Bio-élelmiszerek – a szkeptikus sporttudós gondolatai

A sporttermékek – az étrend-kiegészítők, ruházati cikkek, különféle edzési módszerek, coaching, divatos diéták, edzésprogramok stb. – értékesítését az egészségvédelmi ill. fogyasztói érdekek védelmére kinevezett szervezetek nem kellően szabályozzák. Sok termék hatékonyságát csekély bizonyítékkal támasztják alá, hamis állítások és nem releváns tudományos eredmények alapján értékesítik őket. Az eredmény egy olyan fogyasztói piac, amelyet a kuruzslók és sarlatánok uralnak, akik az igazság utáni korszakban virágoznak, ahol a tények az érzelmeknek, az erkölcs a pénznek, a tudomány pedig a marketingnek van alárendelve. Az ilyen légkörben való sikeres eligazodás nehéz kihívását súlyosbítja az oktatási rendszer, amely gyakran nem oktatja kellő súllyal a kritikus gondolkodást.

Bio-élelmiszerek

A bioélelmiszerek olyan gazdálkodási rendszerekben előállított élelmiszerek, amelyek nem tartalmaznak mesterséges (szintetikus) műtrágyákat, növényvédő szereket, növekedésszabályozókat vagy állati takarmány-adalékanyagokat. Az elmúlt években drámai mértékben megugrott a bioélelmiszerek értékesítése; az ebből származó bevételelek 1997 és 2015 között több, mint tízszeresére nőttek (Organic Trade Association, 2015). A bioélelmiszereket elsősorban a természetre való hivatkozásnak nevezett logikai tévedés alapján forgalmazzák, amelyben azt állítják, hogy egy gyakorlat szükségszerűen jó, mert természetes. Ebben a tekintetben az iparnak sikerül kihasználnia a természetes (nem szintetikus) termékek iránti mélyen gyökerező pozitív előítéletünket. Ha azonban a bioélelmiszereket be akarjuk építeni az egészséges táplálkozásba, akkor ezt érvényes érvek alapján kell tennünk, nem pedig egy informális logikai tévedés alapján. Milyen okok szólnak tehát a bioélelmiszerek fogyasztása mellett?

Először is, a bioélelmiszer-ipar azt állítja, hogy környezetbarátabb és fenntarthatóbb, mint a hagyományos gazdálkodás. Bár a fenntartható gazdálkodás jogos és értékes törekvés, az érvek összetettek és ellentmondásosak, és nem is tartoznak e könyv tárgykörébe. A lobbisták azonban azt is állítják, hogy a biotermékek egészségesebbek, mint a hagyományos módszerekkel termesztett élelmiszerek, és ez az állítás minden bizonnyal e könyv tárgykörébe tartozik. Egy amerikai felmérés (Wang, Q., & Sunb, J., 2003) szerint a rendszeresen bioélelmiszereket vásárló fogyasztók 69%-a azért vásárolt bioélelmiszert, mert egészségesebbnek tartotta azt. Ez azért lényeges, mert a bioélelmiszerek vélt egészségjavító tulajdonságai egyértelműen hozzájárulnak az eladásokhoz. Ezen túlmenően úgy tűnik, hogy ez az állítás részben igazolja a magasabb költségeket, és valószínűleg releváns az egészséges táplálkozás iránt érdeklődő sportolók és a sportteljesítményüket növelni kívánó sportolók számára. A bioélelmiszerek egészséges jellege azonban tényalapú, empirikusan tesztelt állítás.

Egy 2010-es szakirodalmi áttekintés (Dangour, A. D. et al., 2010) 50 év publikált tanulmányait összegezte (1958-tól 2008-ig), levelezést folytatott a témában jártas szakértőkkel, és átnézte a bibliográfiákat. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy nincs bizonyíték a táplálkozással kapcsolatos egészségügyi hatásokra, amelyek a biotermesztett élelmiszerek fogyasztásából erednek. A következtetés megerősíti az egy évvel korábban ugyanezen csoport által közzétett másik szisztematikus áttekintés (Dangour, A. D. et al., 2009) következtetését, amelyben 55 megfelelő tudományos minőségűnek ítélt tanulmányt gyűjtöttek össze; ez szintén arra a következtetésre jutott, hogy nincs bizonyíték arra, hogy az ökológiai és a hagyományos módon előállított élelmiszerek tápanyagminősége között különbség lenne. Az utóbbi tanulmányok arra utaltak, hogy a biotermesztéssel előállított termékek magasabb koncentrációban tartalmazhatnak bizonyos tápanyagokat, főként foszfort, de összefüggést találtak azzal, hogy megjegyezték, hogy a foszfor széles körben elérhető a hagyományos étrendben, és hogy a további bevitel nem jár előnyökkel. Egyes elszigetelt tanulmányok azt mutatják, hogy bizonyos biotermesztett gyümölcsök nagyobb mikrotápanyag-koncentrációt tartalmaznak, mint a nem biotermesztett gyümölcsök, de ezek a megfigyelések nem tükrözik a tudományos konszenzust. Más szóval, ahhoz, hogy bizonyítékot gyűjtsünk arra, hogy a bioélelmiszerek egészségesebbek, ki kellene válogatni az adatokat, hogy megfeleljenek egy már létező állításnak. Ezzel szemben a kutatások nagy része, holisztikusan, a maga teljességében vizsgálva, nem mutat ilyen mintát. A gyümölcsök és zöldségek tápanyag-koncentrációját a mérettel is korrigálni kell; azaz a biotermékek általában kisebbek, mint a nem biotermékek, és a relatív tápanyag-koncentráció valószínűleg mesterségesen magasabb, de nem egyezik meg a nagyobb abszolút tápanyagmennyiséggel. Egy harmadik, 2012-es szisztematikus áttekintés (Smith-Spangler, C. et al., 2012) azt találta, hogy a biomarkerek és tápanyagok koncentrációjában a bio- és nem bioélelmiszerek között fennálló különbségek nem szignifikánsak vagy klinikailag nem jelentősek.

