Pár szó az edző-sportoló konfliktusról

A konfliktus – a sportban is – többnyire olyan ütközést jelent, amely mögött igények és szándékok, törekvések és érdekek szembenállása mutatkozik. Konfliktusból komolyabb összeütközésre két fő okból kerülhet sor:

• amikor a felek viselkedése akadályozza az egyéni igényeinek érvényesítését,
• amikor a felek értékrendje nagymértékben különböző.

A sporttevékenység résztvevői (edző, oktató, tanítvány stb.) nap mint nap konfliktusok szereplői, és személyes értékrendjük, érzelemviláguk alapján sajátos módon viselkedhetnek ezekben a különböző pedagógiai helyzetekben. A konfliktusok tudatos pedagógiai kezelése fontos nevelési eszköz, a sport területén kulcsfontosságú.

Érdek-, szükséglet- és célkonfliktusok

Az érdekellentétek többször az edzők és a vezetők közötti kapcsolatokban jelennek meg, mint az edzők és a versenyzők között. Az érdek- és célkonfliktusok az oktatási-nevelési folyamatban többnyire összefonódnak. A sportolónak a teljesítménynövelés iránti igénye, vágya a mozgásszükségletből táplálkozik. Mivel a folyamatos edzés és versenyzés minden tekintetben határterhelést ad a sportolónak, az egész személyiségét igénybe kell venni a sikeres tevékenység érdekében. Ez többnyire azt is jelentheti, hogy a sportoló a személyiségbeli tulajdonságainak erősödése mellett érzékenyebbé válik az őt érő érdeksérülések vagy konfliktushelyzetek miatt. Az együttműködés során kialakuló fáradtság, stressz, esetleg bizalomhiány kritikus konfliktusforrást jelent az edző-sportoló kapcsolatban.

Sok edző úgy gondolja, hogy a céljai megegyeznek a sportolók céljaival, hiszen egy önkéntesen vállalt felkészülésben, felkészítésben mindkét fél a lehető legjobb eredményt akarja elérni. Azonban hiába fogalmaz meg közös célt az edző és sportoló, a célhoz különböző utakon juthatunk el. A megfelelő módszerek és eszközök megfelelő kiválasztása szintén lehet konfliktusforrás. A hosszú távú célok (főleg a gyermekkorú, utánpótlássportolóknál) még nem jelentenek konkrét és mérhető célt, a rövid távú tervek pedig ütközhetnek a sportoló pillanatnyi szükségleteivel, vágyaival.

Strukturális konfliktusok

A túl sok merev szabály megannyi konfliktusforrást jelent. Az értelmes, közös megegyezésen alapuló, elfogadható és betartható szabályok nemcsak a konfliktusok lehetőségét csökkentik, de a sportoló személyiségfejlődése szempontjából is jelentősek. A szabály biztonságot jelenthet, és egyben a sportoló normakövető viselkedésének, a belülről szabályozottság fejlődésének segítését szolgálja.

Értékkonfliktusok

Egyesületekben, szakosztályokban a különböző értékstruktúrával rendelkező emberek jól tudnak együtt dolgozni, ha a számukra fontos értékekben megegyeznek. A konfliktusok kialakulásának lehetősége akkor nagyobb, ha egyes személyek vagy csoportok saját személyes szférájukban lényeges értékeiket – amelyek az egyesület, szakosztály sajátos nevelői céljait nem érintik – megkísérlik rákényszeríteni másokra. De konfliktusforrás lehet az is, ha az alapvető személyes értékek vállalása nem lehetséges.

Kapcsolatzavarból kialakuló konfliktusok, viszonykonfliktusok

A sportoló fejlődése, emberi lényegének kibontakoztatása nem képzelhető el folyamatos kapcsolatok nélkül. Az emberek közötti kapcsolatokban előírt, elvárt, tiltott vagy nem kívánatos viselkedést különböző szabályok írják elő. Ezekhez a szabályokhoz tartoznak a morális szabályok, az etikett, a tradíciók és a kapcsolat formálódása során kialakított sajátos, illetve csak az adott kapcsolatra érvényes szabályrendszer.

Az edzők és sportolók között kialakuló konfliktusok többsége a kapcsolatra vonatkozó szabályok eltérő értelmezéséből, ismeretének hiányából, vagy be nem tartásából ered. Az elszenvedett igazságtalanság, a kivédhetetlen és jogtalan vagy jogtalannak vélt bántás, az önértékelés megsértése a negatív, az ellenséges érzéseket mozgósítja.

A kommunikációban mutatkozó zavarok, mint konfliktusforrások

A gondolatok, érzelmek, vélemények kifejezésének módja erősen befolyásolja a szituációról, az edzőről, az edző szándékáról kialakított belső képet. A szókincs, a mondatfűzés mellett az edzőnek oda kell figyelni a kommunikáció háttértényezőire is pl. hanglejtés, gesztus, mimika).

A stressz hatása a konfliktusok kialakulására és megoldására

Bizonyos mértékű stressz természetes és szükséges a hatékony edzéshez, a sportoló a teljesítménynövelés miatt azonban fokozottabban ki van téve a stressznek. A stressz átélése után a sportolók kevésbé hatékonyan dolgoznak olyan feladatokon, amelyek frusztrációt, mások problémáira való érzékenységet, másokra való odafigyelést igényel. A sportolók magatartászavarai lényegében válaszok az intenzív, tartós és aktuális stressz átélésére. A konfliktusok maguk is stresszforrást jelentenek, problémát azonban csak a megoldatlan konfliktusok jelentik. Az edzőnek tehát a megoldatlan konfliktusok szaporítása helyett problémamegoldó magatartást kell követni.

Részlet Bognár József „Pedagógiai és sportpedagógiai ismeretek” című jegyzetéből (2010)