Terheléses vizsgálat előtti nyugalmi mérések
Megoszt
A terheléses vizsgálat megkezdése előtt a vizsgálandó személy aktuális egészségi állapotáról meg kell győződni. Érvényes ez az egészségesek (vagy annak vélt lakosság) szűrésénél, rehabilitáltak (pl. mozgássérültek, kardiológiai rehabilitáltak) vagy edzett sportolók ellenőrzésénél egyaránt.
A szívfrekvencia és a vérnyomás meghatározása
Esetenként előfordul (főleg az első vizsgálat előtt), hogy a laboratóriumi környezet és a terheléses vizsgálattal kapcsolatos előkészületek miatt a vizsgálandó személy szívfrekvenciája és vérnyomása a normális nyugalmi értéket meghaladja. Ilyenkor mérsékelt intenzitású, „bemelegítő” jellegű terhelés utáni restitució során normális nyugalmi értékeket kell kapnunk. Jól edzett sportolóknál – különösen nagy állóképességet kívánó sportágakban – esetenként nagy fokú bradycardia alakulhat ki. Ez elsősorban a reggeli, ébredéskor mért szívfrekvenciánál lehet jelentős; gyakori a percenkénti 40-50 közötti érték.
Légzésfunkciós mérések
Egészségeseknél elsősorban a vitálkapacitás (VC), az erőltetett kilégzés 1. mp-ces értéke (FEV1% = Tiffeneau teszt ) és a maximális akaratlagos ventilláció (MVV) a mérendő paraméterek.
A vitálkapacitás az alkat (elsősorban a testmagasság). a kor és a nem függvénye; a vizsgált személy elvárható értékeit az alkalmazott spirométerhez csatolt gyári táblázat tartalmazza. A modern készülékeknél a vizsgálat menetét computer vezérli, az elvárható értékeket a vizsgált személy adatai alapján ki is számítja, a mért adatokkal összehasonlítja és az esetleges eltéréseket %-ban is megadja.
A FEV1% egészségeseknél a vitálkapacitás 80-85 %-a; sportolóknál – elsősorban nagy állóképességet kívánó sportágak-ban – gyakran eléri vagy meghaladja a 90 %-ot is. A FEV1% alapján nagy valószínűséggel a kóros elváltozások szűrhetők ki. A VC és az MVV az edzettségi állapotra ugyan nem adnak információt, de nagy állóképességet kívánó sportágakban az MVV meghaladja az elvárható értéket. Az elvárható MVV értéke közelítőleg a FEV1 30-szorosa, illetve a VC 27 szerese. A FEV1 % és a MVV értéke a légutak tágasságára, illetve a légzőizmok erejére utalnak.
A légzésfunkciós mutatók, elsősorban a Tiffeneau érték, illetve a FEV1 görbe analíziséből számolt áramlási sebességek alapján az obstruktiv és a restriktiv légzési zavarok különíthetők el.
A test összetételének fontossága. A testzsír arányának becslése
A teljesítmény-élettani vizsgálatok során mért adatok egy része a testtömegének és magasságának, míg mások (pl. az oxigénfelvétel) a test összetételének is függvénye. Különösen fontos a zsírszövet mennyisége, illetve az izom- és a zsírszövet aránya, mivel az oxigénfelvételnél csak az izomszövet jön számításba; meghatározására, illetve arányának becslésére több módszert is kidolgoztak. Így pl. a test-impedancia mérését. Az izomszövet ugyanis jobban vezeti az elektromosságot mint a zsírszövet. Megbecsülhető a testzsír aránya (illetve annak változása) a test fajsúlyából is, amit a vízbe merített test tömegének csökkenéséből lehet meghatározni. Az eljárás azon alapul, hogy a zsírszövet könnyebb mint az izomszövet. Mindkét eljárás drága és kivitelezése körülményes. A zsírszövet becslésének egyszerű és széles körben elterjedt eljárása a bőrredő vastagságának a mérése. A test különböző helyén (4 vagy 8 helyen) a különleges, erre a célra gyártott kaliper segítségével mért bőrredő vastagságok összegéből a gyártó cég által megadott táblázat segítségével határozható meg a testzsír aránya. Annak ellenére, hogy ennek az eljárásnak is megvannak a nehézségei, a bőrredő mérés a testzsír arányának gyors meghatározását biztosítja.
A testzsír arányának még elfogadható felső értéke férfiaknál 25, míg nőknél 30 %. Sportoló férfiaknál (a sportág jellegétől, a felkészülési periódustól, az individuális adottságoktól, stb. függően) a testzsír értékek 10 – 18, míg nőknél 12 – 22 % között vannak.
A mért és az optimális testtömeg hányadosából számolt relatív testtömeg függvényében ábrázolt testzsír % az alkat jó és hasznos jellemzését teszi szemléltetővé.
