Elme, test és sport: mentális kockázati tényezők a sportban

Számos mentális egészségügyi rendellenesség legalább részben a genetikai hajlamban (genetikai sérülékenység) gyökerezik. A genetikai sérülékenység azonban nem sorsszerű – a környezeti stresszorok és erőforrások döntő szerepet játszanak abban, hogy az egyéni sérülékenységek terhelő egészségi állapotokká alakulnak-e át. Környezet alatt az egyénen kívüli összes tényezőt értjük, a hozzá közel álló emberekkel való interakcióktól kezdve az intézményi politikákon és programokon át a tágabb kultúráig, amelyben élnek, tanulnak és játszanak.

A sportolók is olyan mentális egészségügyi kockázati tényezővel szembesülnek, mint nem sportoló társaik, de a sportolók ezen kívül további környezeti kockázati tényezőknek vannak kitéve, de egyben a sport által az ezek ellen védő erőforrásokkal is rendelkeznek, amelyek segíthetnek e hatások mérséklésében.

A sport által okozott környezeti kockázatok a közvetlen stresszfaktorok (például időigény, teljesítménykényszer, edzői stílus); a környezetükben másokkal való halmozott interakciók, amelyek ösztönzik a kockázati viselkedést és visszatartják az egyéneket a segítségkéréstől; a személyes jellemzőkkel – például faji/etnikai hovatartozással vagy szexuális irányultsággal – kapcsolatos zaklatás és megkülönböztetés; valamint a személyközi vagy szexuális erőszaknak való kitettség formájában jelentkezhetnek.

A védőfaktorok közé tartozhatnak a megelőzési és szűrőprogramok, valamint a másokkal való olyan interakciók, amelyek az egyént a segítségkérésre ösztönzik.

Ezeket a kockázati és védő tényezőket az alábbiakban röviden bemutatjuk, majd az írás későbbi részében vezető klinikusok esszéiben részletesebben tárgyaljuk.  

Sporttal kapcsolatos stresszorok

A stressz nem eleve rossz. Sőt, sok esetben a fejlődés egészséges része. Ha azonban krónikus vagy nem megfelelően kezelt, akkor negatív egészségügyi következményekkel járhat, akár közvetlenül, akár egészségtelen megküzdési magatartásmódokon keresztül (például kábítószerrel való visszaélés). 

A sportkörnyezetben lévő interakciók, erőforrások, politikák, programok és kulturális attitűdök képesek csökkenteni a stresszorok jelenlétét, és segíteni a sportolókat abban, hogy hatékonyan kezeljék azokat.

A sportolás időigénye a stressz gyakori forrása a sportolók számára. Sok sportoló heti több mint 30 órát tölt edzéssel, a szezonon belüli utazások és a kora reggeli tréningek korlátozhatják az alvást is. A sportkövetelmények kezelése gyakran vezet fokozott stresszhez, elégtelen alváshoz, és ahhoz, hogy a sportolók nem tudnak részt venni olyan szabadidős tevékenységekben, amelyek elősegítik az általános jóllétet. A sportág fizikai igénybevétele miatt sok sportolónak több alvásra van szüksége, mint az átlagos embereknek. A megfelelő (mennyiségű és minőségű) alvással rendelkező egyének hatékonyabban reagálnak a felmerülő stresszhatásokra is. A kutatások szerint az alvás kritikus fontosságú a szellemi frissesség, a sportteljesítmény és a sportsérülések megelőzése szempontjából.

A stressz másik gyakori forrása a sportteljesítmény miatti nyomás. Ennek a nyomásnak egy része önmaga által okozott. Ha a sport az identitás középpontjában áll, akkor a sportteljesítmény is. A nyomás gyakran külső forrásokból, leginkább az edzőktől, sportvezetőktől érkezik. Az edzői stílus is szerepet játszik. Ha az edzők ego-/teljesítményközpontú légkört teremtenek (szemben a készségeket és mesterségbeli tudást előtérbe helyező motivációs légkörrel), a sportolók általában nagyobb szorongást tapasztalnak, és nagyobb a kockázata a negatív következményeknek, beleértve a kiégést és a rendellenes táplálkozást.

Az intézményi politikák is számítanak. A sportösztöndíjak pénzbeli értéket tulajdonítanak az sportteljesítménynek, és az ösztöndíj elvesztésével, csökkentésével kapcsolatos sportpolitikai határozatok fokozzák a teljesítményhez kapcsolódó nyomást. A szülőkkel, kortársakkal és szurkolókkal való interakciók felértékelhetik a sportteljesítményt, és górcső alá vehetik az elvárt sportteljesítmény hiányát. A közösségi média egyre szélesebb körű használata lehetővé teszi a szurkolók számára, hogy közvetlenül kapcsolatba lépjenek a sportolókal, ami fokozhatja ezt a nyomást.

