Sportitalok

A legfontosabb, legolcsóbb és legkevésbé megbecsült ergogén (teljesítményfokozó) anyag táplálkozásunkban a víz! A sportteljesítmény hőségben már 2 %-os testtömegcsökkenés hatására romolhat, így a verejtékezéssel vesztett víz- és elektrolit pótlás, az étrend vízzel történő „kiegészítése” létfontosságú minden sportoló számára, az egyéni és sportági eltérések (pl. mérlegelés) figyelembevételével. Mint arról már sok szó esett, a szénhidrátok étrendünk részeként és verseny közben sportitalok, gélek alkotórészeként segítik a teljesítmény hosszabb ideig való fenntartását. A bélből történő vízabszorpciót fokozza a nátriumot és glükózt is tartalmazó hipotóniás oldat (200-250 mosmol/kg), ezek aktív transzportja növeli a vízfelvételt, míg a hipertóniás oldat folyadékiáramlást idéz elő a szervezet felől. A veszteség pótlására szabadidősportolók, a nem túl intenzív testmozgást végző sportolók számára megfelelő a víz, a szénsavmentes ásványvíz, ám különösen hosszú ideig tartó vagy nagy intenzitású terhelések esetén ez már kevés. Amíg a testmozgás a 60-90 percet nem haladja meg, a víz tökéletes a folyadékpótlásra (versenysportolóknál azonban ez a sportteljesítményt korlátozó tényező lehet!), ám ezen túl már ügyelni kell a sópótlásra is, hogy ne jelentkezhessen az életveszélyt, halált is előidézni képes hiponatrémia (alacsony nátriumszint a vérben).

hirdetés

A verejték és a vesék által kiválasztott folyadék ugyanis nem pusztán víz, hanem víz és oldott anyagok keveréke. Hosszú ideig tartó, vagy igen megterhelő terhelés esetén a nátriumpótlást is meg kell oldani, mivel a vér nátrium koncentrációjának csökkenése komoly, akár életveszélyes egészségügyi problémákat okozhat (ha a sportoló „túlissza” magát, az legalább olyan kockázatos, mint a dehidráció {Almond 2005}). Ha versenysportolók vagyunk, illetve hosszabb távú sporteseményekre, például maratonfutásra készülünk, akkor a víz önmagában már nem ideális folyadékveszteségünk pótlására. A jelenleg elterjedt összetételű sportitalok felhasználásának módjával kapcsolatban a közelmúltban kétségek merültek fel, amelyek az igen hosszú ideig tartó spottevékenység közben túlzott mennyiségben bevitt sportitalok hasznosságát kérdőjelezték meg (Dugas 2006; Noakes 2006; Weschler 2005). Az ideális folyadékpótlás megtervezése érdekében célszerű szakember véleményének kikérése. A huzamos ideig tartó állóképességi terheléseknél – mint pl. a maraton futás – feltehetőleg nem kell tökéletes folyaadékpótlásra törekednünk, a versenyt követő tömeg nem kell, hogy azonos legyen a versenyt megelőző tömeggel: ha a tömeg nő, akkor a hiponatrémia (alacsony nátriumszint a vérben) fokozott kockázatával számolhatunk, ahogyan valószínűleg akkor is, ha a testtömegveszteség nem éri el a 0,75 kg-ot (hétszer nagyobb hiponatremia rizikó), sőt a többi vizsgált sportolóhoz képest a nagyobb verseny utáni tömeg, azaz a bőségesebb folyadékpótlás rosszabb versenyeredményekkel járt. Az újabb adatok alapján aminosav és elektrolit tartalmú oldat alkalmazhatósága is felmerül (Tai 2014).

Szakszerűen használva hatékony legális teljesítményfokozó.