Futók leggyakoribb panaszai

Melyik az a sport, melynek világszerte milliók hódolnak, hiszen olcsó, bárki számára elérhető, nem szükséges hozzá felszerelés, csupán egy jó cipő, és remekül edzi nem csak a vázizmokat, de a szívet is? A válasz egyértelmű: a futás.

És melyik az a sport, melynek gyakori velejárója a térd- és a sarok fájdalma, az Achilles-ín gyulladása, illetve a vádli belső részének fájdalmas húzódása? A válasz sajnos itt is sokak számára nyilvánvaló: ez is a futás.  Tekintsük át a futók leggyakoribb mozgásszervi panaszait, a leghatékonyabb terápiás módszereket, és a megelőzés lehetőségeit, hogy a futásnak csak a jó oldalát ismerhessük!

Általános szabályok

A futással kapcsolatos – elsősorban az alsó végtagokat érintő – panaszok zömét három ponton tudjuk megelőzni:

Futócipő

A futás során elengedhetetlen a jó állapotú, a láb egyéni felépítésének megfelelő futócipő. általános szabály, hogy 600-1000 km után le kell cserélni a futócipőt, mivel még a jó minőségű termékek is elvesztik ekkorra rezgéscsillapító hatásukat. Intő jel lehet a cipő talpán keresztben húzódó megtöretés is. Amennyiben rendszeresen és hosszú távokat futunk, mindenképpen érdemes átesnünk egy ortopédiai vizsgálaton, mivel a láb deformitásai nagyban megnövelhetik a térdre, a csípőre és a gerincre ható terhelést.

Futótechnika

A futás során elkövetett két legjellemzőbb hiba, ha valaki túl nagy lépésekkel, illetve lábujjhegyen fut. Mivel ezzel megnő a becsapódás ereje, ami jelentősen károsítja az ízületeket, célszerű odafigyelni a helyes technikára. Ha a talp leérkezésekor lábszárunk a test elé nyúlik, akkor túl nagyokat lépünk – arra kell törekedni, hogy a leérkező láb lehetőleg a tömegközéppont alá essen, ne pedig elé.

A landolás módja is meghatározó: fontos, hogy a láb külső részére érkezzünk, valahol a sarok és a lábközép táján, majd fokozatosan vigyük át a súlyt a láb elülső részére, az öregujjra pedig csak az elrugaszkodás pillanatában támaszkodjunk. Könnyed, gyors léptekkel haladjunk, ne trappoljunk, hisz az a lábat és a térdet egyaránt terheli. Futás közben is lényeges a helyes testtartás, ebben segít, ha előre nézünk, és nem lefelé, ha a hátunk egyenes, a vállaink pedig lazán le vannak engedve. A könyök legyen hajlítva, a kezek lazán ökölben – a karok lendítése segíti a mozgást, de figyeljünk rá, hogy ne a test előtt keresztbe lengessük karjainkat, hanem a test mellett.

Törzsstabilitás

A sportolók körében már nem számít újdonságnak, hogy sok alsó végtagi sérülés hátterében a nem megfelelően funkcionáló törzsizomzat áll. Ezért nagyon lényeges, hogy a futás kiegészítéseként végezzünk olyan gyakorlatokat, melyek a törzs stabilizáló izmait is edzik. Erre ma már számtalan módszer (pl. funkcionális tréning), és eszköz áll rendelkezésünkre (TRX, kettlebell, instabil eszközök stb.).