit a neve is sugall – gyakori (a náthát angolul „common cold”-nak hívják). Ez egy vírusos felső légúti fertőzés (URTI – upper respiratory tract infection), amelyet több mint 200 vírus bármelyike okoz, a leggyakoribbak a rhinovírus, a koronavírus és a légúti szinciciális vírus (RSV). Ez a leggyakoribb oka az akut megbetegedéseknek a lakosságában, és az iskolában vagy a munkahelyen a legtöbb hiányzásért felelős. A fertőzött egyén köhögésekor, tüsszentésekor vagy beszéde közben a levegőbe kifújt cseppjei útján terjed. Kézről kézre történő érintkezés útján is terjed, amikor a fertőzött váladék az egyén ujjait vagy kezét szennyezi, majd az illető megérinti a szemét, orrát vagy száját. A közösen használt tárgyakon keresztül további terjedés is történhet. Érdekes módon a tanulmányok kimutatták, hogy a személyről személyre történő átvitel attól függ, hogy az emberek mennyi időt töltenek együtt, és hogy a fertőzött egyén mennyi vírust bocsát ki. A vírusok az emberi bőrön akár 2 órán keresztül is életben maradhatnak. A vírusos URTI másodlagos bakteriális fertőzéseket eredményezhet, amelyek akár arcüreggyulladást és tüdőgyulladást okozhatnak. A gyakorló orvosnak meg kell különböztetnie a náthát más, súlyosabb fertőzésektől, és tanácsot kell adnia a kezeléshez és a sportba való visszatéréshez.
Tünetek
A sportolók panaszkodhatnak lázra (legfeljebb 39°C-os), orrfolyásra, orrdugulásra, tüsszögésre, torokfájásra, enyhe vagy közepesen erős köhögésre, valamint enyhe izomfájdalomra és fáradtságra. Az orrváladék sűrű állagúvá válhat, és sárgára vagy zöldre színeződhet.
A nátha diagnózisa
A diagnózist a kórtörténet és a tünetek alapján kell felállítani. A fizikális vizsgálat leletei a beteg tüneteihez képest kevésnek bizonyulnak. A vérvizsgálat ritkán ad hasznos információt.
A nátha kezelése
A vírusos URTI önkorlátozó szindróma, amely 5-14 napig tarthat. A terápia általában a tünetek enyhítésére irányul. Az antibiotikumok a bakteriális fertőzéseket kezelik, és vírusfertőzés esetén nem javallottak. A légúti (pl. orr) dugulás kezelése magában foglalja a folyadékpótlást vízzel, gyümölcslével, teával vagy sportitalokkal a kiszáradás megelőzése és a sűrű nyálka felbontása érdekében. Az orrdugulást gátló szerek szájon át és orrspray formájában is kaphatók. A szájon át szedhető dekongesztánsok általában pszeudoefedrint tartalmaznak, amely stimuláló hatású lehet, és növelheti a szívverést és a vérnyomást, valamint álmatlanságot eredményezhet (és a dopping listán is szerepelnek). Az orrspray-k közvetlenül az orrnyálkahártyára hatnak, kevesebb szisztémás mellékhatással és gyorsabb hatáskezdetűek, mint a szájon át szedett gyógyszerek. Ezek a szerek általában oximetazolint tartalmaznak. Legfeljebb 3 napig szabad használni őket, mivel a készítmény elhagyása után megnő a visszaeső orrdugulás kockázata. Az antihisztaminok a nátha első 2 napja alatt bizonyítottan csökkentik az orrfolyás és a tüsszögés tüneteit. A C-vitamin napi 1 gramm vagy nagyobb adagban történő alkalmazása bizonyítottan 15%-kal kevesebb tünetes napot eredményez. A cink csökkentheti a megfázás tüneteinek időtartamát. A vény nélkül kapható köhögéscsillapítók és köptetők (mint például a guiafenesin) száraz, szúró köhögés esetén használhatók. A 14 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem ajánlott a vény nélkül kapható köhögés elleni szirupokat vagy megfázás elleni gyógyszereket. Nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID), például ibuprofén, fájdalomcsillapításra használhatók. A torokfájás esetén hasznosak a sós vizes gargarizálások. Az ún. Reye-szindróma kockázata miatt Aszpirint nem szabad adni gyermekeknek. A sportolóknak feltétlenül tisztában kell lenniük azzal, hogy egyes vény nélkül kapható készítmények és étrend-kiegészítők tiltott anyagokat tartalmazhatnak.
Sportba való visszatérés
A sportoló játékba való visszatéréséről eseti alapon döntenek. A sportolók a nátha enyhe tüneteivel visszatérhetnek az enyhe vagy mérsékelt testmozgáshoz. Egyesek a „nyakellenőrzés” kritériumát javasolják, amely szerint a nyak alatti tünetek kizárhatják a játékba való visszatérést. A sportorvosok azt javasolja, hogy akkor térjenek vissza az intenzív edzéshez, ha a sportoló több napig tünetmentes, láz és izomfájdalom nélkül.
A nátha megelőzése
A nátha megelőzésében a jó higiéniai és szociális viselkedés alapvető fontosságú. A fertőzött sportolónak köhögéskor vagy tüsszentéskor zsebkendővel kell eltakarnia az orrát és a száját, majd a zsebkendőt a szemetesbe kell dobnia. A szappanos vízzel történő kézmosás vagy alkoholos kéztisztító használata megakadályozza a fertőzés terjedését, továbbadását. Fontos elkerülni a fertőzött emberekkel való szoros érintkezést, javasolt otthon maradásuk és a társakkal való sportolás. Az egyéneknek kerülniük kell a szemük, orruk vagy szájuk érintését.
Felhasznált források: Quinn B. and d’Hemecourt P.A.: Infectious Diseases in Sports; a “Sportorvoslás alapjai” (OSEI, 1998); “Sportsérülések ellátása” (kézirat, szerkesztő: Prof. Dr. Berkes István); „Amit a sportolók sérüléseiről, betegségeiről tudni kell (2008, szerk: Berkes István)