Futók bőrgyógyászati problémáinak áttekintése
Megoszt
A futás számtalan előnnyel jár, többek között fogyás, jobb szív- és érrendszeri egészséget és stresszoldást. Az ilyen pozitív hatások miatt nem meglepő, hogy a futók és a futóesemények száma fokozatosan növekszik. Ahogy a sport egyre nagyobb népszerűségnek örvend, a futással kapcsolatos bőrgyógyászati problémákkal is egyre gyakrabban találkozunk. Egy tanulmány például arról számolt be, hogy a maratonfutók körében talált sérülések több mint 20%-a a bőrrel kapcsolatos (1). Bár sok ilyen bőrlelet jóindulatú, néhány közülük korlátozhatja a fizikai aktivitást vagy akár életveszélyessé is válhat. Emiatt a bőrgyógyászoknak is tisztában kell lenniük az ilyen állapotokkal, hogy ebben a növekvő populációban csökkentsék a morbiditást. Ezért ez az áttekintés a futóknál előforduló gyakori bőrgyógyászati leletek kockázatait, okait, megjelenési formáit, kezeléseit és megelőzését tárgyalja.
Futók traumatikus problémái
Hólyagok
A hólyagok gyakori lelet futóknál, a Mailler-Savage és Adams által készített metaanalízis szerint a maratonfutóknál 0,2% és 39,0% közötti a gyakorisága(1). A hólyagok kialakulásának kockázati tényezői közé tartozik a rosszul illeszkedő cipő, a hőség, az izzadás vagy csapadék miatti nedves zokni vagy cipő, valamint a túledzettség(1,2). Ezek a körülmények fokozott súrlódáshoz vezetnek, amik olyan erőket eredményeznek, melyek felhasítják az epidermiszt, lehetővé téve a folyadék és a vér felhalmozódását(1,2).
Klinikailag a hólyagok fájdalmas, jól körülhatárolt buborékok formájában jelentkeznek, amelyek leggyakrabban a distalis lábujjaknál lévő nyomáspontokon, a lábközépcsontok alatt és a sarokcsont mögött láthatók(1). A hólyag tartalmazhat tiszta vagy véres folyadékot, amely az átlátszóságtól a liláig terjedő színtartományt képvisel.
Míg a hólyagképződés csökkentése érdekében a megelőzés kulcsfontosságú, a kezelés magában foglalja az elváltozás steril eszközökkel történő lecsapolását, miközben a hólyagtető ép marad. Ez megakadályozza a fertőzést, csökkenti a fájdalmat és gyorasbb gyógyulást eredményez(3). Ha viszont a hólyagot kezeletlenül hagyjuk, a folyadék továbbra is fájdalmat okoz, és a hólyag megnagyobbodásához is vezethet(4). A lecsapolást követően a betegeknek antibakteriális kenőcsöt (pl. mupirocin kenőcsöt) vagy petrolátum zselét kell alkalmazniuk egy okkluzív kötéssel, hogy az aktivitás folytatható legyen(2).
A megelőzés magában foglalja a megfelelő illeszkedésű cipő viselését, hogy a lábfej mozgása a cipőben minimálisra csökkenjen. A nedvességelvezető sportzoknik, helyi kötések, például ragasztószalag vagy kötszerek, lágyító kenőcsök és izzadásgátlók használata csökkentheti a túlzott nedvességet, ugyanakkor enyhítheti a nyomáspontokat a hólyagosodásra hajlamos területeken(2).
„Kocogó mellbimbók”
A kocogó mellbimbók a futók pólója és mellbimbója közötti súrlódási erők miatt kialakuló felhorzsolódás egy formája. Két felmérés szerint a futók 2-16,3%-a számolt be kocogó mellbimbóról maratoni futás után(5,6). A felhorzsolódás ezen formája gyakoribb a melltartó nélkül futó nőknél és a durva anyagból készült ingben futó férfiaknál. A hideg időjárás szintén növeli a mellbimbó-horzsolás kockázatát, mivel a hideg hőmérséklet miatt a mellbimbók felállnak, és így jobban érintkeznek a ruhával(1).
