Láz – sportolói betegségekről röviden

A láz a testmaghőmérséklet emelkedése; orvosi nyelven a láz 38 °C feletti hőmérséklet. A láz a szervezet immunválaszában játszik szerepet, és leggyakrabban fertőzés következtében alakul ki. A lázas sportoló sportolásban való részvétele ellentmondásos téma a sportorvoslásban.

A testhőmérséklet szabályozása

A normál testhőmérséklet szájon át szedve 37 °C. Az emberek között azonban eltérések vannak, és a hőmérséklet a napszak, az időjárás, a testmozgás, nőknél a menstruációs ciklus és az életkor függvényében ingadozhat; ezért az egyén alaphőmérséklete némileg eltérhet a 37 °C-tól. A lakosság mintegy 99%-ánál a normál szájhőmérséklet 36,0 és 37,7 °C között mozog.

Az egyén testhőmérsékletét a hipotalamusz szabályozza, ami az agy alsó részén található terület, amely termosztátként működik, és fűtési és hűtési mechanizmusok segítségével tartja fenn a normál hőmérsékletet. A fő melegítő mechanizmus a test perifériáján lévő erek összeszűkülése, amely csökkenti a bőr hőveszteségét; a másik mechanizmus a remegés, amely az izmok hőfelszabadulását okozza. Az izzadás a szervezet fő hűtőmechanizmusa, amely a párolgás révén hőveszteséget okoz.

Pirogének

A láz annak az eredménye, hogy a hipotalamusz egy ingerre (pirogénnek nevezett ingerre) válaszul megemeli a szervezet hőmérsékleti beállítási pontját. A lázhoz vezető kaszkádban a pirogének hatására a fagocitáknak nevezett specifikus fehérvérsejtek számos fehérjét termelnek, köztük interleukinokat, interferonokat és tumor nekrózis faktor alfát. Ezek a fehérjék ezután prosztaglandinok termelését indukálják, ami a szervezet hőmérsékleti beállítási pontjának visszaállításához vezet. A beállított érték emelkedésére válaszul a hipotalamusz aktiválja a fentebb bemutatott fűtési mechanizmusokat, és a test maghőmérséklete az új beállított érték eléréséig emelkedik.

Leggyakrabban a gerjesztő pirogén a testen kívülről származik, ezért exogénnek nevezik. A fertőző ágensek (vírusok vagy baktériumok), gyógyszerek és drogok mind exogén pirogénként viselkedhetnek. Esetenként a lázat a szervezeten belülről származó inger is okozhatja (endogén pirogén); ilyen pirogéneket előidéző állapotok például az autoimmun és más gyulladásos betegségek, az agysérülés és a rák egyes formái.

Összességében a fertőző ágensek messze a láz leggyakoribb okai. A lázat okozó gyakori vírusos és bakteriális megbetegedések közé tartozik például a megfázás, az influenza és manapság a koronavírus valamint a gasztroenteritisz. Emellett néhány súlyos fertőzés is ismert, amely lázat okoz, beleértve az agyhártyagyulladást, az endokarditiszt és a szepszist; ezek az állapotok azonban viszonylag ritkák, és általában olyan tünetekkel járnak, amelyek jelentős alapbetegségre utalnak.

Általában a pirogén alapos kórtörténettel, fizikális vizsgálattal és szükség szerint laboratóriumi vizsgálatokkal határozható meg.

Láz és az immunrendszer

A láz a szervezet fertőzés elleni védekező rendszerének részeként működik. A legtöbb baktérium és vírus úgy fejlődött ki, hogy 37 °C körüli környezeti hőmérsékleten működik a legjobban; ezért a lázzal járó környezeti hőmérséklet-emelkedés közvetlenül csökkenti ezen organizmusok túlélési képességét. A láz továbbá aktiválja a szervezet immunrendszerét, ami a fehérvérsejtek fokozott termelődését okozza, amelyek viszont a lázat kiváltó fertőzés ellen küzdenek; láz jelenlétében ezek a fehérvérsejtek mozgékonyabbá válnak, gyorsabban szaporodnak, és jobban képesek elpusztítani a behatoló mikroorganizmusokat.

A lázas állapot kezelése

Az esetek túlnyomó többségében magának a láznak a kezelésére nincs szükség, különösen azért, mert segíti az immunválaszt. A 41 °C feletti láz tartós fennállása azonban idegrendszeri károsodáshoz és esetleges halálhoz vezethet. Ilyen esetekben a lázat lázcsillapító gyógyszerekkel, például paracetamollal vagy ibuprofennel kell kezelni, amíg a kiváltó okot ki nem derítik és nem kezelik.

Jelenleg nem létezik egyértelmű elv a láz kezelésére vonatkozóan olyan esetekben, amikor a hőmérséklet ez alatt a szint alatt van, mivel az e téren végzett tudományos vizsgálatok ellentmondásosak. A döntés ezért a betegre és a kezelőorvosra marad.

Láz a sportorvoslásban

A láznak számos olyan hatása van a szervezet fiziológiájára, amely befolyásolhatja a sportteljesítményt. Növeli a kardiopulmonális erőfeszítést, és csökkenti a csúcsterhelhetőséget és az állóképességet. Csökkentheti az izomerő, a koordináció és a koncentráció képességét is, így azok a sportolók, akik lázasan űzik sportágukat, nagyobb sérülésveszélynek lehetnek kitéve, bár ezzel kapcsolatos részletes tudományos vizsgálatokat még nem  végeztek. Ezenkívül a láz a sportolót a hőbetegség nagyobb kockázatának is kiteszi.

A láz élettani hatásai, valamint a teljesítményre és a biztonságra gyakorolt feltételezett hatásai miatt a gyermekorvosok azt ajánlják, hogy lázas gyermekkorú sportolók ne vegyenek részt sportolásban. A felnőtt sportolókkal kapcsolatos szakmai álláspontok némileg ellentmondásosak, és nincs egyértelmű konszenzus.

Hasonló stratégiát javasolnak az Evidence Based Sports Medicine és a The Physician and Sportsmedicine című folyóiratok: Engedélyezzék a megfázásos (a fej és a nyak területére korlátozódó) tünetekkel rendelkező sportolók korlátozott részvételét, míg a nyak alatti tünetekkel rendelkező sportolókat zárják ki, mivel ezek súlyosabb fertőzésre utalhatnak. Ennek a megközelítésnek a megfelelőségét azonban klinikailag nem vizsgálták. Ezért, mivel nem létezik konkrét és kipróbált irányelv, a lázzal járó sportolásban való részvétel gyakran az egyes esetek sajátosságain és a döntést hozó egészségügyi szolgáltató preferenciáin alapul.

Források: Lindsay Huston írása; az “Amit a sportolók sérüléseiről és betegségeiről tudni kell” (MOB+OSEI, 2008) és “Sportsérülések ellátása” (kézirat, szerkesztő: Prof. Dr. Berkes István)