Az utánpótlássportolók támogatásának tudománya

Nyomásgyakorlás helyett támogatás

Utánpótlássportolók sportszüleiként gyakran küszködünk azzal a kérdéssel, hogy mennyire kell erőltetnünk (támogatnunk?) gyermekeinket a sportolásban. Sok szülő küzd azzal az aggodalommal, hogy gyermeke lemarad lehetőségekről, vagy még inkább azzal, hogy a gyermek egy nap esetleg neheztelni fog rájuk, amiért nem hajtják eléggé. Az az aggodalom is felmerül, hogy lökdösés nélkül a gyerekek esetleg nem lépnek ki a komfortzónájukból, és nem érik el a bennük rejlő lehetőségeket. És ne feledkezzünk meg a megtérülésről sem. A szülők néha úgy érzik, hogy igazolniuk kell a jelentős idő- és pénzbefektetést, amely az utánpótlássportban való részvétellel jár.

A túl kemény nyomás azonban visszafelé sülhet el, ami kiégéshez, nehezteléshez vagy akár a sport teljes abbahagyásához vezethet.

A megfelelő egyensúly megtalálása

A sportpszichológiai kutatások némi támpontot nyújtanak a helyes egyensúly megteremtéséhez. A Journal of Applied Sport Psychology című szakfolyóiratban megjelent tanulmány szerint a szülői nyomás az utánpótlássportolók körében alacsonyabb élvezeti értékkel és magasabb szintű szorongással jár együtt. Másrészt a szülői támogatás nagyobb élvezethez és alacsonyabb stressz-szinthez kapcsolódott.

Hogyan néz ki ez?

Hogyan néz ki tehát a hatékony szülői támogatás a gyakorlatban? Magában foglalja a gyermek változó igényeire és elkötelezettségi szintjére való ráhangolódást, amely a serdülőkorban a fizikai, érzelmi és társadalmi változások miatt jelentősen ingadozhat. Ahogy a korábbi olimpikon Summer Sanders tanácsolja, a szülőknek arra kell törekedniük, hogy gyermekük elkötelezettségi szintjéhez igazodjanak, ahelyett, hogy saját elvárásaikat erőltetnék rájuk.

Belső motiváció: A siker kulcsa

A tanulmányok következetesen kimutatták, hogy az intrinzikailag motivált sportolók – azok, akik pusztán a játék öröméért és szeretetéért sportolnak – hosszú távon nagyobb sikereket és elégedettséget érnek el. Azonban, mint azt minden tinédzser szülő tudja, az intrinzik motiváció fenntartása kihívást jelenthet. Az iskola, az edzések és az okostelefonok állandóan jelenlévő csábítása között nem mindig könnyű a fiatal sportolóknak megtalálni a motivációt, hogy maguktól is többletmunkát végezzenek.

A szülői nyomás pszichológiája

Amado és munkatársai (2015) tanulmánya megállapította, hogy azok a sportolók, akik szüleiket túlzottan kontrollálónak vagy kritikusnak érzékelték, nagyobb valószínűséggel tapasztaltak stresszt, szorongást és sportolásuk csökkent élvezetét. Másrészt azok a sportolók, akik úgy érezték, hogy szüleik autonómia-támogatást nyújtottak – ösztönözve az önirányított választásokat és döntéshozatalt -, magasabb szintű motivációról és jóllétről számoltak be.

A támogatás és az autonómia egyensúlya

Hogyan találhatják meg tehát a szülők a megfelelő egyensúlyt? Egy 3 gyermekes tapasztalt sportszülő így magyarázza a szülői stílusát: „olyan, mintha egy autót tolnánk fel a hegyre. Amikor kifogy a benzin, vagy egy kis lökésre van szüksége, ott kell lenned, hogy megtoldd. De ha egyszer feljutottál a csúcsra, akkor már lefelé is gurulhatsz vele.” Még a sportban rendkívül sikeres gyerekei esetében is bevallotta, hogy sokszor ő volt a hajtóereje az edzésüknek. A kulcs az, hogy ott legyünk készenlétben, hogy támogatást nyújtsunk, ha szükséges, de ugyanakkor teret is adjunk a fiatal sportolóknak, hogy saját maguk vezessék a saját sportolói útjukat.

Navigálás a hullámvölgyekben

Fontos felismerni, hogy a gyermek sport iránti elkötelezettsége idővel ingadozhat, különösen a tinédzserkorban, amikor jelentős fizikai és érzelmi változásokon megy keresztül. Az Ilovetowatchyouplay.com nem hivatalos felmérése szerint az utánpótlássportolók szüleinek 58%-a számolt be arról, hogy gyermeke valamikor abba akarta hagyni a sportolást. A legtöbben úgy találták, hogy a meghallgatás, a nyílt kommunikáció és a sporttól való távolmaradás a feltöltődéshez segített a sportolójuknak, hogy újra megtalálják a szenvedélyüket.

A kommunikáció és a perspektíva fontossága

Az utánpótlássportolóval való nyílt, őszinte kommunikáció a céljairól és arról, hogy mi szükséges azok eléréséhez, alapvető fontosságú. Ugyanilyen fontos azonban az is, hogy a sport körüli feszültségek ne határozzák meg a kapcsolatotokat. Ha a sport állandó konfliktusforrássá válik, lehet, hogy itt az ideje egy lépést hátrébb lépni. Ne feledje, hogy a tinédzserkor rövid és értékes időszak, és a sportnak ezt az élményt fokoznia kell, nem pedig rontania.

Teret adni a fejlődésnek

Ahogy az utánpótlássportolók belépnek a tinédzserkorba, a szülőknek el kell kezdeniük eltávolodni attól, hogy gyermekük sportéletének középpontjában álljanak. Az edzés és a tanácsadás helyett inkább arra összpontosítsanak, hogy támogató jelenlétet és biztonságos menedéket nyújtsanak, amikor kihívások merülnek fel. Ez az átmenet nehéz lehet, különösen, ha egybeesik azzal a korszakkal, amikor sok gyerek abbahagyja a sportolást. Ha azonban teret adunk nekik, hogy magukévá tegyék sportolói útjukat, az pontosan az lehet, amire szükségük van ahhoz, hogy újra összpontosíthassanak és újra lángra lobbanthassák szenvedélyüket.

Az utánpótlássportolók támogatása nem egy mindenre kiterjedő törekvés. A nyílt kommunikáció, az önállóság elősegítése és a gyermek változó igényeire való odafigyelés révén segíthetünk nekik átvészelni a sportolással járó hullámvölgyeket. Ne feledjük, hogy a cél nem az, hogy a szélsőségekig hajszoljuk őket, hanem az, hogy olyan szeretet- és támogatási alapot biztosítsunk, amely lehetővé teszi számukra, hogy a pályán és azon kívül is boldoguljanak.

Forrás: partnerünk, az Ilovetowatchyouplay.com írása.