Klinikailag a betegek fájdalmas, erythemás eróziókkal jelentkeznek a mellbimbójukon, esetlegesen repedésekkel és vérzéssel(7). Kezelésként vazelint vagy antibiotikumos sebkenőcsöt alkalmaznak. A selyem, a félszintetikus és a puha szálas ruházat viselése csökkenti a mellbimbó-horzsolás előfordulását, és a megelőzéshez vazelint vagy tapaszokat is lehet használni(7).
„Futó lábujj”
Az ismétlődő trauma következtében kialakuló kocogó lábujj a szubungvális vérömleny egy formája, amely jellemzően a lábfej leghosszabb lábujján található. A lefelé futás hajlamosíthatja a futókat erre az állapotra, mivel ez a hosszú lábujj nagyobb fájdalmat okozó érintkezéséhez vezet(7).
Klinikailag a hallux, a disztális második lábujj vagy a harmadik, negyedik vagy ötödik lábujj oldalsó részeinek fekete elszíneződése figyelhető meg(7). Ez az állapot általában önkorlátozó, és nem igényel kezelést. A megelőzés magában foglalja a megfelelően illeszkedő lábbeli viselését a traumás erők minimalizálása érdekében(7).
„Talon noir” (fekete folt)
A talon noir a sarok fölötti kék-fekete vagy barna színű makulák csoportjainak meghatározására használt kifejezés(1,2). A sarokra ható ismétlődő nyíróerők következtében alakul ki, amelyek a bőrkapillárisok károsodását és végül intraepidermális és intrakorneális vérzést okoznak(2).
A kockázati tényezők közé tartoznak az ilyen nyíróerőkhöz vezető mozgások, mint például a gyakori megállás és elindulás, a hirtelen irányváltoztatások és a cipő hátulja által a sarokra gyakorolt trauma. Ezek az elváltozások, mint a „futó lábujj”, éles pengével történő lefaragással és a régi vérzés eltávolításával megkülönböztethetők a melanómától. Egyes esetekben azonban biopsziára van szükség a melanocitás elváltozás kizárásához(2). Az elváltozások általában 2-3 héten belül maguktól gyógyulnak, és megelőzésük megfelelő lábbeli, bőrsíkosító, illetve extra zokni vagy sarokpárna viselésével érhető el(1,2).
Köröm alatti (subungualis) hematóma
A körömágyat érő ismétlődő trauma felelős a subungualis hematómák kialakulásáért. A körömágyra ható nyomóerők vér felhalmozódását eredményezhetik a területen, ami vérömlenyhez vezet. Klinikailag ez akut fájdalmas, elszíneződött területként jelenik meg a körömlemeznél(2). A diagnózishoz általában elegendő a közelmúltban történt futás vagy fizikai aktivitás; azonban bizonytalanság esetén a biopszia kizárhatja a pigmentált daganatokat(2).
A subungualis vérömlenyek önkorlátozóak, de a gyógyulás akár több hónapig is eltarthat. A köröm elvesztésének megelőzése érdekében a gyorsan terjedő vérömlenyek esetében a mögöttes vér kiürítése elvégezhető. Ez különböző eszközökkel, például melegített gémkapoccsal, forró 18-as tűvel, szikével vagy fogászati fúróval végezhető el, hogy a körömlemezen egy nyílást hozzunk létre, amely lehetővé teszi a vér lefolyását(2,3). A legfontosabb megelőző intézkedések a túlzott testmozgás elkerülése és a megfelelően illeszkedő lábbeli viselése.
Fertőzések
Lábgomba (tinea pedis)
A Tinea pedis, közismert nevén a lábgomba a futók körében jól ismert lábfertőzés. Egy maratoni futók körében végzett vizsgálat szerint a sportolók 22%-a számolt be pozitív lábgomba tenyésztésről(8). Egy hasonló vizsgálatban Lacroix és munkatársai(9) a futók 31%-ánál találtak pozitív lábgomba tenyészetet, miután bőrkaparékot gyűjtöttek. Az „Achilles-felmérés”, amely 87.793 résztvevő klinikai vizsgálatát végezte el, azt találta, hogy a sportoló, aktívan sportoló egyéneknél körülbelül kétszer nagyobb valószínűséggel alakult ki tinea pedis, mint a nem sportoló egyéneknél(10).
