A sportszülő, amilyen lenni szeretnék … és az én „TEGYEM” és „NE TEGYEM listám
Megoszt

Aki ismer engem, az tudja, hogy nagy szenvedélyem a sport. Valóban szenvedélyesen szeretem a játékot és azt, amit a sport tehet az emberért, így természetes, hogy ezt a szenvedélyt minden gyermekemmel meg akarom osztani. Azonban sokkal szenvedélyesebben és jobban összpontosítok arra, hogy nagyszerű szülő, sportszülő legyek, mint a gyermekem sportsikerére.
„Gyakran mondom, hogy a legversenyképesebb sport a szülői munka – a lelátón ülve egymással versengve a jobb helyért – a lelátón az életben a gyermek teljesítménye alapján. Ezek a szülők elfelejtették a saját gyermekkori játékuk tiszta, hamisítatlan örömét – ha egyáltalán érezték azt valaha!” (Joe Ehrmann „InSideOut Coaching”)
Ha bármilyen sportágban, bármilyen szinten edzősködsz, láthatsz példákat arra, hogy a sportszülők tönkreteszik a sportélményt.
Ha időt töltesz a kutatások olvasásával és tanulmányozásával, akkor ismered a tényeket, hogy a legtöbb szülő nem készíti fel a gyerekeit a való világra.
Ha utánpótlás versenyekre jársz, láthatsz olyan helyzeteket, amelyekben a sportszülők megőrülnek a pálya szélén, vagy a gyermekük hírnevét saját önző vágyaikra használják fel.
Nem akarok az a sportszülő lenni, aki megpróbálja irányítani a gyermeke élményeit!
A sport számomra sok szempontból nagyszerű volt. Szeretem mindazt, amit értem tettek, és megértem, hogy milyen pozitív és negatív hatással lehetnek egy fiatal életére. Arra fogom bátorítani a gyermekemet, hogy többféle sportot űzzön. Ha osztoznak a szenvedélyemben … NAGYON JÓ LESZ! De megértem, hogy nem tudom és nem is szabad irányítanom a sportolási élményeiket.
Nem akarok az a szülő lenni, aki a gyermekén keresztül él!
Hiányzik a sport, és bárcsak visszamehetnék, hogy újra kezdhessem az egészet! A gyermekem élete azonban nem egy második esély arra, hogy beteljesületlen álmaimat éljem meg, vagy újra átéljem a dicsőséges napjaimat.

Az én 10 „TEGYEM” és „NE TEGYEM” listám
- Nem fogom felhívni a gyermekem edzőjét, hogy játékidőről, stratégiáról, fejlődésről vagy más csapattársakról beszélgessünk. Az én dolgom a szülői munka, az edző dolga pedig az edzősködés. Ehelyett, amikor a gyermekem frusztrált, arra fogom bátorítani, hogy összpontosítson arra, mit tehet a körülményei javítása érdekében, és tanuljon a tapasztalatból.
- Nem fogom őket csak a győzelmekért, pontokért, gólokért, díjakért, trófeákért stb. megdicsérni … Az ilyen dolgok állandó dicsérete bizonyítottan elősegíti a rögzült gondolkodásmódot. Ehelyett az erőfeszítéseikért, a hozzáállásukért és a sportszerűségükért fogom dicsérni őket. Ezeknek a tulajdonságoknak a dicsérete elősegíti a növekedési gondolkodásmódot, és a teljes potenciáljuk elérésének folyamatára irányítja a figyelmüket.
- Nem fogok a gyermekemnek és a többi szülőnek rosszat mondani az edzőről vagy más játékosokról. Az emberek a legjobbat teszik meg abból, amit tudnak. Ehelyett arra fogom bátorítani a gyermekemet, hogy támogató csapattárs legyen, és olyan valaki, akit szórakoztató edzeni.
