Betöltés

Mit keresel?

Aktív felnőttek Sportolók Sportpszichológia Sportszülők

Miért gondoljuk, hogy a fizikai büntetés egy jó tanítási eszköz a sportban?

Megoszt

Egy nap egy érdekes kérdést kaptam e-mailben egy fiatal röplabda játékos édesanyjától. A lánya és a csapata jó pár szervát elrontottak az előző tornájukon. Voltak túl széles és túl hosszú szervák. Az edzőjük azt mondta nekik, hogy számolni fogja a következő tornán és minden egyes elrontott szerva után büntetés jár, büntetőkört kell futniuk.

Az édesanya elgondolkodott rajta, hogy ez egy jó dolog, vagy van rá hasznosabb módszer, hogy segítse őket, hogy jobban szerváljanak?

A válasz a kérdésre: Van!

Gyakorold többet a szerválást! A büntetőkörök futása hogyan fog segíteni abban, hogy jobban szerváljál?

Folyamatosan kapunk ilyesfajta kérdéseket és gondoltam fontos lenne beszélni a témáról. John Kessel barátom, aki az Egyesült Államok Röplabdasport fejlesztéséért felelős igazgató már feldolgozta a témát ebben a cikkben és két tökéletes kérdést boncolgat.

A fizikai büntetés egy hasznos tanítási eszköz?

És ha nem, miért olyan elterjedt néhány sportágban és másoknál miért tűnik butaságnak? Csinálnál felüléseket, mert elírtál egy szót a nyelvtanórán? Egy íjász vagy golfozó nyomna fekvőtámaszt, ha nem talált célba? A baseball játékos futna köröket, ha nem találta el a labdát?

A röplabdához, focihoz, hokihoz, kosárlabdához és minden más dinamikus, komplex motoros tanulási folyamatot igénylő sportnál elő fognak fordulni hibák. Rengeteg. Azok a kisgyerekek, akik ebben a dinamikusan változó környezetben próbálnak tanulni és sikeresen végrehajtani egy technikai elemet – ami egy végrehajtása egy döntésnek – az adott megfelelő időpontban, nyomás alatt, rengeteg hibát fognak véteni. Az egyetlen dolog, ami segíteni fog ezen elemek sikeres végrehajtásában, az az elemek többszöri gyakorlása. Ha nem akarod a röplabdát a szervánál a hálóba ütni, akkor gyakorolni kell a szerválást. Ha nem akarod, hogy a focisták a kapu fölé rúgják a labdát, több játék-szerű befejező foglalkozást kell játszani. Ha azt akarod, hogy a kapusok elkapják a beívelést, akkor beívelések ezreit kell megtapasztalniuk játékosokkal körülvéve, akik szintén a labdáért küzdenek.

Ha ezek a hibák előjönnek egy játékban, csak edzésen lehet fejleszteni őket. Ha ebben az értékes edzésidőben az edző azt mondja, hogy „tegyük el a labdákat, futni fogunk!”, ahelyett, hogy a fejlődéshez szükséges technikai motoros képességeket fejlesztenék, el tudná magyarázni bárki, hogyan fejlődik majd a játékosok technikája?

Senki se tudja.

Tudom, hogy most sokan abbahagyják az olvasást itt és elkezdenek mérges hozzászólásokat írni, hogy „Én éveken át futtattam és fekvőtámaszt nyomattam és működik, a gyermekeink elpuhulnak, én pedig utálom a hópelyheket stb…” Értem. Anekdoták szólnak róla, hogy remekül működik. Olykor megfenyegeted a gyerekeket fizikai büntetéssel. Ilyenkor kicsit jobban koncentrálnak és van egy kis fejlődés és azt mondjuk, hogy „Látod, működik!”.

De nem működik. Nem lesznek jobbak a szerváik, vagy a lövéseik, vagy bármelyik összetett motoros képességük. Egy kicsit jobban odafigyeltek, de nem tanultak semmit.

