A sportorvoslás szerepe a gyógyításban és a sportban – elméleti megközelítés

Keressük először elméleti megközelítésben a sportorvoslás helyét. A hagyományos tudományok – filozófia, matematika, fizika, biológia, társadalomtudomány – évezredekre visszanyúló kialakulása mellett az utóbbi évszázadokban a tudományfejlődés új útja is megfigyelhető. A társadalom igénye a társadalmi munkamegosztásból adódó tevékenységek tudományos szintű művelésére, no meg az alaptudományok fejlődése kialakította az agrár-, a műszaki, az orvostudományokat, hogy csak a legjellemzőbbeket említsük. Ezek a tudományok azon természet- és társadalomtudományi ismeretek szintéziséből alakultak ki, melyek feladataik – növénytermesztés, állattenyésztés, energiaellátás, hídépítés, gyógyítás – színvonalas ellátását megalapozták.

A sportorvoslás egyfelől mint az orvostudomány része, alkalmazott területe alakult ki. Másfelől azonban a sportorvoslás egy fiatal, új tudományterülethez is tartozik, melyet az előzőekhez hasonlóan a társadalom igénye, illetve az alaptudományok fejlődése hívott életre. Ez pedig a sporttudományok területe.

Míg az orvostudományok rendszerében a sportorvoslás sajátosan alkalmazott tudományterület, azaz egyéb orvosi szakterületek ismereteit alkalmazza a sportban, addig a sporttudományok rendszerében a sportorvoslás – és ágai – alaptudomány funkciót tölt be. Ez azt jelenti, hogy többek között orvosbiológiai ismeretek adják a tudományos igényű sporttevékenység alapját, az utánpótlás-neveléstől a sportági felkészítésig, hogy csak a legfontosabb kérdéseket említsük.

A sportorvosi tudományok a sportbiológia keretében rendszerezhetők. A biológiai tudományok számára ugyanazok a biológiai tudományok – biofizika, biokémia, humángenetika, alkattan – jelentik a legfontosabb biológiai alapokat, mint az orvosbiológia számára. Érthető ez, hiszen a sportbiológia is nemcsak humánbiológia, hanem gyakorlati meghatározója az ember egészsége. Csak az elsődleges megközelítés itt nem a helyreállítás, a gyógyítás, hanem az edzettség növelése, a teljesítményfokozás oldaláról történik. De ma már a gyakorlati cél szintjén is egyre szorosabb az orvos- és sportbiológia kapcsolata. Az orvostudományok célja nemcsak a gyógyítás, hanem a prevenció, és ez már – többek között – az edzettség elérését is célul tűzte ki. A sporttudományok pedig úgy is foglalkoznak a sporttal, mint gyógytényezővel. A cél – a sport eszközeinek az igénybevételével – nem csupán a teljesítmény fokozása, hanem a rehabilitáció, a rekreáció, a teljesítőképesség helyreállítása.

A sportbiológia társadalomtudományi vonatkozásai, kapcsolatai még közvetlenebbek, illetve kiterjedtebbek. Itt ugyanis nemcsak a sporttal foglalkozó tudományágak – a sportszociológia, sportpszichológia, sportpedagógia stb. – játszanak szerepet, hanem közvetlen társadalmi meghatározó tényezők maguk a sportágak, melyek gyakorlatában érvényesülnek a sportorvosi tudományok eredményei.

A sportmozgások anatómiájánál és a sportfiziológiánál közvetlenül már az elnevezésben is hangsúlyozott a kutatások gyakorlati célja. E tudományágak egyrészt alkalmazott tudományok, másrészt azonban a sportbiológia önálló tudományterületei.

A sportorvostan sajátosan nyitott tudományterület. Megint csak egyfelől az orvostudomány, másfelől a sport felé. Nyitott arra, hogy keresse az új orvosi szakterületek, ismeretek sportbeli alkalmazásának a lehetőségét, és nyitott arra, hogy kutassa azon kérdéseket, melyeket a sport elmélete és gyakorlata fogalmaz meg a tudományos kutatás számára.