Normatív viselkedések

A csapattársakkal való interakciók jelenthetnek kockázatot – vagy védelmet. A serdülők és a fiatal felnőttek gyakran nagy jelentőséget tulajdonítanak a kortársak elismerésének, valamint annak, hogy úgy nézzenek ki és úgy viselkedjenek, mint a társaik. A sportolók esetében ez gyakran a csapattársakat jelenti. Minél erősebb a csoport identitása és kohéziója, annál fontosabbnak tartják az egyének a csoport normáinak való megfelelést. 

A sportcsapatok gyakran rendkívül magas csoportidentitással és kohézióval rendelkeznek. Ha egyes csapattársak egészségtelen viselkedésmintát mutatnak, mint például a rendellenes táplálkozás vagy a szerhasználat, a többi csapattársat is fokozottan fenyegeti az ilyen viselkedés átvételének veszélye. Az, hogy az ilyen típusú egészségtelen viselkedésnek való kitettség vagy az azzal való kísérletezés azt eredményezi-e, hogy az egyén klinikailag diagnosztizálható mentális zavarral rendelkezővé válik, részben a genetikai sérülékenységétől is függ. A környezet azonban nagyon sokat számít. 

A csapattársak és mások a sportkörnyezetben szintén befolyásolhatják a mentális jóllétet, mégpedig azáltal, hogy milyen mértékben stigmatizálják vagy bátorítják a mentális egészségügyi problémákat és a segítségkérést. Ha a csapattársak és az edzők megbélyegzik a mentális egészségi állapotokat, vagy a keménységet és a gyengeség be nem ismerésének kultúráját ösztönzik, a tüneteket mutató vagy veszélyeztetett egyének kisebb valószínűséggel fogják felfedni mentális problémájukat vagy segítséget kérni. Ezzel szemben azok a csapattársak, akik nem stigmatizálják a mentális problémákat, és akik bátorítják a segítségkérést, erőteljes pozitív erők lehetnek. Az edzők kritikus szerepet játszhatnak abban, hogy erőforrásként szolgáljanak a mentális egészségi problémákat megvitatni kívánó sportoló diákok számára, és hogy bátorítsák vagy netán lebeszéljék őket arról, hogy segítséget kérjenek ezekben a kérdésekben. 

Zaklatás és diszkrimináció

A kisebbségi populációk, beleértve a faji/etnikai kisebbségeket, az anyagilag szegényebb körülmények között élők és a szexuális kisebbségeket is, gyakran élnek át negatív mentális egészségi problémákat a zaklatással és diszkriminációval kapcsolatos tapasztalataik miatt. Míg egyes sportkörnyezetek teljesen befogadják a kisebbségi csoportokat, mások nem. Továbbá, bár a sportkörnyezet kritikus fontosságú a sportolók számára, nem ez az egyetlen környezet, amelyben működnek. Még ha a sportkörnyezet teljesen befogadó is, a kisebbségi csoportokhoz tartozó, megbélyegzett vagy a sérelmek nyíltabb formáit, például szóbeli zaklatást és erőszakot nem sportkörnyezetben megtapasztaló sportolók negatív egészségügyi következményeket tapasztalhatnak. A szexuális kisebbséghez tartozó sportolók például hajlamosak több szorongásos és hangulatzavarral küzdeni, gyakrabban élnek öngyilkossági gondolatokkal, és több öngyilkossági kísérletet tesznek, mint heteroszexuális társaik.

A kisebbségi stresszmodell segített megmagyarázni ezt a különbséget. Az akut és krónikus stresszorok – beleértve az erőszakot és a zaklatást, valamint az erőszak és a zaklatás bekövetkeztétől való félelmet -, valamint az internalizált (átvett, elsajátított) megbélyegzés fiziológiai reakciókhoz, például emelkedett kortizolszinthez vezetnek. Ezek a fiziológiai folyamatok közvetlen testi károkat okozhatnak. Növelhetik a maladaptív megküzdési magatartásformák, például a kábítószerrel való visszaélés kockázatát is.

Amellett, hogy biztosítani kell, hogy a sportkörnyezet mentes legyen az említett kisebbségi populációk zaklatásától és diszkriminációjától, az edzőknek, klinikusoknak és másoknak, akik kapcsolatba kerülnek a sportolókkal, tisztában kell lenniük azzal, hogy a kisebbségi státuszú egyének a sportkörnyezeten kívüli működésükből adódóan nagy terhet viselhetnek. Bizonyos esetekben helyénvaló lehet olyan erőforrások bevonása, amelyek segítenek a sportolóknak megbirkózni ezekkel a külső stresszforrásokkal, vagy legalábbis támogató és megértő szerepet töltenek be.

