Mitől lesz szórakoztató a sportolás a gyermekeink számára?

Az utánpótlássporttal foglalkozó írások gyakran hivatkoznak Amanda J. Visek és csapata által végzett fantasztikus munkára azzal kapcsolatban, hogy pontosan mitől lesz szórakoztató a sportolás a gyermekeink számára. Azt már évek óta tudjuk, hogy a szórakozás a kulcsa annak, hogy sportolnak gyermekeink, de mitől lesz számukra pontosan szórakoztató a sportolás? Hihetetlenül fontos, hogy feltárjuk, mit jelent az utánpótlássportolóink számára a szórakozás, mert amikor a sport már nem szórakoztató, a gyerekek abbahagyják a játékot, vagy más tevékenységek felé fordulnak.

A fiatal sportolókkal végzett, a szórakozást feltérképező kezdeti munkája során a legnyomósabb következtetés az volt, hogy szerintük a sportolás közbeni szórakozás élménye 81 konkrét cselekvésből és viselkedésből (az úgynevezett szórakozást meghatározó tényezőkből) áll, és hogy maguk az utánpótlássportolók, az edzők, csapattársak, szülők, hivatalos személyek, a játékkörülmények, valamint az edzések és mérkőzések szervezeti felépítése mindegyike döntő szerepet játszik ebben. Utólag visszagondolva, ez tökéletesen érthető, nem igaz?

Amint az lentebb látható felsorolásból látható, ezek a szórakoztató meghatározó tényezők a „formába kerüléstől és formában maradástól”, a „csapattársak támogatásától”, a „játékidő megszerzésétől” a „győzelemig” és a „versenyeken való játékig” terjedhetnek – hogy csak néhányat említsünk. A kulcs az, hogy a gyermekek sportélményei során minél több ilyen – számukra „szórakoztató” –  meghatározó tényezőt támogassunk, ösztönözzünk és hozzunk létre. A felsorolás csoportcímei a gyerekek általi fontossági sorrendet tükrözi (1-es a legfontosabb, 11-es a legkevésbé fontos az utánpótlás sportolók számára)

1. Pozitív csapatdinamika

• Csapatként jól együtt játszani;
• A csapattársaim támogatása;
• Támogatom a csapattársaimat;
• Amikor a játékosok sportszerűen viselkednek;
• Segítséget kapok a csapattársaktól;
• Bemelegítés és nyújtás csapatként.

2. Keményen próbálkozom

• A legjobbat próbálod kihozni magadból;
• Gyakorlás és aktivitás;
• Keményen dolgozni;
• Jól játszani a játék során;
• Erősnek és magabiztosnak lenni;
• Formában lenni/maradni;
• Versenyzés;
• Jó játék (gólszerzés, nagy védés stb.);
• Célok kitűzése és elérése;
• Kemény játék.

3. Pozitív edző

• Amikor az edző tisztelettel bánik a játékosokkal;
• Amikor az edző bátorítja a csapatot;
• Ha az edző pozitív példakép;
• Világos, következetes kommunikáció az edzőktől;
• Olyan edző, aki sokat tud a sportágról;
• Olyan edző, aki megengedi a hibázást, miközben pozitív marad;
• Olyan edző, aki meghallgatja a játékosokat és figyelembe veszi a véleményüket;
• Olyan edző, akivel könnyen lehet beszélni;
• Kedves, barátságos edző;
• Dicséretet kapni az edzőktől;
• Amikor az edző részt vesz az edzésen a játékosokkal;
• Amikor az edző viccelődik.

4. Tanulás és fejlődés

• Ha kihívást kapsz, hogy fejlődj és jobb legyél a sportban;
• Tanulni a hibákból;
• Labdaérintések (cselezés, passzolás, lövés stb.);
• Az atlétikai készségek fejlesztése a következő szinten való játékhoz;
• Új készségek tanulása;
• Az edzésen tanult készség alkalmazása a játék során;
• Különböző pozíciókban való játék;
• Sport-, edzőtáborba járás;
• A profi sportolók mozdulatainak és trükkjeinek másolása.

