Dobókönyök (medialis epicondylitis) – sportsérülésekről röviden
Megoszt

A dobókönyök lényege
A humerus medialis epicondylitisét dobókönyöknek vagy golfkönyöknek nevezzük. A medialis epicondylus tájára lokalizáló fájdalmas tünetegyüttes az alkari flexor izomzat fokozott igénybevételének következménye.
Dobókönyök esetén a m. pronator teres és a m. flexor carpi radialis érintett. Kialakulásának tipikus mechanizmusa az ismétlődő dobásoknál fellépő valgus-extensios túlterhelés.
A dobókönyök vagy golfkönyök mint a teniszkönyök szintén túlterheléses sportártalom, bár kevésbé gyakori.
Etiopatológia
Epicondylitis medialis esetén a m. pronator teres és a m. flexor carpi radialis érintett.
Előfordulása
Gyakran fordul elő dobósportolóknál, golfozóknál illetve más ütős sportágak művelőinél.
A dobókönyök tünetei
Dobókönyök esetén a teniszkönyökhöz mindenben hasonló, a medialis epicondylus tájára lokalizálódó tünetek észlelhetők. Ilyenkor a medialis epicondylus nyomásérzékeny, a csukló, valamint az ujjak passzív hátrafeszítése a fájdalmat fokozza.

Fájdalom a könyök belső oldalán, amely az alkari hajlítóizmok felé sugárzik, a csukló hajlítása és az alkar beforgatása (pronációja) fokozza a fájdalmat. A könyök belső oldali csontdudora (mediális epicondylus) nyomása érzékeny.
Orvosi tevékenység
Diagnosztika
A medialis epicondylitis dobóatlétáknál minden életkorban előfordulhat, nem csak a csontosan éretleneknél. Kialakulásának tipikus mechanizmusa az ismétlődő dobásoknál fellépő valgus-extensios túlterhelés. A nyomásérzékenység a medialis epicondylus felett jelentkezik. A kinyújtott vagy enyhén hajlított könyökre ható valgus stresszre jelentkező könyöklazaság jelzi a medialis oldalszalag elégtelenségét.
Differenciáldiagnosztika
A dobókönyököt a n. ulnaris kompressziós szindrómától, a medialis oldalszalag betegségtől és a nyaki gyöki kompressziótól kell elkülöníteni.
Fizikális vizsgálat mellett röntgen-felvétel lehet szükséges, valamint egyéb elváltozások kizárása céljából neurológiai szakvizsgálat és a nyaki gerinc röntgenvizsgálata.
A dobókönyök kezelése
Az esetek mintegy 90 százalékában az általában több hónapig tartó konzervatív kezelés eredményes lehet. Ez a terápia a túlerőltetést okozó mozgások kiiktatását, szükség esetén a csukló és a kéz rögzítését, az izomeredéstől distalisan felhelyezett pelottát, nem-szteroid gyulladáscsökkentő kenőcs vagy tabletta adását, a fájdalmas területbe adott lidocain és szteroid injekciót, valamint fizioterápiát foglal magába.
Ha a konzervatív kezelés hosszabb idő után sem vezet eredményre, többféle műtéti beavatkozás végezhető. Egyesek a könyöktáji fascia bemetszését, mások az izomeredés állományában levő degenerált illetve szakadt területek kimetszését és az izomzat rekonstrukcióját végzik.

A leggyakrabban alkalmazott eljárás a fájdalmas izomcsoport eredésének percutan módszerrel vagy feltárásból történő leválasztása. Bármely megoldást választjuk, tanácsos a könyök nyugalomba helyezése gipszsínnel vagy egyéb külső rögzítővel legalább a sebgyógyulásig. Fontos megjegyezni, hogy a gyógyulás a műtét után is hosszadalmas, és csak a betegek kétharmadánál vezet eredményre a sebészi beavatkozás.
Konzervatív módszerek többnyire eredményesek. Relatív pihenés, speciális rögzítők (epicondylitis brace, kineziotape), lokális kezelések (jegelés, gyulladáscsökkentő kenőcs, fizikoterápia), gyógytorna (stretching, erősítő gyakorlatok) javasolt. Lokális szteroid injekció csak alapos megfontolás után, megfelelő dózisban adható. Műtét csak tartós konzervatív kezelés eredménytelensége esetén indokolt.
Rehabilitáció
Ennél a kórképnél, ugyanúgy, mint bármilyen túlterheléses sérülésnél a problémát okozó tevékenységektől való tartózkodás és pihentetés javasolt. Orális nem-szteroid gyulladáscsökkentők, jegelés és ultrahang-kezelés csökkenthetik a fájdalmat. Fájdalom esetén a rehabilitációs program a könyök és/vagy a váll mindennemű mozgászavarának megszüntetésére, valamint a törzs, a scapulothoracicus és a rotátor köpeny erejének helyreállítására fókuszál. A fájdalom megszűnését követően fokozatos könyök-erősítés végezhető. Ha a könyök továbbra is fájdalommentes marad, a gyakorlatok intenzitása egyre növelhető. A rehabilitáció során a dobótechnika (beleértve az alsó végtag biomechanikáját is) optimalizálására is szükség van, ami nagymértékben csökkenti az újrasérülés veszélyét.
Sportba való visszatérés
A nagyobb megterhelésekkel járó aktivitások (dobás) megkezdése akkor engedélyezhető, amikor a mozgásterjedelem, izomerő és biomechanika már elérte az adott sportban való biztonságos részvételhez szükséges szintet. Ilyenkor is ügyelni kell azonban a fokozatosságra és a fájdalommentességre. A fájdalom kiújulása a sporttevékenység idő előtti megkezdésére figyelmeztet.
Megelőzés
Túlterhelés kerülése, megfelelő sportági technika, stretching.
Forrás: Berkes I.: “A sportorvoslás alapjai. Sportsebészet” (OSEI, 1998) és “Sportsérülések ellátása” (kézirat, szerkesztő: Prof. Dr. Berkes István)
Kövess minket itt is, ott is!