Személyközi erőszak

A személyközi erőszak, különösen a szexuális erőszak megtapasztalása tartós mentális egészségügyi következményekkel járhat. Friss adatok (USA) szerint a felsőoktatásban tanuló női hallgatók közel 10 százalékát érintette meg a beleegyezése nélkül szexuális inzultus a felmérés előtti 12 hónapban, és nincs jelentős különbség a sportolók és a nem sportolók között. 

A szexuális kisebbséghez tartozó diákok – férfiak és nők, sportolók és nem sportolók egyaránt – a felmérés előtti 12 hónapban lényegesen nagyobb arányban tapasztaltak szexuális támadást, mint azok, akik nem vallották magukat leszbikusnak, melegnek, biszexuálisnak vagy transzneműnek. Azok az egyének, akik saját maguk számoltak be szexuális támadásról, szignifikánsan nagyobb valószínűséggel küzdöttek tanulási problémákkal, nehezen kezelték az intim kapcsolatokat, és reménytelenséget, mentális kimerültséget, alvásproblémákat, depressziót és öngyilkossági gondolatokat tapasztaltak.

A személyek közötti erőszak, beleértve a zaklatást és a megfélemlítést (angol szóval bullying), bizonyos sportkörnyezetekben fokozottan előfordulhat. Bár a sportolói lét nem növeli a szexuális erőszak megtapasztalásának kockázatát, azok a sportolók, akik bármilyen környezetben szexuális erőszakot vagy a személyközi erőszak más formáit tapasztalják, ezeket az élményeket és az ebből eredő mentális egészségügyi következményeket magukkal viszik a sportkörnyezetbe. Következésképpen a sportkörnyezetben dolgozó egyéneknek tisztában kell lenniük a sportoló diákok számára rendelkezésre álló lehetőségekkel, hogy kezelni tudják az erőszak ezen formáinak megtapasztalásából gyakran eredő mentális egészségügyi következményeket. A sportkörnyezetben dolgozó egyének fontos szerepet játszhatnak abban is, hogy az erőszak áldozatait arra bátorítsák, hogy jelentsék tapasztalataikat, és hogy érzelmileg támogassák őket ebben a folyamatban.

A sportkörnyezet a mentális egészségi zavarok kockázata és megelőzése szempontjából egyaránt fontos. A sportolói (az utánpótlássportolói is) létet gyakran egyedi stresszorok kísérik. A sportkörnyezet erőforrásai potenciálisan enyhíthetik a stresszorokat, és ösztönözhetik a mentális zavarokkal küzdő, illetve az ilyen zavarok kockázatának kitett egyének segítségkeresését.

A sportolók számára előnyös, hogy a sportcsalád részei – csapattársakkal és edzőkkel, akik naponta találkoznak velük.

A sportolók gyakran hozzászoktak ahhoz, hogy multidiszciplináris egészségügyi szakemberek (sportorvos, sportpszichológus, sportdietetikus stb.) csapatával dolgozzanak együtt az optimális egészség és sportteljesítmény elősegítése érdekében. Az edzők, a sportedzők és a csapattársak megerősíthetik a tüneteket mutató egyéneket abban, hogy a mentális egészségügyi szakemberek (sportpszichiáter, sportpszichológus) csak egy újabb darabja ennek az egyenletnek. 

A sportolók hozzászoktak a rutinok betartásához és a sérülések rehabilitációjának averzív körülményeinek kezeléséhez is – és ahhoz, hogy ebben a folyamatban támogatást kapnak a csapattársaktól és az edzőktől. A mentális zavarokból való felépülés folyamata bizonyos esetekben hasonlóan megterhelő lehet – és a szociális támogatás itt is sokat számít.

Összefoglalás

A sportkörnyezetben más, az egészséget és a teljesítményt befolyásoló sérülésekből való felépülés tapasztalatainak felhasználása segíthet a mentális egészséggel kapcsolatos kezeléskeresés és a tüneteket mutató egyén számára a kezeléshez való ragaszkodás pozitívabb keretbe foglalásában.  

Miközben a sportkörnyezet számos kockázati tényezőt jelent a sportolók mentális egészségére nézve, fontos szerepet játszhat a megelőzésben és a wellnessben is. A sportkörnyezetben a szükségtelen stresszforrások és a megbélyegzés csökkentése, a stressz enyhítését segítő erőforrásokhoz való hozzáférés növelése, valamint a mentális egészségi zavarok esetén a segítségkérés ösztönzése mind olyan kritikus módok, amelyekkel a sportkörnyezet a sportoló diákok mentális jólétének javítását szolgálhatják.

Emily Kroshus, ScD, MPH eredeti cikke az NCAA (National Collegiate Athletic Association) oldalán jelent meg. A fenti írás ennek a tanulmánynak a fordított és szerkesztett változata.