5. Játékidő támogatása

• Amikor a szülők sportszerűen viselkednek (bátorítás, nem kiabálás);
• Egy bíró, aki következetes döntéseket hoz;
• Gratulálnak a jó játékhoz;
• Ha az emberek szurkolnak a meccsen;
• Ha a szülő(k) nézik a meccseiteket;
• Ha más szülők megdicsérik a játékodat.

6. Játékok

• Játékidőt kapni;
• A kedvenc posztodon játszhatsz;
• Egyenlő szinten lévő csapat ellen játszani;
• Mások ismerik a sporttudásodat;
• Szép pályán, környezetben játszhatsz.

7. Edzések

• Jól szervezett edzések;
• A kreatív játék szabadsága;
• Ivószünetek tartása edzés közben;
• Edzés közbeni gyakorlás;
• Sok különböző gyakorlat és tevékenység végzése az edzés alatt;
• Társas és kiscsoportos gyakorlatok;
• Gyakorlás speciális edzőkkel.

8. Csapatbarátságok

• Jól kijönni a csapattársaiddal;
• A barátaid körében lenni;
• Baráti társaság az iskolán kívül;
• Évről évre ugyanannak a csapatnak a tagja lenni;
• Együtt lógni a csapattársakkal az edzéseken és a meccseken kívül is;
• Beszélgetés és hülyéskedés a csapattársakkal;
• Új emberekkel való találkozás,.

9. Mentális bónuszok

• Pozitív hozzáállás megőrzése;
• Győzelem;
• Enyhíti a stresszt;
• A pontszám figyelmen kívül hagyása.

10. Csapatrituálék

• Pacsizás, ökölcsapás, ölelés;
• A csapatszellem megmutatása (felszereléssel, szalagokkal, táblákkal stb.);
• Csapatrituálék elvégzése;
• Szezon végi/csapatbulik;
• A csapattársakkal való közös utazás az edzésekre és a meccsekre;
• Csapatként elmenni enni;
• Egy menő csapat-csatakiáltás.

11. Menő dolgok (swag)

• Szép sportfelszerelés;
• Érmek vagy trófeák megszerzése;
• Új helyekre utazni játszani;
• Különleges, menő egyenruhát viselni;
• Rágcsálnivalók/élvezetek fogyasztása a játék után;
• Szállodákban való tartózkodás a mérkőzések/versenyek idejére;
• Képek készítése.

A felmérés alapján az utánpótlássportoló gyerekek számára a sportolás szórakoztató jellege szempontjából a 10 legfontosabb szempont a következő volt:

1. Próbálod a legjobbat kihozni magadból
2. Amikor az edző tisztelettel bánik a játékosokkal
3. Jól játszunk együtt, mint egy csapat
4. Játékidőt kapok
5. Jól kijössz a csapattársaiddal
6. Gyakorlás és aktivitás
7. Kemény munka
8. Amikor az edző bátorítja a csapatot
9. Ha az edző pozitív példakép
10. Jól játszol a mérkőzésen

Ezért bátorítjuk a sportszülőket, hogy rendszeresen nézzenek be a gyermekeikhez. Ha megkérdezi a gyermekét-sportolóját, hogy jól érezte-e magát, és mi volt a legszórakoztatóbb az aznapi edzés vagy meccs során – és még az is, hogy mi nem volt szórakoztató -, az segíthet nekünk megérteni a motivációit, és azonnali visszajelzést kaphatunk, amire szükségünk van ahhoz, hogy a legjobban támogassuk őket sportolói útjukon.

Érdekes módon hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a győzelem és a pontszerzés magasan a felnőttek fontossági listájának az élén szerepelne, hogy mi az, ami szórakoztató (és a felnőttek számára valószínűleg az is) és fontos a gyermekeik számára. Azonban, bár a győzelem meghatározó lehet abban, hogy mi teszi szórakoztatóvá az élményt a gyerekek számára, a fontosság szempontjából nem kerül a lista élére. Valójában a 81 szórakozást meghatározó tényezőt tartalmazó lista közepére esik, ha a legfontosabbtól a legkevésbé fontosig rangsoroljuk. Ez okozza a legnagyobb meglepetést, amikor ezt az információt bemutatjuk a műhelyeinkben. Ha azonban jobban belegondolunk, ennek is van értelme, nem igaz? A győzelem egyszerűen a versenyszerű mérkőzés eredménye, bár Dr. Visek kutatásai szerint a játék, a mozgás és a kihívás folyamata sokkal fontosabb. A FUN MAPS szerzői megállapították, hogy a gyerekek a kemény próbálkozást, a tanulási környezetben való kihívást, a célok kitűzését és az ezek eléréséért való munkát, valamint a játék és a versenyzés lehetőségét nevezték szórakozásnak.

