Betöltés

Mit keresel?

Hit és sport Sportkultúra Sporttudomány Teljesítményfokozás

Legális teljesítményfokozás a sportban

Megoszt
szurkolók - teljesítményfokozás

A Jégkorong VB-n, a labdarúgó EB-n de a Riói Olimpián is szurkolóink meghódították a fél világot, jó hírét vivén országunknak. Rióban is voltunk szép számmal a nézőtéren, és ha közelebb lenne az olimpia helyszíne, lennénk még sokszorta többen is. Köszönhetően annak is, hogy kijutottunk a labdarúgó Eb-re, nagyobb kedvvel mennek ki együtt egész családok – arcfestéses kisfiúkkal és kislányokkal – egy-egy válogatott mérkőzésre. A nagyobbak kicsinosítják magukat, ezzel is jelezve, hogy a rendezvénynek ünnepi jellege van. Divatja van a szurkolásnak, a sportesemény előlépett a társadalmi események ranglétráján – ez vitathatatlan. Mára már nem csak pejoratív értelemben beszélnek arról, hogy szurkolói kultúra.Van teljesítményfokozás jellegű hatása?

Persze már egy húszezres tömeg rendkívül heterogén, szinte minden jellemzőjében. Csakúgy, ahogy egy nagy keresztény ünnepen összesereglő tömeg. Érintettség alapján a nézőket is lehet skálázni a csak valakit elkísérőktől az érdeklődőkön át a vérmes szurkolókig.
A közönség homogenizációját külsőleg a különböző arcfestések, mezek, sálak, sapkák egységes színárnyalatú viselése hivatott elősegíteni. Az együvé tartozás erősítésére benn a stadionban is vannak más típusú törekvések: közös kántálások, éneklések, rigmusok ismételgetése, együttes felállás és leülés, taps, ováció1. Ha egy nagy csapat embernek a közös cselekvéseiből csak a leírtakat látnánk, akár még arra is gondolhatnánk, hogy ez egy új keletű karizmatikus istentisztelet közönsége. De – biztos nem csak azért, hogy ne essünk tévedésbe – a mi szurkolóink még mindezeken felül ütemesen szökdelnek is („Aki ugrál, büszke magyar, hej, hej!”).

hirdetés


Sportoló és néző a sporteseményen

Közönség és sportoló egy sporteseményen nagyon egymásra tud találni. Ez részben a szurkolói belevonódás jelenségével magyarázható, ami nem is annyira a sport szeretetén, hanem inkább a néző érzékén, készségén múlik. Mivel a sport játék is, a versenyző fel tud oldódni benne; s valamilyen határig maga a szurkoló is bele tudja magát élni a sportoló helyzetébe. A sportpályán valós, jelen idejű küzdelem zajlik a nézők szeme láttára.

A sport a maga természeténél fogva különösen alkalmas ennek a szemléltetésére. A sportoló egész személyiségével, személyiségének teljes regulációs apparátusával megnyilvánul ebben a küzdelemben. Valószínűleg az érintettségünket fokozhatja, hogy ez a látvány előhívja saját életpályánk hasonló képeit. Egy kicsit talán idealizált is ez a szépen kiábrázolódó, szemlélt küzdelem – az életben kevesebb a hasonlóan tiszta helyzet. A versenyző sportolásával, kimutatott jellemvonásai által a sportpályán kedves, megkapó emberi jeleneteknek is tanúi lehetünk. A megcsillanó humor, az öröm; a képességek kiteljesítésének látványa magával tudja ragadni a közönséget – sőt, tűzbe-lázba hozni. Ezért is nagy a nemzetközi élsport szereplőinek felelőssége. Ők annyira reflektorfényben vannak, hogy még a sportversenyen kívüli megnyilvánulásaik is ismertté válnak a média által. Nézők – főleg pedig fiatalok milliói – ezekből merítenek példát. Persze sok másnak is tanúi lehetünk a sportpályákon és környékén: az erőszaknak, a szurkolói fanatizmusnak és annak, hogy a pénz még egy eredendően nemes eszmét is hogyan tud prostituálni – ez azonban kilépne a jelen írás határai közül.