A tinea pedisért leggyakrabban felelős organizmusok a Trichophyton rubrum és a Trichophyton mentagraphytes(11). A sportolók körében a fertőzés kockázati tényezői közé tartozik a trauma, az elzáródás, az izzadásból eredő epidermális maceráció és a közösségi zuhanyzó rendszeres használata(11).
A tinea pedis klinikai tünetei a kórokozótól függően változnak. A futóknál előfordulhat az oldalsó talp hámlása, az interdigitális területeken erythemás hámlás, vagy a lábfej mediális lábszára mentén hólyagok megjelenése. A betegek a bőr vörösségének, viszketésének és hámlásának vagy hólyagosodásának tüneteiről számolhatnak be(2).
A tinea pedis kezelése magában foglalja a helyi gombaellenes krémek (pl. azolok vagy helyi terbinafin) használatát, valamint a megfelelő láb- és cipőhigiéniát(11). A sportolók esetében a megelőző intézkedések közé tartozik a jól szellőző zoknik és cipők használata, papucs vagy szandál viselése zuhanyzóban és más közösségi helyiségekben, a nedves zoknik edzés utáni levétele, valamint a láb edzés előtti puderes kezelése(1).
Körömgomba (onychomycosis)
Az onychomycosis, a köröm gombás fertőzése szintén gyakori a futók körében. Az „Achilles-felmérés” szerint az onychomycosis kialakulásának esélye 1,5-szer nagyobb a fizilailag aktív egyének körében, mint a nem aktív egyéneknél, gyermekeknél és időseknél(10). A T rubrum és a T mentagrophytes a leggyakrabban érintett dermatophyták, amelyek ezt az állapotot okozzák(12).
Klinikailag a disztális köröm érintett, megvastagodottnak és sárgának tűnik. Ha a fertőzés súlyos, előfordulhat onycholysis vagy subungualis törmelék is(12). A diagnózis nehéz lehet, mivel az onychomycosis nehezen különböztethető meg a rendszeres aktivitás, a pikkelysömör, a lichen planus vagy más, a körmöket érintő bőrbetegségek következtében kialakuló körömelváltozásoktól. A végleges diagnózis felállításához a körömkaparék vagy a subungualis törmelék kálium-hidroxid vizsgálata használható.
A standard szisztémás terápia magában foglalja az orális terbinafint vagy itrakonazolt. Ezeket a terápiákat széles körben alkalmazzák a helyi terápiákhoz képest magas hatékonyságuk és alacsony költségeik miatt. Bizonyos betegeknél a helyi terápiák ésszerű választás lehetnek, mint például a ciklopirox 8%-os körömlakk, az efinakonazol 10%-os oldat és a tavaborol 5%-os oldat(13). Sajnos a gyógyulási arányok nagyon alacsonyak lehetnek, így az orális terápia jobb kezelési lehetőség, ha nem állnak fenn ellenjavallatok(12).
A sportolók csökkenthetik a körömgomba kialakulásának kockázatát, ha edzés közben nedvességelvezető zoknit viselnek, és a nedves zoknit azonnal eltávolítják. A strandpapucs vagy szandál viselése a zuhanyzókban vagy a közös helyiségekben szintén megelőzést jelent, mivel ezeken a helyeken a dermatofiták átvitele magas(12).
Talpi szemölcsök
A humán papillomavírus a felelős a talpi szemölcsök kialakulásáért. Bár epidemiológiai tanulmányok nem állnak rendelkezésre, a futóknál a testmozgással kapcsolatos számos tényező hajlamosíthat a talpi verruca kialakulására, beleértve a traumát és a felhám izzadással összefüggő macerációját(1). Fontos a futással kapcsolatos bőrkeményedések és a szemölcsök megkülönböztetése, mivel ezek az állapotok klinikailag hasonlónak tűnhetnek. Ezen kívül a bőrkeményedések a talpi szemölcsöknek is otthont adhatnak, és az elváltozás kimetszése után gondosan meg kell vizsgálni őket a kapilláris trombózisok jelenlétére(1,12).
