Betöltés

Mit keresel?

Aktív fiatalok Etika, viselkedés Slider Sportszülők

Amit ma az utánpótlás edzőnek tudnia kell!

Megoszt

A környezet

  • A tudományos szakirodalomban növekvő mértékben jelenik meg a sportprogram társadalmi-kulturális környezetbe helyezésének, alapos átgondolásának és megértésének szükségessége, hogy az biztosan megfeleljen az adott kulturális és szociális jellemzőknek.
  • Ez hangsúlyozza az edzői munka “környezeti függőségét”, mely megnyilvánul pl. az ország oktatáshoz és sporthoz való viszonyulásában és a sport tárgyi, valamint személyi és intézményi infrastruktúrájának és forrásainak állapotában.
  • A szakirodalom azt is alátámasztja, hogy a környezeti elvárások (pl. a nem vagy a származás) hatással vannak az edző megítélésére vagy helyzetére a sportban. Ez megerősíti a pozitív és működőképes kapcsolatok fontosságát a folyamat összes résztvevője és az edző között (pl. családok, sportklubok, iskolák és sportszervezetek).
  • Az edzőnek nemcsak tisztában kell lennie a környezettel, amiben dolgozik, hanem abban aktívan részt is kell vennie és alakítania kell, pl. azzal, hogy kommunikál a szülőkkel, sportvezetőkkel és más érintettekkel.

Értékek és elvek

  • A tapasztalt edzők jól kidolgozott és átgondolt edzői filozófiájukban különböznek a kevésbé tapasztaltaktól, ami alapján meghozzák döntéseiket és végzik gyakorlati munkájukat.
  • Az edzők az adott környezetben elfogadott értékek és elvek, valamint saját értékeik és elveik összehangolásával dolgozzák ki edzői filozófiájukat. Ez egy állandóan változó folyamatként értelmezhető, a szaktudás növekedésével és a tapasztalattal az elvek és az értékek alakulnak, módosulnak.
  • Az edzői munka ennek megfelelően, a konkrét edzői tevékenység, az értékek, az elvek és a környezet kölcsönhatásáról szól.
  • Az önértékelés központi szerepet játszik az edzői filozófia kifejlesztésében. Az edzőknek időt kell szánniuk arra, hogy átgondolják munkájukat, filozófiájukat, szemléletüket, valamint az értékek, az elvek és a gyakorlati munka összehangolását.

A koncepció és a stratégia kidolgozása

  • A sportolók fejlődése függ az emberi fejlődésre ható általános folyamatoktól. Az utánpótlássport kutatásai ennek ellenére ritkán alkalmazzák más szakterületek tudásanyagát a fejlődési pálya elméletének megalkotására. 
  • A  kutatók hangsúlyozzák, hogy a gyermek/sportoló fejlődése függ a genetikai alapoktól, a környezeti hatásoktól és a kettő kölcsönhatásától. 
  • A fejlődés egyetlen összetevője (gének, szülők, edzők, környezet, vagy kortársak) sem egyedül hat, ezért ez egy sok változótól függő, nem lineáris folyamatot eredményez.  A kutatók ezért óva intenek a genetikai adottságok és a teljesítmény aktuális szintje alapján történő korai kiválasztás terjedő gyakorlatától, mivel erősen kérdéses, hogy ezen jellemzők alapján megállapítható-e, hogy melyik gyerek fog magas szinten teljesíteni a jövőben. A serdülőkor előtt történő kiválasztást ezért a legtöbb sportágban kerülni kell, de legalábbis át kell értékelni.
  • A gyerekek fejlettségi szintjének megállapítására a szakirodalom a naptári életkoron túl további információk szükségességére mutat rá. Ilyenek a relatív életkor, az edzéséletkor és a biológiai életkor. A fejlődési szakasz az életkornál jobban jelzi a gyermek fejlettségét, ezért érdemes inkább azt figyelembe venni.
  • Az emberi fejlődéssel foglalkozó szakirodalom a fejlődés értelmezésére életkor és fejlődési szakasz megközelítést javasol az edzőknek. Ez azon az elképzelésen alapul, hogy a gyermekeknek a különböző életkorokban/fejlődési szakaszokban különböző szükségleteik vannak. A szemlélet más szakterületeken (pl. nevelés, pszichológia) is általánosan alkalmazott. A szakirodalom mégis azt sugallja, hogy az életkor/fejlődési szakasz szemlélet nem általánosan elfogadott a sportban, ami olyan edzői gyakorlatokhoz vezet, melyek úgy kezelik a fiatalabb korosztályokat, mintha „kis felnőttek” lennének. A fejlődés különböző szakaszaiban különbséget kell tenni a gyerekek és a felnőttek, valamint a gyerekek és a fiatalok képzése között.
  • Az életkor/fejlődési szakasz elméletek kiemelik a fejlődési szakaszok közti átmenet megkönnyítésének fontosságát. A kutatások betekintést nyújtanak a folyamat összetettségébe és javaslatokat tesznek a gyerekek jövőre való felkészítésére.
  • A sikeres utánpótlásedzőknek a holisztikus fejlesztést szem előtt tartva kell dolgozniuk. A szakirodalom különböző modelleket vázol fel a gyermekek holisztikus alapon történő fejlesztésre. Ezek a módszerek lehetővé teszik, hogy a gyerekek életre szóló tapasztalatokat szerezzenek vagy készségeket sajátítsanak el, emellett fejlesszék edzettségüket és technikai tudásukat is.
  • A szakirodalom alátámasztja, hogy a sportolásnak számos pozitív hatása lehet: pl. egészséges életmód, önkép javulása, kognitív képességek fejlődése, a mindennapi életben szükséges készségek fejlesztése és a társadalmi viselkedésformák elsajátítása. A holisztikus szemlélet bizonyítottan javítja a közérzetet, fokozza a teljesítményt és növeli az élethosszig tartó sport iránti elköteleződés esélyét.
  • A szociális, érzelmi, és a mindennapi életben szükséges készségek pozitívan változhatnak a sportolással, ez azonban nem történik automatikusan; feltétele a pozitív kapcsolatok kialakítása a társakkal és az edzőkkel, valamint a gyermek aktív részvétele a feladatokban. Mivel a készségek nem mindig transzferálhatóak automatikusan a gyermekek életébe, erősen ajánlott az alapos tervezés.
  • A fentiek megerősítik a pozitív (pedagógiai) légkör megteremtésének jelentőségét, hogy a gyermekek a mindennapi életben szükséges készségeket sajátíthassanak el és elköteleződjenek az élethosszig tartó sportolás mellett.
  • A gyermekek fejlődését általában hiányalapú megközelítésben vizsgálják (mi a baj a gyerekkel), de a szakirodalom betekintést enged az erősségalapú megközelítésekbe is, melyek arra koncentrálnak, hogy „mi lehet a gyerekből” a „mi hiányzik helyett”.
  • Az edzőknek fel kell ismerniük annak a lehetőségét, hogy irányító” helyett „segítő/útmutató/szabályozó” szerepet vegyenek fel.

