A verseny előtti rituálé művészetének elsajátítása: Útmutató sportolóknak

A verseny előtti rutinok és rituálék a sportolók felkészülésének gerincét képezik. Nem csak az izmok bemelegítéséről van szó; ez egy átfogó megközelítés, amely érinti a fizikai, mentális és még azokat a furcsa babonás szokásokat is.

Egy sportoló tényleg azért játszik jobban, mert úgy gondolja, hogy a koszos rövidnadrágja, amelyben a középiskolai csapatban játszott, szerencsét hoz neki?

Persze, miért ne?

A hit erőteljes, és mi edzőként mindig arra kérjük a sportolóinkat, hogy a játék előtti abszurd rituálék ellenére is higgyenek magukban.

Ez azt jelenti, hogy ha saját zenét szól, viseljen fejhallgatót. Ha esőtáncot jár, akkor azt tegye az öltözőn kívül. Ha anya különleges tésztáját eszi mérkőzés előtt, jussonbelőle az edzőnek is!

A verseny előtti rituálék széles skálája létezik, kezdve bizonyos ruhadarabok viselésétől, egy speciális lejátszási lista hallgatásától, bizonyos ételek fogyasztásától, sőt, még bizonyos emberekkel való beszélgetéstől is a verseny kezdete előtt.

Rituálék és babonák

Egyes sportolók sajátos rituálékhoz vagy babonákhoz is ragaszkodnak. Ezek a szerencsezokni viselésétől kezdve egy bizonyos dal meghallgatásáig terjedhetnek. Bár tudományosan ezek a cselekedetek nem befolyásolják közvetlenül a teljesítményt, pszichológiai kényelmet és a kontroll érzését nyújthatják. Michael Jordan híres arról, hogy az Észak-Karolinai Egyetem rövidnadrágját viselte a Chicago Bulls nadrág alatt, hogy szerencsét hozzon. Néhány példa erre:

Személyes rituálék

• Táncosok: Végezzenek el egy meghatározott sorozatot a nyújtásokból vagy mozdulatokból, amelyek bizalmat ébresztenek.
• Rögbi játékosok: Csoportos összefogás vagy éneklés a csapatszellem és az egység megteremtése érdekében.

Babonás viselkedések

• Teniszjátékosok: A labda meghatározott számú lepattintása adogatás előtt.
• Jégkorong kapusok: A kapufák meghatározott mintázatú megkocogtatása a játék kezdete előtt.

A sportolókra vonatkozó szabály nagyon egyszerű: a játék előtti rituálé nem lehet negatív hatással a csapattársaira.

Mi értelme van ennek az egésznek? Ezek a rutinok kulcsfontosságúak a „zónába” kerüléshez. Segítenek a sportolóknak összpontosítani, csökkenteni az idegességet, és magabiztosan lépni a pályára vagy a medencébe. Ne feledjük, a jól felkészült sportolók nem csak fizikailag, hanem mentálisan is felkészültek a játékra.

Vizualizáció, légzés és célmeghatározás

Sok sportoló vesz részt vizualizációs technikákban, elképzeli magát, ahogyan a játék során sikeresen végrehajtja a készségeket. Ez a mentális próba segít az önbizalom és az izommemória kialakításában. Egy golfozó például vizualizálhatja a tökéletes lendítést, vagy egy teniszező elképzelheti, hogy remekül adogat.

Vizualizációs technikák

• Tornászok: Képzeljék el a tökéletes gyakorlat végrehajtását, minden egyes mozdulatra és landolásra összpontosítva.
• Golfozók: Képzeljék el az egyes ütések röppályáját, beleértve az olyan tényezőket, mint a szél és a lejtő.