A bioélelmiszerekkel kapcsolatos gyakori tévhit, hogy azok növényvédőszer-mentesek, de ez nem így van. A növényvédő szerek szükséges előfeltételei az egészséges növénytermesztésnek. Ahogy a neve is sugallja, a növényvédő szerek a kártevők, például a gyomok, rovarfertőzések és betegségek elleni védekezéssel maximalizálják a termés mennyiségét, minőségét. A bioélelmiszereket díszítő peszticidmentes címke téves elnevezés, mivel a biotermesztés során organikus (azaz természetes forrásból származó) peszticideket használnak, szemben a hagyományos gazdálkodással, amely szintetikus peszticideket használ. A szabályozó hatóságok csak az utóbbira végeznek vizsgálatot, ami lehetővé teszi, hogy a biotermékek kikerüljék ezeket az előírásokat. Igaz, hogy egyes adatok szerint a bioélelmiszerekben kimutatható peszticidekből származó szennyezés kockázata alacsonyabb, azonban nem valószínű, hogy a megengedett maximális expozíciós határértékek túllépésének kockázata tekintetében különbségek lennének. A növényvédőszer-használatot a hatóságok szigorúan szabályozzák (mind a bio, mind a nem bio módszerek esetében), és egyik gazdálkodási mód sem eredményez olyan terméket, amely meghaladja a biztonságos felső határértéket. És ha még mindig nem győzték meg, még az is segít eltávolítani a betakarítás után visszamaradt növényvédőszer-maradványokat, ha a fogyasztás előtt megmossák a termékeket. De van még egy érdekes csavar ebben a történetben. Egy 1990-es években végzett vizsgálat (Ames, B. N. et al., 1990) összehasonlította a termés egészségét egy bio peszticid (rotenon-piretrin) és egy nem bio lágy szintetikus peszticid (Imidan) között. Míg az Imidan két alkalmazása hozta meg a kívánt eredményt, addig a rotenon-piretrin hét alkalmazására volt szükség az egyenértékű védelemhez. A környezeti hatásokat nem vizsgálták, de valószínűsíthető, hogy a természetes növényvédő szer károsabb lehetett, mivel több mint háromszor annyi alkalmazást igényelt. Sajnálatos, hogy a szabályozó szervek nem vizsgálják a bio-peszticideket, mivel ez hatással lehetne a bioélelmiszerek értékesítésére.

Sokan azért esznek bioélelmiszert, mert úgy érzik, hogy annak jobb az íze; ez ugyan szubjektív, de lehet, hogy ez az egyetlen érvényes indok. Két kulcsfontosságú szempontot illetően a kutatások meglehetősen meggyőzőek: (1) a bioélelmiszerek egészségesebb volta mellett szóló bizonyítékok szegényesek; és (2) nincs különbség a bio- és a nem bio-peszticideknek való kitettségből eredő egészségügyi kockázatban. A bioélelmiszerek nagyobb költségét tehát nagyon kevés egészségügyi érvvel lehet indokolni. Az a tény, hogy a fogyasztók még mindig egészségesebbnek tartják a bioélelmiszereket, a marketing győzelmét jelenti a tudomány felett, és ezt a tényt igyekeznünk kell megdönteni

„Néhány mítosz megérdemli, hogy megdöntsük, az emberi értelem iránti tiszteletből.”

Források: Ames, B. N. et al., 1990; Dangour, A. D. et al., 2009, 2010; Nicholas B. Tiller, 2021; Organic Trade Association, 2015; Smith-Spangler, C. et al., 2012; Wang, Q., & Sunb, J., 2003