A helyszíni átélés élménye olyan vonzó, hogy hiába a jelen idejű közvetítések, a szurkoló tudja, hogy ott lenni a siker pillanatában egyszeri és megismételhetetlen. Ennek az ára sokszor szinte mellékes számára. A versenyzőre is nagy hatással van a nézősereg, ha nem is mindenkire motiváló jelleggel. A néző-sportoló kapcsolat – ez akár közvetlenül kifejezésre jut, akár nem – mindig kölcsönös és kétirányú. Majdnem mindig úgy, hogy a verseny alatt nincs fizikai kontaktus, nincs kialakuló párbeszéd. Maga a szóbeliség általában egyirányú: a szurkolók hangos buzdítása a versenyző felé, aki tetteiben, gesztusaiban, hozzáállásában nyilvánul meg.

A szurkolás minőségi megközelítése

Bizonyosan nem véletlen, hogy nyelvünkben a lelkesítés szavunk is a buzdítás lélekkel való kapcsolatát fejezi ki. Tény, hogy hatására valami rezonál belül a versenyzőben. Amikor a szurkolói biztatás összeadódik a versenyző elszántságával, lélekig ható erősítő emóciókat és olyan változásokat idézhet elő, ami a fizikai teljesítményre is kihat. S így magát a verseny végkimenetelét is képes befolyásolni. Ahogy azt Balczó András írja egyik győzelméről: „A végén már nem tudtam, hogy én nyertem őáltaluk, vagy ők nyertek énáltalam”2. A szurkolást nevezhetjük legális teljesítményfokozónak, egy kívülről kapott és befogadott hatásnak.

A buzdítás többrétegű, összetett jelenség. Többek között vannak mennyiségi (pl. az összes jelen lévő szurkoló száma) és minőségi összetevői. Véleményem szerint minőségileg a szurkolói lelkesítés akkor áll igazán közel a céljához, ha ezek az összetevők kellő hangsúllyal megvannak magában a biztatásban.

A buzdítás felszíni rétegét a kimondott szavak jelentik a maguk értelmükkel, érzelmi töltetükkel. Ezek kifejezik a versenyzőnek, hogy az előtte álló lehetőség nem csak elérhető, hanem, hogy ezt a teljesítményt kívánatosnak is tartják a szurkolók. Sőt őszintén hisznek is benne, valahogy így például: „(bízok benned), te vagy az, aki meg tudod tenni; rád vártunk, hogy megmutasd!”

Mélyebb tartalmára az ad választ, hogy ezeket a szavakat, mondatokat hogyan adja át, mondja a szurkoló. Természetesen, ha mindezt őszinte hittel és lelkülettel adja, akkor a sportoló hitelesnek fogadja.

Azt gondolom, hogy van még egy nagyon fontos tartalmi elem, amit valamilyen szinten tartalmaznia kell a szívből jövő és szívhez szóló buzdításnak. Vegyük csak a Szentírás egyik legszebb biztató mondatát Izajás próféta könyvéből: „De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Iz 40,31) Ez a mondat a 12. verstől kezdődő igei szakasznak a zárása. A 27. verstől ezt a nagy horderejű buzdítást vigasztalással vezeti fel, teszi teljessé a próféta. A próféta idejében is nagyon aktuális volt ez a vonás, mert a nép nagyon megfáradt. Ez a megfáradás akkori időben sem testi természetű volt. Ettől nem szabadít meg a passzív pihenés. Ilyen fáradtság bizony sokszor kiütközhet a sportolón is, akár fizikai tüneteket is produkálva. Kiváltó oka azonban elsősorban az idegőrlő stressz, az elbizonytalanodás, az elkövetkezendőtől való félelem. Ilyenkor ugyancsak szomjúhozik a sportoló lelke a segítségre, a buzdításra. Isten Igéje sem azt mondja, hogy dőlj egy kicsit le, pihend ki magad, aztán majd tovább mégy, ha gondolod! Nem, a sportolónak sem mondhatunk ilyet. A verseny róla szól, az ő ideje jött el, őérte szurkolunk.

Veres Jakó Károly írása, megjelent „A Szív” folyóirat 2016 július-augusztusi számában (www.asziv.hu)

Tagek

Talán ez is érdekel

Kommentálj

Your email address will not be published. Required fields are marked *

For security, use of Google's reCAPTCHA service is required which is subject to the Google Privacy Policy and Terms of Use.

I agree to these terms.