Miközben azt gondoljuk, hogy gyermekeinket gyakran különböző dolgok motiválják, vagy hogy ami az egyik gyermek számára szórakoztató, az drámaian különbözik a másiktól, a feltörekvő kutatások azt találják, hogy ez nem így van.

Legújabb munkájában Dr. Visek érdekes tendenciákat talált a lányokkal és a fiúkkal kapcsolatban. A sportban mi, lányok és fiúk gyakran különválasztjuk egymástól, abban a hitben, hogy más megközelítést és más tanulási környezetet igényelnek. Ez több okból valóban igaz, azonban a motivációik és az, hogy mit találnak szórakoztatónak, sokkal inkább hasonlítanak egymásra, mint azt korábban gondoltuk.

Amanda J. Visek is így fogalmaz erről:

„Köszönöm a lehetőséget, hogy kibővíthetem a kutatás eddigi eredményeit, amelyek nagyrészt lerombolják a régóta fennálló elvárásokat és sztereotípiákat azzal kapcsolatban, hogy mi az, ami sportolóink számára szórakoztató.
Általában az emberek nemi (lányok a fiúkhoz képest), életkori (fiatalabb sportolók az idősebbekhez képest) és játékszintbeli (alulról szerveződő szabadidősport a válogatott, versenyszerű sporthoz képest) különbségeket várnak el, amikor arról van szó, hogy mi teszi a sportot szórakoztatóvá. Vagyis a tendencia az, hogy a lányok és a fiúk, a fiatalabbak és az idősebbek, valamint a szabadidős és a versenysportolók bizonyíthatóan különböznek egymástól a szórakoztató játékélmények megteremtésében és a játék folytatására irányuló motivációjuk táplálásában.
A kutatási adatok azonban nem ezt támasztják alá – sőt, valójában arra utalnak, hogy a fiatal sportolók inkább hasonlítanak egymásra, mint különböznek. Tehát ami a lányok számára a legszórakoztatóbb, az nagyjából ugyanaz a fiúk számára is, és ez a tendencia az életkor és a játékszint tekintetében is érvényes. Bár ezek az eredmények meglepőek lehetnek, a fejlődéspszichológiából, az idegtudományokból és a viselkedési neuroendokrinológiából származó ismereteink valójában alátámasztják a talált különbség-hiányt.
Ami igazán izgalmas ezekben az eredményekben, az az, hogy amikor világszerte workshopokat és előadásokat tartunk a FUN MAPS kutatási eredményeket megosztva, a közönség soraiban olyan lányokat és nőket láthatunk, akik úgy érzik, hogy végre meghallgatták őket – hogy amit a sporttól akarnak és kívánnak – ami arra ösztönzi őket, hogy folytassák a játékot, hogy kiemelkedjenek, és ez a szórakozás -, az ugyanaz, mint amit a fiúk és a férfiak akarnak és kívánnak.”

Amanda J. Visek „The Fun Integration Theory: Towards Sustaining Children and Adolescents Sport Participation” című, a fenti írás alapjául szolgáló cikk az angol nyelvű címre kattintva olvasható el!

Amanda J. Visek, PhD, CMPC a Milken Institute School of Public Health, a The George Washington University, Washington, D.C., Egyesült Államokban működő Milken Institute School of Public Health, Testmozgás- és Táplálkozástudományi Tanszékének docense.

A fenti, írás alapját együttműködő partnerünk, Gordon MacLelland, a “Working with Parents in Sport” projekt alapító igazgatója írta!