A kudarc átfogalmazása tanulási lehetőséggé

Utánpótlás edzőként rendkívüli szereped van. Nemcsak a sportolóid fizikai képességeit, hanem az elméjüket is formálod. Az egyik legjelentősebb lecke, amit átadhatsz nekik, ez: „A kudarc nem a siker ellentéte, hanem a sikerhez vezető út elengedhetetlen része”.

Legyünk őszinték, senki sem szeret kudarcot vallani. Ez csíphet, csorbíthatja az egónkat, és néha megkérdőjelezi a képességeinket. De az igazi varázslat akkor történik, amikor megváltoztatjuk a kudarcot övező narratívát. Arra kérek minden utánpótlás edzőt, hogy tanítsák meg a sportolóiknak, hogy a hibák nem a gyengeség vagy a hozzá nem értés jelei, hanem a fejlődés lehetőségei. Amikor hibáznak vagy elmaradnak egy céltól, emlékeztesse őket, hogy ez nem határozza meg őket. Ehelyett ez egy lehetőség a tanulásra, az alkalmazkodásra és a fejlődésre.

Kulcsfontosságú, hogy olyan nyitott, ítélkezésmentes teret hozzon létre, ahol a sportolói nyugodtan beszélhetnek a kudarcokról. Bátorítsa az őszinte beszélgetést a kihívásokról, amelyekkel szembesülnek, a hibákról, amelyeket elkövetnek, és a tanulságokról, amelyeket ezekből a tapasztalatokból levonhatnak. Ez eleinte kissé kényelmetlen lehet, de idővel ezek a beszélgetések segíteni fogják őket abban, hogy a kudarcot hasznos útmutatóként, ne pedig rettegett ellenségként lássák.

A kudarc átformálásával megváltoztathatjuk azt, ahogyan sportolóink a kihívásokhoz viszonyulnak. Ahelyett, hogy rettegnének az akadályoktól és félnének a kudarc lehetőségétől, elkezdenek majd rejtvényként tekinteni rájuk, amelyeket meg kell oldaniuk, esélyként arra, hogy kibővítsék képességeiket és új stratégiákat fedezzenek fel. Ez a váltás nem csak jobb sportolókat épít, hanem rugalmasságot, elszántságot és alkalmazkodóképességet is fejleszt – olyan tulajdonságokat, amelyek a pályán és azon kívül is jó szolgálatot tesznek majd nekik.

Magánpraxisomban egyedülálló lehetőségem van arra, hogy különböző sportágak sportolóival dolgozhassak. Minden egyes sportoló egyedi erősségeket, kihívásokat és célokat hoz magával. Bár a sportágak különbözhetnek, egy közös szál összeköti ezeket a sportolókat – a mesterré válás felé vezető út magában foglalja a kudarcokkal való szembenézést és azok leküzdését.

A sport és a teljesítmény világában a kudarcok, hibák és vereségek elkerülhetetlenek. Azonban az ezekre az úgynevezett „kudarcokra” adott válaszok határozzák meg igazán a sportoló sikerhez vezető útját. Mentális edzőként az a feladatom, hogy segítsek nekik olyan gondolkodásmódot kialakítani, amely a kudarcokat nem buktatóként, hanem a sikerhez vezető lépcsőfokokként kezeli.

Íme néhány példa a saját tapasztalatomból, amikor sportolókkal dolgoztam, ahol a vélt kudarcok értékes tanulási lehetőséggé alakultak át. Ezek a tapasztalatok tovább erősítik azt a gondolatot, hogy a kudarc nem a siker ellentéte, hanem a siker felé vezető út kritikus része.

Példa 1: Egy új technika elsajátítása

Képzelje el, hogy az egyik sportolója, nevezzük Jane-nek, egy új futballtechnikát tanul – egy trükkös lövést. Újra és újra próbálkozik, de nem igazán sikerül neki. Ahelyett, hogy hagyná, hogy frusztrált legyen, vagy kudarcnak érezze magát, emlékeztesse Jane-t, hogy minden sikertelen próbálkozás közelebb viszi a céljához. Arra bátorítsa, hogy arra összpontosítson, amit minden egyes próbálkozásból megtanult, akár az időzítés módosítására, akár a testhelyzet módosítására, vagy akár a mentális ellenálló képesség fejlesztésére. Kitartással és ezzel a növekedésorientált gondolkodásmóddal Jane végül sikerrel jár, és korábbi „kudarcai” a siker ugródeszkájává válnak.

2. példa: Egy vereség leküzdése

A kosárlabdacsapata az utolsó negyedben elkövetett hibák miatt elveszített egy döntő fontosságú mérkőzést. A csapat csalódott, úgy érzi, hogy kudarcot vallott. Edzőjükként ahelyett, hogy a vereségen rágódna, úgy dönt, hogy ezt a kudarcot tanulási lehetőséggé alakítja. Csapatgyűlést tart, ahol mindenki nyíltan megbeszéli, mi volt a hiba, de ami még fontosabb, mit lehet javítani. A csapat tanul a hibáiból, módosítja a stratégiáját, és a következő meccseken megerősödve tér vissza, a vereséget a fejlődés felé vezető út ugródeszkájává változtatva.

Példa 3: A mentális ellenálló képesség fejlesztése

A csapata egyik úszója, nevezzük őt Tomnak, a verseny előtti idegességgel küzd, ami miatt alulteljesít, kudarcot vall a versenyein. Egyesek ezt az idegességet kudarcnak vagy gyengeségnek tekinthetik, de edzőjeként arra bátorítania Tomot, hogy ezt tekintse lehetőségnek a mentális ellenálló képességének fejlesztésére. Bevezeti őt a tudatosság és a vizualizációs technikákba, hogy kezelni tudja a verseny előtti szorongását. Idővel Tom megtanulja, hogyan használja fel az idegességét, és ami egykor kudarcnak tűnt, azt kulcsfontosságú fejlődési lehetőséggé változtatja, ami javítja a teljesítményét a jövőbeli versenyeken.

Hajoljunk bele a növekedés kusza, összetett és csodálatos útjába. Minden botlás, minden téves lépés mérföldkő a győzelemhez vezető úton. Mi, edzők, rendelkezünk azzal a hatalommal, hogy ezeket az állítólagos buktatókat lépcsőfokokká változtassuk, a félrelépésekből levont tanulságokat pedig a jövőbeli győzelmek motorjává alakítsuk át.

Ne feledjük, hogy edzőként mi vagyunk a sportolóink élményeinek mesteri mesélői. Segítünk nekik, hogy a küzdelmekről, diadalokról, próbatételekről és ellenállóképességről szóló történeteiket megszövegezzék. Bátorítsuk őket arra, hogy lássák meg a szépséget történetük minden egyes fejezetében, emlékeztetve őket arra, hogy a legmélyebb fejlődés a nehéz próbatételeken keresztül történik.

Részlet James Leath, „A felhatalmazott edző: Hogyan lehet tartós hatást gyakorolni egy diák-sportolóra” című könyvéből.