A cikkében Kessel ad néhány példát más összetett tevékenységből, ahol nem használnak fizikai büntetést. „Úszás, toronyugrás, lövészet, íjászat, torna, korcsolyázás, tollaslabda, cselgáncs, teakwondo, kerékpározás, asztalitenisz, vívás, birkózás és ökölvívás” írja Kessel. „Nagyon jól ismerem ezeket a sportágakat, mert ők mind a nemzeti olimpiai edző központban működnek.  Három ezek közül ugyanazt az épületet használja, mint a röplabdázók. Egyik edző sem használ fenyítő eszközként négyütemű fekvőtámaszt, vagy bármilyen büntetést arra, hogy bizonyos képességeket fejlesszenek. Amikor a következményeket elemezzük, ezek az olimpiai edzők csak csóválják a fejüket és azt mondják: „a jó tanárok nem ezt csinálják”.

A sebészek például amikor olyan bonyolult eljárásokat tanultak amiknek végrehajtásakor ha hibáznak, súlyos következményei lehetnek, sosem mentek négyüteműzni ha esetleg rontották. Megoldották a problémát, majd az osztályvezető sebész leült velük, átbeszélték a hibákat és tovább gyakoroltak, így fejlődtek. Amikor a feleségem rezidens volt (szülésznő) sose hívott azzal, hogy elküldték futni egy kört a kórház körül, ha a szülésnél valami probléma történt (bár elég vicces kép lehetne, ahogy a fehér köpenyesek futnak a folyosón és az osztályvezető főorvos mögöttük ordibál, hogy „miért vágtál bele a húgyhólyagba?”.

A fizikai büntetés miért a legkevésbé hatékony módszer a technikai képességek megtanításához?

Számos oka van annak, hogy a fizikai büntetés miért a legkevésbé hatékony módszer arra, hogy technikailag és taktikailag fejlődjenek:

  1. A motoros képességeket fejleszteni ismétlésekkel lehet a motoros képességek használatával az adott játékkörnyezetben. Ha elpazaroljuk az időnket fizikai büntetésekkel, az nem fogja ezen terület hiányosságait pótolni.
  2. A fizikai büntetéssel fenyegetés stresszt és félelmet generál, két elemet, amelyek csökkentik a fizikai teljesítményt. Profi sportcsapatok pszichológusokat, fizioterapeutákat, táplálkozási szakembereket és más számos más szakembert alkalmaznak, hogy csökkentsék az élsportolóknál a félelmet, a szorongást és a stresszt, mivel ezek mind teljesítményromlással járnak. Ha ezeket az elemeket szándékosan bevezetjük az edzésbe, hogyan is segítünk?
  3. A fizikai büntetés fáradtságot okoz, a fáradtság akadályozza a tanulást. Pontosan. Minél többet edzetted a sportolóidat, annál kevesebbet fognak tudni tanulni. Ezért bontják az erősítést és technikázást külön blokkokra az élsportolóknál.
  4. A gyakorlási időnk korlátozott. Még nem találkoztam olyan ifi edzővel, aki azt mondaná, hogy túl sok az edzésideje, visszaadhatna belőle? Miért pocsékoljuk a technika gyakorlásra való időt fizikai munkára?
  5. A fizikai büntetés csak az edzőt szolgálja. Olyasmi, mint a hányás: az edző jobban érzi magát és mindenki más rosszabbul. A végén a sportolók nem jobbak az adott képesség végrehajtásában, mint azelőtt, hogy elmentek volna futni.
  6. A fizikai büntetést csak a hagyományok miatt használjuk. Értem, téged is így edzettek. Engem is. Próbáltál mást? Szakítsuk meg ezt az ördögi kört.
  7. A túlzott fizikai büntetés könnyen oda vezethet, hogy a következő szezonban sok gyerek nem fog visszajönni. Visszajönnél, ha lenne milliónyi más dolog, amit csinálhatnál és büntetnek azért, mert nem tudsz valamit megcsinálni, amit nem is tanítottak meg, hogyan fejlessz?