A talpi szemölcsök klinikailag hyperkeratózisos, endofitikus papulákként jelentkeznek, ferde oldalakkal és központi mélyedéssel a talpon(14). Nagyobb plakkokká is összeolvadhatnak, mozaikos szemölcsöt alkotva(14). Ha a talpon jelentkeznek, a betegek fájdalomról és korlátozott fizikai aktivitásról számolhatnak be(1).
A kezelés célja a szemölcs elpusztítása, ami krioterápiával vagy helyi szerek, például kantaridin vagy keratolitikus szerek (pl. szalicilsav vagy triklór-ecetsav) alkalmazásával lehetséges(12). Futók esetében azonban ezek a kezelések megakadályozhatják a sportoláshoz való időben történő visszatérést. Ezért a lokális imiquimod okklúzióval hatékony kezelést jelent a sportolók számára(1). A vírus átvitelének megelőzése érdekében a sportolóknak szárazon kell tartaniuk a lábukat, és a közös helyeken cipőt, szandált vagy papucsot kell viselniük(12).
Környezeti hatások miatt kialakuló problémák
Fagyás
A a hideg időjárás elleni megfelelő óvintézkedések nélkül a futók télen ki vannak téve a fagyási sérülések kialakulásának kockázatának. Ez jellemzően a védtelen bőrfelületeken, például az orron, az arcon vagy a fülön jelentkezik, amikor fagypont alatti a hőmérsékletnek vannak kitéve. Kezdetben az érintett terület zsibbad és elszíneződik (azaz kékes-lilássá válik). Duzzanat, szúrás vagy égés is előfordulhat. 24-36 óra elteltével hólyag alakulhat ki, amely általában további 2 hét alatt megszűnik(1).
A kezelés során az érintett területet 38 °C és 44 °C közötti vízfürdőben 20 percen át felmelegítik(1). A fagyás és felolvasztás ismétlődő ciklusaiból eredő károsodások elkerülése érdekében nem szabad újra felmelegíteni, ha a bőr rövid időn belül újra fagypont alatti hőmérsékletnek lesz kitéve(12). Hólyagképződés esetén egyes szerzők a tiszta hólyagok (de nem a vérző hólyagok) lecsapolását javasolják(12,15).
A gyógyulás elősegítése érdekében az érintett területet fel kell emelni, tetanuszprofilaxist, helyi aloe verát, fájdalomcsillapítást és nem szteroid gyulladáscsökkentőket (NSAID) kell alkalmazni(12,15). A súlyos sebeket szenvedő betegeket kivárással kell kezelni, míg a seb elhatárolódik, majd ezt követően sebészi tisztítást (végső esetben amputációt) kell végezni(15).
A fagyás elkerülhető a kültéri hőmérsékletnek megfelelő ruházat viselésével. Bölcs dolog a laza ruházatot rétegezni, mivel a rétegek közötti levegő szigetelőként hathat. A nedves ruházatot azonnal le kell cserélni. Emellett a futás előtti erős krémek alkalmazása segíthet a hő bőr közelében való megtartásában a és a meleg megőrzésében(1).
Bőrrák
A szabadban futóknál megfigyelhető fokozott napkitettség aggodalomra adhat okot, mivel az UV-sugárzásnak való kitettség növeli a leégés és a bőrrák kockázatát. Az élet során az UV-expozíció halmozott mennyisége növeli a bazálsejtes karcinóma, a laphámrák és a melanoma kockázatát(12). Az Ironman triatlonista világbajnokságon végzett vizsgálat megállapította, hogy annak ellenére, hogy vízálló SPF 25+ fényvédőfaktort viseltek, a verseny után minden résztvevőnél leégés alakult ki(16). Egy megfigyeléses kohorszvizsgálat, amely maratonfutókra irányult, felfedezte, hogy a nem melanómás bőrrákot érintő bőrelváltozások eltávolításon való részvételi arányuk magasabb volt a nem futókhoz képest(17). Ugyanez a vizsgálat azt is megállapította, hogy a maratonfutóknál magasabb volt az atípusos melanocitikus naevusok és a naplencsék aránya, mint a kontrollcsoportnál, amelyek a rosszindulatú melanoma fokozott kockázatának erős mutatói(17).
