A barátok és a kortársak jelentősége az utánpótlássportban

Sportorvos.hu 2024.01.11.

Ahogy a fiatalok az ifjúsági életszakasz felé haladnak, és azon keresztül haladnak, nemcsak a szabadidős tevékenységeik jellege kezd megváltozni, hanem a társaság is, amelyet megtartanak (Feinstein et al., 2005). A családi szabadidős tevékenységek átadják a helyüket a kezdetben egynemű, majd a későbbiekben vegyes nemű baráti és kortárscsoportoknak (Feinstein et al., 2007). Mivel a barátok előkelő helyet foglalnak el a fiatalok szabadidős életében, más szabadidős tevékenységek gyakran hajlamosak alárendelődni ennek a prioritásnak. Következésképpen a fiatalok idejük viszonylag nagy részét szocializálódással töltik, ezért népszerűek a mozilátogatás, az interneten keresztüli virtuális szocializálódási formák és – ami azt illeti – az alkoholfogyasztás. Hasonló folyamat játszódik le a sporttal kapcsolatban is: a barátok és a kortársak egyre nagyobb befolyást gyakorolnak a fiatalok szabadidős és sporttevékenységére, miközben a sportszülők és a család közvetlen (de nem alapvető) jelentősége csökken a szabadidős döntésekben.

Nyilvánvaló, hogy a fiatalok baráti csoportjait alkotó hálózatok elősegítik a hasonló érdeklődésű és helyzetű fiatalokkal való kapcsolatokat. Ezért nem meglepő, hogy a baráti csoportok befolyásolhatják a fiatalok által végzett testmozgás szintjét és formáit. De Knop és munkatársai (1996) Nyugat-Európában azt a tendenciát figyelték meg, hogy a fiatalok saját korosztálya jelentősebb szerepet játszik a sportra való szocializációban, mint a szüleik. A közelmúltban világszerte számos kvalitatív tanulmány megerősítette, hogy a fiatalok sportolási elkötelezettségét erősen befolyásolhatják barátaik és kortársaik (Brustad et al., 2008; Smith és McDonough, 2008). A fiatalok a barátokkal való részvételt nemcsak lehetővé, hanem motiválónak is tekintik. Számos tanulmány arra utal, hogy „a barátok fizikai aktivitásban való részvétele az egyik oka annak, hogy a fiatalok maguk is részt vesznek, különösen a fizikai aktivitás strukturálatlan [életmód] formáiban” (Smith és McDonough, 2008: 303). A családi szocializációhoz hasonlóan a barátok által a sportolásban való részvételt lehetővé tevő vagy visszatartó mechanizmusok nemcsak az attitűdök és értékek átadását foglalják magukban, hanem az aktív vagy inaktív tevékenységek modellezését és bizonyos viselkedési formák pszichológiai támogatását vagy megerősítését is (Smith és McDonough, 2008). Mindent egybevetve, azokban a tanulmányokban, amelyek empirikusan vizsgálják a barátság jelentőségét az utánpótlássportban, úgy tűnik, hogy a fiatalok szabadidős (és sportolási) gyakorlatát erősen behatárolja, sőt, akár kondicionálja a barátaiknak a döntéseikre adott valószínűsíthető vagy tényleges reakcióiról alkotott elképzeléseik (Smith, 2006).

A fiatalokat azonban nem csak az befolyásolja, hogy barátaik mit gondolnak a sportról, és mit tesznek vagy nem tesznek a gyakorlatban. Az is, hogy a sport (és egyébként minden szabadidős tevékenység) milyen lehetőségeket kínál a barátságok kialakítására és fenntartására, valamint arra, hogy a fiatalok baráti csoportjai hogyan segítik elő a hasonló érdeklődésű és helyzetű fiatalokkal való kapcsolatokat. A fiatalok sportolásának egyik fő motivációja az a lehetőség, amelyet a sport nyújt a barátságok kialakítására és fenntartására (Brustad et al., 2008; Hendry et al., 1993), és különösen a „legjobb” barátságok kialakítására és fenntartására. A sport gyakran a barátságok kialakulásának helyszíne, amelyeket a sport azután a fenntartás eszközévé válik. Carter, Bennetts és Carter (2003) 800 fiatal (14-15 éves) bevonásával végzett tanulmányukban azt találták, hogy gyakran a tevékenység vagy az érdeklődés közössége hozta össze az egyéneket. Carver és munkatársait (2003) idézve Smith és McDonough (2008) megjegyzi, hogy „A szocializálódási lehetőségek megléte, amelyet az jellemez, hogy több barát van a környéken és sok azonos korú társa van, akikkel együtt lóghat, a serdülők körében a gyaloglás és a kerékpározás előidézője”. Így a társadalmi hálózatok, például a baráti csoportok különösen nagy valószínűséggel befolyásolják a fiatalok fizikai aktivitásának és testmozgásának mértékét (Fisher, 2002).

