Mozgásfejlődés a gyermek- és serdülőkorban

Mozgásfejlődés gyermekkorban

Az érett járás kialakulása után az óvodáskorú gyermekekben fokozatosan tökéletesednek az összetett, komplex mozdulatok, melyek megalapozzák a későbbi sportági mozgásminták tanulását: a precíz futást, ugrást, dobást, elkapást, húzást, lökés, tolást. Ehhez ideális közeget biztosítanak a gyermekközösségek, ahol az ismeretlen felfedezésének motivációja, a társak utánzása, a szervezett testnevelés változatos motoros mintázatok tanulását, fejlesztését eredményezi. Sajnos azonban kutatások bizonyítják, hogy az a mozgásmennyiség, amit közösségi szinten önmaguktól végeznek a gyermekek, még az egészségmegőrzés szempontjából sem elégséges, pláne nem a mozgásfejlődés optimalizálásához, ezért tudatosan, szervezetten kell biztosítani, hogy a mozgás mennyisége és intenzitása minden életkorban növekedjék (B. N. Timmons).

Az óvodás gyermekkel szemben megfogalmazott elvárás az iskolaérettségi kritériumok hosszú sora, amelynek fontos részeleme, hogy 6–7 éves korra a gyermekek motorikus érettsége elérje az elvárt szintet. Nemcsak a céltudatos és irányító mozgások megszilárdulása, hanem a túlzott mozgásszükséglet kontrollálása is hozzátartozik ahhoz, hogy az oktatási rendszerbe be tudjanak illeszkedni a korábban még örökmozgó kisgyermekek.

Az iskolaérettségtől a serdülőkorig (7–11/12 év) a nemek közti különbség válik szembetűnővé a mozgáskészség terén amellett, hogy a mozgás egyre precízebbé, gazdaságosabbá válik, gyorsul. Javulnak a kondicionális képességek, úgymint az állóképesség, a mozgásgyorsaság, javul a koordináció, az egyensúlyérzék. Ebben az életszakaszban, amely akár 4–5 évet is felölel, a gyermekek motoros képességei rendkívül hatékonyan fejleszthetők, nem véletlenül erre az időszakra esik a sportági felkészítés egyik legszenzitívebb szakasza.

Az egyes mozgások spontán fejlődési potenciálja eltérő: míg a futóteljesítmény önmagában is sokat javul, addig az ugrás vagy a dobómozgások tökéletesítéséhez irányított fejlesztés szükséges (A. Müller). Ez nem azt jelenti, hogy a futáskészség nem javítható a helyes lépéstechnika, légzéstechnika tudatos oktatásával, sőt sajnos az a tapasztalat, hogy erre az utánpótlás-nevelésben nem fordítanak kellő figyelmet, annak ellenére, hogy a futás minden sportágban az alapvető állóképesség megszerzésének egyik legfontosabb eszköze.

Mozgásfejlődés serdülőkorban

A fejlődés szakaszainak tárgyalásánál már utaltunk a testméretek ugrásszerű növekedésének időszakára, a serdülőkori növekedési lökésre. Ez a fiziológiás változás a mozgásfejlődésre is kihat, hiszen a hirtelen megváltozott testméretekhez, testarányokhoz, sőt még a testösszetételben is beállt változáshoz a szervezetnek alkalmazkodnia kell, ehhez pedig időre van szükség. Mondhatjuk, hogy a növekedési lökés egyes megszerzett motoros képességre átmenetileg negatív hatással van, a mozgáskivitelezés fejlődése is megtorpan, nehézkes az új mozgáselemek tanulása. Ez az időszak azonban kedvez az erő és az állóképesség fejlesztésének.

Mindez nem mond ellent annak a megállapításnak, hogy a korán érő, akcelerált gyermekek eredményesebbek lesznek az átlagosan vagy későn érő társaikhoz képest, hiszen a serdülés okozta változások – különösen a fiúké – jelentősen fogják javítani a teljesítményt, a nemek közti különbség is egyértelművé válik az egyes részkészségek területén.

A motoros fejlődés biológiai potenciálját a környezeti hatások ebben a szakaszban is jelentősen befolyásolják, vagyis az adekvát edzésterheléssel a maximális potenciál felszínre kerül. Ennek hiányában a mozgásfejlődés korábban és alacsonyabb szinten fejeződik be. A megszerzett képességek megtartása is fontos feladat, hiszen azok könnyen elveszthetők (J. Mészáros). A serdülés lezajlása után, a teljes érettség elérését követően a nemi differenciálódás jelentős különbséget eredményez a kondicionális képességek terén, míg a koordinációban nem állandósul olyan szembetűnő differencia a nemek között.