A legtöbb napégés élesen körülhatárolt, erythema-szerű területként jelentkezik, amely vizsgálat során könnyen diagnosztizálható. Az előrehaladottabb égési sérülések hólyagosodhatnak, és ha súlyosak, lázzal, hidegrázással és hányingerrel járhatnak(12). Ha már egyszer leégett a bőr, a bőrben okozott károsodást nem lehet visszafordítani. A kisebb égési sérülések hűvös vízzel vagy Burrow-kompresszel kezelhetők(1). A hólyagosodó leégéseknél a fájdalomcsillapításhoz non-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerekre, valamint helyi vazelinnel, meleg áztatással, mentol tartalmú krémekkel vagy helyi kortikoszteroidokkal végzrtt kezelésre lehet szükség(1). A sportolóknál a napégés és a bőrrák kockázatának csökkentéséhez a megelőzés a kulcs. A sportolóknak ügyelniük kell arra, hogy következetesen használjanak 30+ fényvédő faktorú naptejet, viseljenek fényvédő ruházatot, és lehetőség szerint kerüljék a napozást, különösen az UV-sugárzás csúcsidőszakában (azaz 10:00-16:00 óra között) (12).
Egyéb problémák
Urtikária (csalánkiütés) és testmozgás okozta anafilaxia (EIA) (alelrgiás sokk)
A sportolók 14%-ánál számoltak be fizikai urtikáriáról, a futóknál gyakori a kolinerg urtikária(1,2). A urtikáriának ez a formája a testhőre adott válaszként jelentkezik, amelyet a testmozgás, a stressz és a környezeti hőmérséklet generál(1). Az érintett futóknál az edzés után 2-30 perccel megjelenő kis, jól körülhatárolt, viszkető kerek pontok jelennek meg. Az érintett, érzékeny egyéneknél az edzés előtti antihisztamin alkalmazása a választott kezelés(1).
Az EIA a fizikai allergia súlyosabb, életveszélyes formája, amely futóknál is előfordulhat. Ennek az állapotnak a kockázata azoknál az egyéneknél a legnagyobb, akiknél már korábban is fennállt ételallergia, és a szakirodalom szerint a futás előtti étkezés hajlamosíthatja a sportolókat az EIA-ra(1). Az EIA kialakulásának mechanizmusa még mindig nem tisztázott, de feltételezik, hogy az olyan közvetítők, mint az IgE, a laktát vagy a kreatinin-foszfokináz, amelyek a testmozgás során felszabadulnak, hízósejtek degranulációját és ennek következtében magas hisztaminszintet okoznak(11). A kezdeti tünet általában viszketés, amelyhez társuló bőrkiütés is társulhat. Az EIA később angioödémát, csalánkiütést, gyomor-bélrendszeri tüneteket, légúti tüneteket, légúti vagy érrendszeri összeomlást okozhat(11).
A kezelés célja az érrendszeri és légzési támogatás biztosítása antihisztaminok és adrenalin adása mellett. Az EIA elkerülhető, ha közvetlenül edzés előtt nem eszünk, és tartózkodunk a rendkívül meleg, hideg vagy párás időben végzett edzéstől(18). Azt is megállapították, hogy az aszpirin vagy NSAID-ok edzés előtti kerülése csökkenti az EIA epizódjait. Az EIA-ban szenvedő futóknak azt kell tanácsolni, hogy ne fussanak egyedül, és hogy edzés közben adrenalint vigyenek magukkal(1).
Következtetés
A futóknál leggyakrabban előforduló bőrbetegségek eredete, megjelenési formája, prognózisa és kezelése nagymértékben eltér egymástól. Fontos, hogy a bőrgyógyászok képesek legyenek felismerni és diagnosztizálni a tárgyalt állapotokat, hogy a betegeket időben és pontosan tudják kezelni.