- Nem fogok külön személyi edzőt fizetni a gyermekemnek, amíg nem mutatja meg, hogy hajlandó saját maga is beletenni a munkát. Ehelyett arra fogom bátorítani őket, hogy kérdezzék meg az edzőjüket, vagy keressenek az interneten gyakorlatokat, és aztán menjenek és dolgozzanak, ha jobbak akarnak lenni.
- Nem fogom arra bátorítani a gyermekemet, hogy specializálódjon egy sportágra. Ez bizonyítottan kiégéshez, több sérüléshez vezet, és nem fejleszti az egész embert. Ehelyett arra fogom bátorítani a gyermekemet, hogy űzzön több sportot, és vegyen részt iskolán kívüli tevékenységekben, például színjátsáson, művészetben és zenében. Ez intellektuálisan, fizikailag és érzelmileg is egészséges, miközben fejleszti a kreativitást. Attól, hogy sokféle sportot űzöl, még nem leszel teljes ember!
- Nem leszek az oldalvonal mellőli edző vagy bíró. Ez zavaró, tiszteletlen az edzővel szemben, és rossz példát mutat a sportszerűségre. Ehelyett szurkolok a gyermekem csapatának, függetlenül a körülményektől (győzelem vagy vereség, játék vagy kispad).
- Nem fogok edzősködni a hazafelé vezető úton. Ez nem az én feladatom, és nem hasznos. Ehelyett négy kérdést fogok feltenni a gyermekemnek: 1) Jól érezted magad? 2) Keményen dolgoztál? 3) Jó volt a hozzáállásod? 4) Értékelted a játéklehetőséget?
- Nem lépek kapcsolatba az edzővel a menetrenddel kapcsolatban, nem töltöm az időmet adománygyűjtéssel, és nem végzek játékosok helyetti feladatokat. Ha így teszek, a gyermekem felelőssége az én felelősségemmé válik, és megfosztom a tanulási élménytől. Ehelyett a gyermekemet teszem felelőssé a csapatbeli kötelezettségeiért. Ha nem vállal felelősséget a lehetőségeihez mérten, akkor viselni fogja a következményeket (kihagyja az edzést, kikerül a csapatból, cserepadon ül egy meccsen).
- Nem fogom hagyni, hogy a sport átvegye a hatalmat az otthoni és családi életünk felett. A családi vacsoráknak, a nyaralásoknak és az együtt töltött időnek prioritást kell élveznie. Ehelyett azon fogunk dolgozni, hogy egészséges egyensúlyt tartsunk fenn a kötelezettségeink között, és elvárom a tinédzseremtől, hogy nyári munkát vállaljon, hogy hozzájáruljon a családi feladatokhoz. A sport nagyszerű és alkalmazható az életben, de nem az igazi élet. Egy nyomorúságos, forró, izzasztó minimálbéres munka nagyszerű tanár!
- Nem fogom a gyermekemben a sportolásra való jogosultság érzését táplálni. Ehelyett elvárom a gyermekemtől, hogy végezze el az iskolai feladatokat és végezze el a házimunkát, ha azt várja, hogy edzésre vagy meccsre menjen. A házimunka jót tesz a gyerekeknek.
A SPORTSZÜLŐ, AKI LENNI SZERETNÉK
- Nehéz lesz mindezek betartása? Igen.
- De mi nehezebb: Egy gyereket 14 évesen nevelni VAGY egy gyereket 28 évesen nevelni?
- A jó szülői magatartás nem távolítja el a bántó tapasztalatokat, élethelyzeteket a gyerekek életéből, hanem segít nekik eligazodni ezekben a szituációkban.
- Szülőként az lesz a feladatom, hogy segítsek nekik VEZETNI AZ ÉLETÜKET, segítsem őket a tapasztalataikon keresztül.
- Az a szülő, akivé válni igyekszem, az a sportszülő, aki biztosítja, hogy a gyermekei soha ne felejtsék el, hogy az értékük abból fakad, hogy milyen emberek, nem pedig abból, hogy mit csinálnak a pályán.
J.P. Nerbun írásának magyarra fordított változata (megjelent a “I love to watch you play” partner oldalunkon)
Kövess minket itt is, ott is!