Torokgyulladás – sportolók betegségeiről röviden
Megoszt
Felső légúti fertőzésekről
A felső légúti fertőzés (URTI) kifejezés az orrot, a garatot és az oxigéncserélő alveolusok feletti légutakat érintő szindrómák széles körét foglalja magában. Cikksorozatunkban ezek közül a
- nátháról,
- az influenzáról és a
- torokgyulladásról írunk.
Ezekben a fertőzésekben jellemzően vírusok a felelősek, de a kezelőorvosnak tisztában kell lennie a bakteriális megjelenési formákkal is. Ezek közé tartozik a bakteriális arcüreggyulladás, a torokgyulladás, a bakteriális szuperinfekciók és az alsó légúti fertőzések. A vírus aeroszolok és cseppek, valamint a fertőzött személy nyálával való közvetlen és közvetett érintkezés útján terjed. Számos tanulmány értékelte a testmozgás immunrendszerre gyakorolt hatását. Az eddigi bizonyítékok a mérsékelt testmozgás immunvédő hatása mellett szólnak, amely csökkenti az URTI kialakulásának kockázatát, míg a nehéz, megerőltető testmozgás az immunrendszerre gyakorolt negatív hatások miatt növeli a fertőzés kockázatát. Az edzés előtti, alatti és utáni szénhidrátpótlás a beszámolók szerint segíti az immunitás fenntartását. A sportoló sportba való visszatérésére vonatkozóan nincsenek dogmatikus iránymutatások. Ezek a meghatározások azon alapulnak, hogy a sportolót a tünetei alapján biztonságosan visszaengedjék, és ne veszélyeztessék a többi sportolót.
Torokgyulladás
A torokfertőzések 50%-áért vírusok felelősek. A torokgyulladás a mononukleózis (mono) gyakori tünete, amelyet egy másik cikkünken tárgyalunk. Egyéb érintett vírusok közé tartozik a nátha rhinovírus, az influenzavírus, a parainfluenza vírus, a herpes simplex vírus és a humán immunhiány vírus. A bakteriális torokgyulladás oka felnőttek és gyermekek esetében eltérő. Az A csoportú -hemolitikus streptococcus (GABHS), vagy torokgyík a bakteriális torokgyulladás leggyakoribb oka gyermekeknél. A felnőttkori bakteriális torokgyulladást a GABHS és más baktériumok, például a Mycoplasma pneumoniae és a Chlamydia pneumoniae okozzák. A szexuálisan aktív felnőtteknél fel kell vetődnie a kezelőorvosban a gonokokkuszfertőzés gyanújának is. A fertőzés elsősorban légúti váladékkal terjed, de előfordulhat élelmiszerekkel és fomitákkal való érintkezés útján is. A duzzanat légúti elzáródást okozhat és/vagy gátolhatja a sportolót a folyadékfelvételben, ami súlyos kiszáradást eredményezhet. A kezeletlenül maradó GABHS-faringitis reumás lázhoz és vesekomplikációkhoz vezethet.
A torokgyulladás klinikai megjelenése
A leggyakoribb panasz a nyeléssel súlyosbodó torokfájás, amely a fülbe is kisugározhat. A vírusos torokgyulladásban szenvedő sportolóknál előfordulhat köhögés, orrfolyás, kötőhártya-gyulladás, izomfájdalom, fejfájás, nyelési fájdalom és alacsony fokú láz. A náthás betegek általában „kaparó” torokra panaszkodnak. Vizsgálat során a vírusos torokgyulladás manduladuzzanatot, bőrpírt és/vagy váladékot mutat. A herpes pharyngitisre a szájpadláson, az ajkakon vagy a nyálkahártyán megjelenő fájdalmas hólyagok vagy sekély fekélyek jellemzőek. A bakteriális torokgyulladás klinikailag hasonlóan jelentkezik, mint a vírusos torokgyulladás, mandula- vagy garatduzzanattal, bőrpírral és váladékozással, de jellemzően 38,3 °C vagy magasabb lázzal és érzékeny elülső nyaki nyirokcsomókkal jár, és köhögés és orrfolyás hiánya jellemzi. A GABHS-faringitisben szenvedő egyének mellkasán és hasán homokpapírszerű kiütés alakulhat ki.
Diagnózisa
A streptococcusos gyorsteszt az elsővonalbeli vizsgálat a lehetséges torokgyulladás kimutatására. A toroktenyészet 24-48 óra alatt ad eredményt, és más kórokozókat is felfedezhet.
A torokgyulladás kezelése
A kezelés a legtöbb torokgyulladás esetén a tünetek enyhítésére irányul. Az NSAID-ok csökkentik a torokfájás tüneteit. Egyéb kezelések közé tartoznak a sós vizes gargalizálás, a torokpasztillák és a forró levesek vagy mézes tea. A GABHS-faringitist antibiotikummal kell kezelni a szövődmények megelőzése, a terjedés minimalizálása és a betegség időtartamának lerövidítése érdekében. A feltételezett vagy megerősített GABHS-faringitisben szenvedő sportolók 24 óra antibiotikumos kezelés után már nem tekinthetők fertőzőnek. A sportolók visszatérhetnek a játékhoz, ha nincsenek szisztémás tüneteik vagy lázuk.
Felhasznált források: Quinn B. and d’Hemecourt P.A.: Infectious Diseases in Sports; a “Sportorvoslás alapjai” (OSEI, 1998); “Sportsérülések ellátása” (kézirat, szerkesztő: Prof. Dr. Berkes István); „Amit a sportolók sérüléseiről, betegségeiről tudni kell (2008, szerk: Berkes István)
Kövess minket itt is, ott is!