Azt mondod, hogy ne is legyen erőnléti edzésünk?

Természetesen nem. A kondicionálás minden sportoló életének egyik kiemelten fontos része. Remélhetőleg, akik az ifi sportolókkal foglalkozik és ami azt illeti minden labdajátékos a legtöbb fizikai munkát játékon keresztül végzi. Ezek messze a leghasznosabb módjai annak, hogy lemásoljuk a környezetét és követelményeit az adott sportnak. Ahogy a sportolóink nőnek, természetesen hozzáadunk néhány labda nélküli feladatot akár súlyzókkal is. Megkérdőjelezhetetlen, hogy az erőnléti edzés szükséges.

A probléma a fizikai feladatok büntetésként való alkalmazásával az, hogy a fizikai feladatok így olyan dologgá válnak, amit mindenképp el akarunk kerülni. Amikor az edzés egy létfontosságú elemére úgy tekint a versenyző, amit el kell kerülni, az egy rossz dolog.  Vannak élsportolók, akik szeretnek edzeni és állnak a kihívások elé. Sőt, sok olyan is van, akik szeretnek végig szenvedni egy keményebb edzést.

Sok bizonyíték van már arra, hogy a pozitív környezet sokkal hasznosabb a fejlődés szempontjából, mint a félelmen alapuló környezet. Továbbá sok bizonyíték van arra is, hogyha az erőnléti edzést olyanná tudjuk tenni, amit szeretne az ember és akár jutalom is lehet, akkor az a legjobb forgatókönyv.

Miért tűnik olykor úgy, hogy a fizikai büntetés működik és mit tegyünk helyette?

A fizikai büntetés fenyegetése úgy néz ki, hogy működik alkalmanként, mert javítja a koncentrációt és a figyelmet. Vissza tudja hozni a játékosokat a feladatba. A komolyabb versenyzőket emeli azok fölé, akik csak össze-vissza szórakoznak. És persze előfordul, hogy éppen szerencsés időben adtuk fenyítést, amikor pont sikerült végrehajtatni a feladatot. De ezek nem a motoros képességek fejlődései, ezzel csak az összpontosítás fejlődött.

De az összpontosítást lehet fizikai büntetés nélkül is fejleszteni.

Íme néhány javaslat arra, hogyan fejlesszük a figyelmet edzéseken, amik jobb tanulási környezetet biztosítanak:

  1. Javítsd a figyelmet a rövidebb, de magasabb intenzitású foglalkozásokkal. Ahelyett, hogy játszanának egy 20-perces meccset, legyen inkább 5 x 3 perces magas intenzitású játék 1 perc pihenőkkel közöttük, amikor össze lehet szedni a labdákat és kicsit átbeszélni a dolgokat. Legyenek a labdák bekészítve, hogy amikor a labda kikerül a játékból, rögtön lehessen folytatni. Amikor a játékosok tudják, hogy a játéknak van időhatára, keményebben dolgoznak.
  2. Játszd a jól ismert „utolsó gól a győztest”! Ahelyett, hogy egy bizonyosan meghatározott pontig vagy időig játszanánk, gyakran rövidebb ideig tartó, az utolsó gól a győztes játékot játszunk. Így annak a csapatnak, amelyik épp vesztésre áll, van esélye győzni és az épp nyerésre álló csapat akkor sem pihenhet, ha 30 másodperc van csak a végéig és 3 góllal vezetnek. Az utolsó gólos játékoknak mindig magasabb az intenzitásuk és jó mérkőzést generálnak, amitől jobb lesz az edzés és jobban igényli a figyelmet.
  3. A győztes tovább jut! Legyen a jutalom az, hogy a győztes tovább játszhat és a büntetés, hogyha nem játszhat tovább.
  4. Változtasd a foglalkozást. Igen, lehet, hogy a figyelem hiánya abból fakad, hogy nem tetszik, unalmassá vált az edzés, vagy nem jó a pálya mérete, vagy rossz a magyarázat. Alkalmazkodj.
  5. Hagyj a sportolóidnak nagyobb önállóságot. Kérdezd meg tőlük, hogy kit akarnak fogni, vagy milyen poszton szeretnének játszani.
  6. A gyereket tanítsd, ne a sportot. Időszakonként nézd meg ki van előtted. Rossz napjuk volt a suliban? Szenvedett az edzéseken az utóbbi heteken? Változtass kicsit és adj bele több örömet és kacagást, add meg nekik a választás jogát. Végül is azért vannak ott, nem?
  7. Kérdezd meg magadtól: csak azért mert tanítottam, valóban meg is tanulták? Nagy különbség van a tanítás és tanulás között és az esetek 99,9%-ában a versenyzők azért nem tudnak teljesíteni egy mérkőzésen, mert valójában még nem tanultak meg valamit, amit az edzésen tanítottál nekik.
  8. Ellenőrizd le, hogy értik-e az edzésen elhangzottakat. Két héttel azután, hogy tanítottál valamit, állítsd össze ugyanazt a foglalkozást, ugyanazon a pályán ugyanaz a céllal, csak most hagyd a játékosokat részletes utasítások nélkül. Ha jól csinálják a feladatot, akkor megtanulták. Hogyha nem, akkor újra meg kell nekik tanítani.
  9. Légy türelmes. Hosszú idő megtanulni, hogyan kell egy sportot jól játszani. A sportolóid valószínű ennek az útnak az elején vannak.