A társadalmi tőke fogalma a társadalmi kapcsolatokban (Field, 2003) – például a baráti hálózatokban – szereplő „bizalom és kölcsönösség normáira és elvárásaira” ( Johnston és Percy-Smith, 2003: 323) utal, amelyekre az egyének szociális és érzelmi támogatásként támaszkodhatnak, nem utolsósorban sportolási kontextusban. A fiatalok „befektethetnek” a társadalmi tőkébe, és ezt meg is teszik, „baráti és társas körök kiépítésével” (Roberts, 2001: 218). A fiatalok azon képessége, hogy szükség esetén társadalmi tőkéjükre támaszkodhatnak, különösen hasznos a sport- és szabadidős kontextusban. Erre utal Collins (2003: 69), amikor megjegyzi, hogy a sportban és a fizikai tevékenységben való részvételhez gyakran szükség lehet többek között „támogató barátok és társak csoportjára, köztük olyanokra, akik ugyanarra vágynak, hogy részt vegyenek”. Valószínűleg ez az oka annak, hogy „a tinédzserek szabadidős tevékenységeiből – beleértve a sportot is – való lemorzsolódás legalább részben a kortárscsoportok felbomlásának vagy lazulásának tudható be, miután a fiatalok kilépnek a nappali oktatásból” (Roberts et al., 2009: 275).

A kortárscsoportok nyomása és a barátok befolyása különösen jelentős a nemi identitás szempontjából. „A korai és középső serdülőkorban a serdülők legtöbb tevékenysége azonos nemű kortárscsoportok körül forog, amelyekben a fiúk és a lányok érdeklődést fejlesztenek ki a „nemhez illő” dolgok iránt” (Van Wel et al., 2008: 337). A „barátokkal való társas interakció lehetősége” (Rowe, 2005: 4) különösen fontos szempont és motiváció a lányok számára (Hills, 2007; Smith, 2006), akiket „nagyobb valószínűséggel vonzanak a [szabadidős és sport] kínálat szociális aspektusai” (Coalter, 2007: 129) és különösen a barátok társasága (Holt et al., 2008: 411). Ennek oka, hogy a lányok és fiatal nők barátságai nagyobb valószínűséggel szorosak és dyadikusak, szemben „a fiúk baráti csoportjainak nagyobb és szétszórtabb jellegével” (James és James, 2009). A barátság ezen eltérő formái tükröződnek a gyermekek által játszott játékok különböző típusaiban: „A lányok szoros, egyszemélyes barátságai megkönnyítik a strukturáltabb játékokat, amelyeket gyakran a játszótér szélén játszanak”, míg „a fiúk a játszótér közepét foglalják el a nagy csapatjátékokkal, a futballal” (James és James, 2009: 61). A lányok és a fiatal nők sokkal kevésbé valószínű, hogy baráti hálózataikat a sportra alapozzák, mint a fiúk és a fiatal férfiak (Mason, 1995), és a lányok baráti csoportjai különösen valószínű, hogy megkönnyítik, vagy gyakrabban akadályozzák a sporttal és a testneveléssel való foglalkozást. Coleman és munkatársai (2008: 633) például a barátok elsőbbségét emelték ki más tényezőkkel (például a képességek önértékelésével, a motivációval, az öntudattal és a személyes döntésekkel, valamint a családi befolyással) szemben a 15-19 éves fiatal nők sportolásban való részvételének meghatározó tényezőit vizsgáló tanulmányukban. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy ahol a lányok részt vesznek a sportban, ott a barátokkal való részvétel nem csak örömöt jelent sok lány számára, hanem „védelmet is a testnevelés és a sport érzelmi költségeivel szemben” (Hills, 2007: 351). A barátok mellett a lányok számára a kortársak általában véve is különösen fontosak. Smith és McDonough (2008) kutatásokat idéz, amelyek szerint a fiúknak a lányokkal szembeni attitűdjei, valamint a lányokkal való bánásmódjuk a testmozgással kapcsolatos kontextusokban hozzájárulhat az utóbbiak inaktivitásához.

Mindent egybevetve, „minden modern társadalomban 16 éves kor körül vagy azt követően a férfiak és nők közeli barátokká, végül pedig partnerekké válnak, és valószínűleg a szabadidejük nagy részét együtt töltik, ami növeli annak valószínűségét, hogy hasonló dolgokat fognak csinálni” (Roberts et al., 2009a: 275). A barátok abszolút és relatív értelemben vett jelentősége a fiatalok számára nem szabad elfednie azt a tényt, hogy a szülők és a család továbbra is jelentős és jelentős dimenziója maradhat a fiatalok sportéletének mind a sportolási lehetőségekhez való hozzáférés, mind pedig maga a részvétel szempontjából. Bár Európában és a fejlett világban ez kisebb mértékben, de számos országban így van, beleértve Kínát is, ahol Xiong (2007) megfigyelte, hogy a részvétel általában a barátokkal és a családdal, valamint egyénileg történik. Valójában hiba lenne a barátokat és a családot kettéválasztva szemlélni az ifjúsági életmóddal és különösen az utánpótlássporttal kapcsolatban. A kétségtelen változás mellett széleskörű folyamatosság is megfigyelhető. Más szóval, miközben a fiatalságra jellemző, hogy a szülők és a felnőttek helyett a barátok és a kortársak felé mozdul el, sok fiatal továbbra is a szülei mellett, a szülők klubjában vagy a szülei társaságában (pl. a vakáción) sportol és testmozgást végez.