A tudatosság és a meditáció jelentős szerepet vívott ki magának a sportolók mentális eszköztárában. Vegyük például Novak Djokovicot. A játék előtti rutinja magában foglalja ezeket a gyakorlatokat, hogy fokozza a koncentrációt és kezelje a stresszt. A különböző sportágakban ezek a technikák egyedülálló módon nyilvánulnak meg. A harcművészek gyakran végeznek mély légzést és tudatosságot a nyugalom és a lézeréles fókusz megőrzése érdekében, ami elengedhetetlen egy olyan sportban, ahol a mentális tisztaság ugyanolyan fontos, mint a fizikai erőnlét. A baseballjátékosok a „box” légzéstechnikához fordulhatnak, egy olyan módszerhez, amely során négyszeres légzéssel belélegzik, négyszeres légzéssel visszatartják, négyszeres légzéssel kilélegzik, majd ismét négyszeres légzéssel visszatartják, mindezt két dobás vagy ütés között. Ez nemcsak az idegek megnyugtatásában segít, hanem a koncentráció fenntartásában is a nagy nyomás alatt álló pillanatokban.

Mindfulness és légzőgyakorlatok

• Harcművészek: Használják a mély légzést és a tudatosságot a nyugalom és a koncentráció fenntartásához.
• Baseball játékosok: Gyakorolják a „box” légzéstechnikákat a dobások vagy ütések között.

Az eredménycélok, mint például egy bajnoki cím megnyerése vagy egy személyes rekord megdöntése, a nagy, fényes célok, amelyeket mindenki lát. Fontosak, persze, de gyakran nem állnak közvetlenül a sportoló ellenőrzése alatt – gondoljunk csak az olyan külső tényezőkre, mint a verseny, az időjárás vagy akár egy rossz nap. A folyamatcélok ezzel szemben a nagy álmok eléréséhez szükséges dióhéj és csavarok. A „hogyan”-ra összpontosítanak – a technika javítására, az állóképesség növelésére vagy a stratégia finomítására. Ezek a napi, ellenőrizhető tevékenységek fokozatosan vezetik a sportolót a csillogó eredménycélok felé. Lényegében, míg az eredménycélok kijelölik az irányt, a folyamatcélok egyengetik az utat.

Célkitűzés

• Síelők: Állítsanak fel konkrét teljesítménycélokat minden egyes siklásra, a technikára és a sebességre összpontosítva.
• Krikettjátékosok: Olyan személyes célokat tűzzön ki, mint például egy bizonyos ütési arány vagy gazdaságosság fenntartása.

Honnan tudjuk, hogy működik-e vagy sem?

Az amatőr sportolók vagy a kezdő sportolók számára a játék előtti rutin kialakítása arról szól, hogy megtalálják azt, ami egyénileg a legjobban működik számukra. A legfontosabb, hogy az ilyen rutinok következetessége segít az ismertség és a bizalom kialakításában. És ha már nem működik, vagy a sportoló úgy érzi, hogy már nem működik, változtasson rajta!!!

A teljesítménynapló

A teljesítménynapló felbecsülhetetlen értékű az önreflexió és a fejlődés nyomon követése szempontjából, lehetővé téve a sportolók számára, hogy feljegyezzék fizikai érzéseiket, mentális állapotukat, konkrét tevékenységeiket, teljesítménymutatókat és környezeti tényezőket. Ez a részletes feljegyzés segít azonosítani a rutin különböző elemei és azok teljesítményre gyakorolt hatása közötti mintákat és összefüggéseket. Az ilyen meglátások és az edzők és a társak visszajelzései lehetővé teszik a sportolók számára, hogy megalapozottan módosítsák a rutinjukat.

A sportolóknak nem szabad visszariadniuk attól, hogy új elemekkel kísérletezzenek a rutinjukban, és holisztikus megközelítésre kell törekedniük, amely magában foglalja az olyan napi gyakorlatokat, mint a táplálkozás, az alvás és a mentális egészséggel való törődés.

Végső soron a játék előtti rutin egy élő, fejlődő gyakorlat, amely, ha személyre szabott és finomhangolt, jelentősen megnövelheti a sportolók teljesítményét, és biztosíthatja, hogy a legjobb fizikai és mentális formában legyenek az előttük álló mérkőzésre.

A jól összeállított játék előtti rutinnak a fizikai bemelegítés, a mentális felkészülés, a táplálkozási stratégiák és az egyéni rituálék vagy babonák személyre szabott keverékének kell lennie. Ezen elemek finomhangolásával a sportolók jelentősen növelhetik felkészültségüket és teljesítményüket a saját sportágukban.

Szerkesztett részlet partnerünk, James Leath, a „Mastering the Art of the Pre-Game Ritual” című írásából