Nehéz volt megírni ezt a cikket, mert nekem is hosszú ideig a fizikai büntetés volt az elsődleges válaszom a taktikai vagy technikai hibákért. A mai napig az első reakcióm, amikor a dolgok nem mennek megfelelően az, hogy megfenyegetem egy kis fizikai feladattal a csapatomat. De szerencsére már jobb válaszokat találok az ilyen helyzetekre, minthogy hirtelen lereagálnám és kiosztanék sok büntetést. Így inkább veszek egy nagy levegőt, hogy megtaláljam a sikertelenség forrását. Nagyon nehéz a régi megszokást elhagyni, de azzal, hogy abbahagytam, létrehoztam egy sokkal jobb tanulási környezetet, amibe a gyerekek szeretnek visszajárni.

Ha érdekli a téma, ha fontosnak tartja, lépjen be a SPORTSZÜLŐK Facebook csoportunkba!

Ahogy John Kessel írja egy másik tökéletes írásában: „A hibák nélkülözhetetlenek a tanuláshoz és igazából erről szól az egész. A tanulás része a hibák elkövetése a döntéshozásban és a technikai végrehajtásban. Amikor az edzők büntetnek azért, mert hiba csúszott az általuk elvárt tökéletességbe, sikerülhet a teljesítés, de így elveszik a művészet és a kreatív megoldáskeresés. Valaki jól mondta, hogy „A büntetéssel el lehet érni a megfelelést, de nem egy inspirált viselkedést. Nem beszélve arról, hogy az ilyen félelem motiváló lehet, de nagyon rossz iránytű.
Ha legközelebb látjuk a gyermekeinket egy feladattal küzdeni, vegyünk egy mély levegőt, legyünk türelmesek és ne folyamodjunk a fizikai büntetéshez. Legyünk tanárok. Segítsük őket a tanulásban. Hozz létre olyan környezetet, amiben muszáj a figyelmüket összpontosítaniuk. Más szavakkal legyél az edző, amire szüksége van a tanítványaidnak ahelyett, amilyent magadnak se kívánnál.

A cikket együttműködő partnerünk, John O’Sullivan , a Changing the Game Project alapítója, vezetője írta!

A támogatói fordítást Beliczay Mártonnak (vezetőedző, Tihanyi Hajós Egylet) őszintén köszönjük!

Tagek

Talán ez is érdekel

Kommentálj

Your email address will not be published. Required fields are marked *

For security, use of Google's reCAPTCHA service is required which is subject to the Google Privacy Policy and Terms of Use.

I agree to these terms.