Az olimpiai mozgalom alapjául szolgáló filozófiát általában „olimpizmusnak” nevezik, de korántsem egyértelmű, hogy pontosan mi is az olimpizmus, honnan ered, és hová tart.
Mi történik velünk, sportszülőkkel és edzőkkel, amitől értelmes, nyugodt emberekből stresszes felnőttekké válunk, akik fel-alá bolyonganak a sportpálya szélén, és minden játéknál ordítoznak?
Az olimpia értékrendjének egyik legfontosabb célja az egyén sokoldalú művelése. Az úgynevezett „alapelvek” szerint az olimpizmus egy „életfilozófia”, amelynek eszméje „a test, az akarat és az elme tulajdonságainak kiegyensúlyozott egésszé emelése és egyesítése”, valamint „az erőfeszítés örömén alapuló életmód” megteremtése.
Sportszülőként gyakran küszködünk azzal a kérdéssel, hogy mennyire kell erőltetnünk (támogatnunk?) gyermekeinket a sportolásban
Hihetetlenül nehéz segíteni fiatal sportolóknak, hogy megértse a különbséget a kellemetlen és a veszélyes, nem biztonságos helyzet között. Meg kell védenünk gyermekeinket a veszélytől ...
Van-e szerepe az eszménynek, a fair play-nek a jelenlegi versenysportban, és ha igen, milyen módon? Az alábbiakban a vonatkozó szakirodalom segítségével egy részletesebb értelmezést javaslok.
Úgy tűnik, hogy a tisztességes és igazságos viselkedés eszméi a versenyjátékokat a kezdetektől fogva követik (Guttmann 1987).
A sportetikai kihívások folyamatosan felmerülnek az utánpótlássportokban, és olyan kérdések körül forognak, mint a fair play, a csapatmunka, az integritás, a becsületesség, a felelősség és a tisztelet
Hirdetés
Kövess minket a Facebook-on is!
Legolvasottabb cikkeink
-
Egy gyermek búcsúzó levele az edzőjéhez2020.02.26. -
Megrendelhető könyveink2023.06.02. -
A talp és a sarok fájdalma2018.05.22.
Kövess minket itt is, ott is!