Az edző és tanítvány kapcsolata
Megoszt
Az eredményes felkészítéshez, illetve felkészüléshez elengedhetetlen az edző és tanítványának jó kapcsolata. A kölcsönös függőségi viszonynak két fontos területe van, az egyik az egymásba vetett bizalom kérdése, a másik a két személy közötti kapcsolat tényleges minősége.
A sportolók kettős szerepet várnak el edzőjüktől. Egy igazi vezető egyéniségre van szükségük, ugyanakkor azt is szeretnék, hogy egyenrangú partnernek kezeljék őket. Ez a kettősség megőrzése nehéz feladat elé állítja az edzőket, hiszen látszólag ellentétes elvárásokról van szó. Azáltal, hogy az edző az életkori sajátosságokat figyelembe véve bevonja tanítványát a felkészülés folyamatába, nem fogja a tekintélyét elveszíteni. Presztízsveszteség csak abban az esetben következik be, ha az edző nem elég hiteles, vagy nem elég felkészült és ezt a versenyzője/játékosa megérzi.
A másik fontos (sportpedagógiai) szempont a kölcsönös bizalom kérdése. Az egyén önmagába vetett hite és a vele szemben támasztott elvárások meghatározzák az adott személy képességeit, teljesítményét. Bebizonyosodott, hogy a sportban a teljesítmény a konkrét elvárásokhoz alkalmazkodik. Az edzőknek a tanítványaikkal szembe tanúsított viselkedése jelentősen befolyásolja a sportolót, mert megérzi a belé vetett hit meglétét, vagy éppen annak hiányát és ennek megfelelően teljesít. Azok a sportolók, akiknek a jó teljesítményében nem bízik az edzőjük, alacsonyabb teljesítményre képesek, mint azok, akik feltétlen bizalmat élveznek. A jó teljesítményhez azonban a sportolónak is bíznia kell az edző által választott módszerek és eszközök hatékonyságában.
A sportágakat nem szabad egységesen közelíteni, mert az egyes játékosok/versenyzők igényei és szükségletei nem sportágspecifikusak, inkább személyiségfüggőek. Az edző-sportoló kapcsolatát az adott sporttevékenység élteti. Az edző és tanítvány közötti nexus kölcsönös függőségen alapszik, amely bármikor, bármelyik fél által felmondható.
Az edző-sportoló kapcsolatot a legjobban a közelség (szeretet, kölcsönös elfogadás), az orientáció (közös ismeret, megértés és irányultság) valamint egymás kiegészítése (viselkedés két oldala, és egymás segítése) jellemzi. Emellett az edzői tevékenység és hozzáállás meghatározza a sportoló motivációját és ezen keresztül az autonómiaérzését, kompetenciáját, valamint érzelmi viszonyulását. Az edző mindezeket úgy érheti el, ha tanítványát megtartja a sport világában, folyamatosan vonzó és újszerű tevékenységet nyújt, sikerekkel kecsegtető célokat állít fel.
Részlet Bognár József „Pedagógiai és sportpedagógiai ismeretek” című jegyzetéből (2010)
Kövess minket itt is, ott is!