A cikk a „The Dermatologist” 2020 júliusi számában angol nyelven megjelent írás fordítása, szerzői: Samantha Hunt, BS, Kurt A. Ashack, MD
A cikk tájékoztató jellegű, kizárólag ismeretbővítési célokat szolgál. Nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot és kezelést, nem alkalmas diagnózis és kezelési terv illetve prognózis felállítására.
Irodalom
- Mailler-Savage EA, Adams BB. Skin manifestations of running. J Am Acad Dermatol. 2006;55(2):290-301. doi:10.1016/j.jaad.2006.02.011
- Helm MF, Helm TN, Bergfeld WF. Skin problems in the long-distance runner 2500 years after the Battle of Marathon. Int J Dermatol. 2012;51(3):263-270. doi:10.1111/j.1365-4632.2011.05183.x
- Cohen PR, Schulze KE, Nelson BR. Subungual hematoma. Dermatol Nurs. 2007;19(1):83-84.
- Basler RS. Skin injuries in sports medicine. J Am Acad Dermatol. 1989;21(6):1257-1262. doi:10.1016/s0190-9622(89)70340-6
- Orava S. About the strains caused by a marathon race to fitness joggers. J Sports Med Phys Fitness. 1977;17(1):49-57.
- Nequin N. More on jogger’s ailments. N Engl J Med. 1978;298(7):405-406. doi:10.1056/nejm197802162980721
- Mailler EA, Adams BB. The wear and tear of 26.2: dermatological injuries reported on marathon day. Br J Sports Med. 2004;38(4):498-501. doi:10.1136/bjsm.2004.011874
- Auger P, Marquis G, Joly J, Attye A. Epidemiology of tinea pedis in marathon runners: prevalence of occult athlete’s foot. Mycoses. 1993;36(1-2):35-41. doi:10.1111/j.1439-0507.1993.tb00685.x
- Lacroix C, Baspeyras M, de La Salmoniere P, et al. Tinea pedis in European marathon runners. J Eur Acad Dermatol Venereol. 2002;16(2):139-142. doi:10.1046/j.1468-3083.2002.00400.x
- Caputo R, De Boulle K, Del Rosso J, Nowicki R. Prevalence of superficial fungal infections among sports-active individuals: results from the Achilles survey, a review of the literature. J Eur Acad Dermatol Venereol. 2001;15(4):312-316. doi:10.1046/j.0926-9959.2001.00289.x
- Adams BB. Dermatologic disorders of the athlete. Sports Med. 2002;32(5):309-321. doi:10.2165/00007256-200232050-00003
- Adams BB. Sports Dermatology. Springer; 2006.
- Lipner SR, Scher RK. Onychomycosis: clinical overview and diagnosis. J Am Acad Dermatol. 2019;80(4):835-851. doi:10.1016/j.jaad.2018.03.062
- Reinhard K, Lenz P. Human papillomaviruses. In: Bolognia J, Schaffer J, Cerroni L, eds. Dermatology. 4th ed. Elsevier; 2018:1383-1399.
- Smith ML. Environmental and sports-related skin diseases. In: Bolognia J, Schaffer J, Cerroni L, eds. Dermatology. 4th ed. Elsevier; 2018:1569-1594.
- Moehrle M. Ultraviolet exposure in the Ironman triathlon. Med Sci Sports Exerc. 2001;33(8):1385-1386. doi:10.1097/00005768-200108000-00021
- Ambros-Rudolph CM, Hofmann-Wellenhof R, Richtig E, Müller-Fürstner M, Soyer HP, Kerl H. Malignant melanoma in marathon runners. Arch Dermatol. 2006;142(11):1471-1474. doi:10.1001/archderm.142.11.1471
- van der Worp MP, ten Haaf DSM, van Cingel R, de Wijer A, Nijhuis-van der Sanden MW, Staal JB. Injuries in runners; a systematic review on risk factors and sex differences. PLoS One. 2015;10(2):e0114937. doi:10.1371/journal.pone.0114937
Kövess minket itt is, ott is!