Teljesítmény-élettan

A teljesítmény-élettan az ember fizikai teljesítőképességével és az erőkifejtésével kapcsolatos élettani valamint biokémiai folyamatokkal foglalkozik; felöleli a munka- (a foglalkozás) és  a sportélettan területét, továbbá  foglalkozik az űrhajózással, a klinikumban (elsősorban a kardiológiában) a betegek terheléses vizsgálatával, a rehabilitációs  (rekreációs) testneveléssel és az egészséges ember “egészséget megőrző” preventív céllal végzett  (un. szabadidős) testnevelésével. A teljesítményélettani  vizsgálatokban egészségesek, betegek és rehabilitációt igénylő  mozgás-sérültek egyaránt részt vesznek.

A mért teljesítmény-élettani mutatók egyrészt a normál határok között vannak, másrészt esetenként rendkívül szélsőséges – az élettel nehezen összeegyeztethető – változásokat  is mutathatnak. A teljesítmény-élettan, mint az alkalmazott élettan egyik területe, az élettan és  a kórélettan között helyezkedik el és így a tárgyalása mindkét tudományágban indokolt.

Az edzettség (élettani) fogalma és vizsgálata

A sportbeli edzettségen (teljesítmény-) élettani szempontból az egyes szervek, szerv rendszerek rendszeresen végzett erőkifejtés hatására kialakuló alkalmazkodását (adaptációját) értjük. Elsősorban azon szervekről van szó, amelyek a nagy erőkifejtést lehetővé teszik, így pl. a cardiorespiratorikus rendszerről, a máj és a vesék funkciójáról, valamint ide tartoznak az aerob és az anaerob energiaszolgáltató folyamatok is. Az adaptáció  –  kevés kivételtől eltekintve  –  az egész szervezetre kihat és esetenként rendkívül nagy teljesítmény elérését teszi lehetővé. Az erőkifejtés tehát  –  Sellye szerinti értelmezésben  –   stressznek fogható fel.  Mivel az edzettség nagy teljesítményt biztosít, szokás az edzettséget azzal a teljesítménnyel helyettesíteni, amit az ember izomzatával teljesíteni képes, vagy azzal az erővel, amivel egyensúlyt tud tartani. Ennek megfelelően élettani szempontból a munka lehet dinamikus (azaz elmozdulással teljesített)  és statikus (elmozdulás nélkül végzett). Mivel fizikailag  a munka az erő és az elmozdulás szorzata, az élettanilag statikusnak nevezett munka fizikailag erőkifejtésnek felel meg. Nyilvánvaló, hogy élettani szempontból az erőkifejtés mind a dinamikus, mind a statikus izomtevékenységet jelenti.

Az edzettség vizsgálatát, pontosabban jellemzését az aerob és az anaerob energiaszolgáltató folyamatok mutatóinak vizsgálata biztosítja. A vizsgálatok elsősorban a cardiorespiratórikus rendszerre és az anyagcserére terjednek ki egyrészt  nyugalomban, másrészt erőkifejtés, azaz izomtevékenység alatt.  A  sport- és a munka- illetve általánosabban az izomtevékenység eredményességében a fáradás kialakulásában az idegrendszeri funkciók is jelentős szerepet játszanak, s így ezek vizsgálata az edzettség jellemzésében szintén fontos.