A környezet kialakítása és kapcsolatok építése

  • A pedagógia fogalma nem egyértelmű a szakirodalomban, meghatározása a nemzeti kultúrától és a helyi szokásoktól függ. A pedagógia értelmezésének két fő irányzata:
    • Az oktatás tudománya
    • A gyermekek és fiatalok pszichoszociális fejlődésével foglalkozó tudományterület
  • A szakirodalom mindkét esetben kijelenti, hogy a pedagógiai környezetet a gyermek érdekeit szem előtt tartva kell kialakítani. A sportban ezt sportoló-központú szemléletként említik. A pedagógiai környezet alapja az edző és a gyermek közötti pozitív kapcsolat. A jó hangulatban, közösen eltöltött idő lehet a kötőerő a gyermek, az edző és a sport között.
  • A sportkutatásokban különböző „pedagógiai környezet” modellek szerepelnek. Ezek közül a „motiváló környezet” fogalma az egyik leggyakrabban előforduló. 
  • Az edzőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a fejlődésorientált közeg jobb teljesítményhez, magasabb szintű belső motivációhoz és elköteleződéshez vezet, emellett hozzájárul a jó közérzethez és a magasabb tanulási és részvételi hajlandósághoz. Az edző viselkedése kulcsszerepet játszik a gyermek célorientáltságának és szabálykövetésének kialakulásában. Az autonómia, a tudás és a közösséghez tartozás támogatása hozzájárul a pozitív élmények megszerzéséhez.
  • Az edzőknek példaképnek kell tekinteniük magukat tanítványaik számára.
  • A szakirodalom alátámasztja, hogy a sportnak negatív hatásait is lehetnek.
  • Az edzőknek és a döntéshozóknak ezért gondolniuk kell a gyermekek biztonságára és védelemére, annak kiemelt fontosságot kell tulajdonítaniuk. Minden érintettnek biztosítania kell, hogy a gyermekek testi vagy érzelmi épsége nem kerül veszélybe.
  • A szakirodalom szerint a sport negatív hatásai az edző személyiségéhez, a sportkörnyezethez (mint pl. néhány sportszervezet hierarchikus jellege), az edzők gyerekekkel szembeni szándékos szexuális visszaéléséhez, az edző hatalommal való visszaéléséhez és a gyermek személyes ambícióihoz (perfekcionizmus, stb.) köthetőek.

Edzések és mérkőzések vezetése

  • A hosszú távú elköteleződés megteremtése és fenntartása érdekében az edzőknek a gyermekek számára vonzó edzéseket kell tervezniük, melyek élvezetesek, ugyanakkor fejlesztő hatásúak is.
  • A hatékony fejlesztés érdekében az oktatást minden gyerek esetében személyre kell szabni, ezért az edzőknek figyelembe kell venniük a gyermekek eltérő fejlődési ütemét.
  • Az edzőnek meg kell határoznia a sportág fő koncepcióját és alapelveit és arra kell helyeznie a hangsúlyt, ami az egyes fejlődési szakaszokban fontos. A közép- és hosszú távú edzésprogramot spirálisan kell kidolgozni, ahol a tananyag rendszeresen, magasabb szinten ismétlődik a meghatározott rövid-, közép- és hosszú távú célok alapján.
  • Az edzéstervek rugalmas felépítésűek, melyek az aktuális helyzetnek megfelelően változtathatóak. Ez kiemeli a rövid-, közép- és hosszú távú tervezés és az értékelés képességének jelentőségét.
  • Az alapvető mozgáskészségek fejlesztésének elsődlegesnek kell lennie a gyermekek esetében.
  • Az edzéseknek tartalmazniuk kell önállóan szervezett részeket is, hogy a gyermekek kezdeményezőkészsége, kreativitása és felelősségtudata fejlődjön.
  • A tanulás maximalizálása érdekében egyensúlyt kell tartani a gyakorlatok és a játékok között. A helyes visszajelzésnek meghatározó szerepe van. Az edzőknek a tanulás meggyorsítása érdekében nemcsak a „mit”-re, kell koncentrálniuk hanem el kell magyarázniuk a „miért”-et és a „hogyan”-t is.
  • Az edzések, amennyire lehetséges, problémamegoldó szemléletűek legyenek, hogy lehetővé tegyék a gyermekeknek, hogy maguk találják meg megoldásokat, jobban megértsék a feladatot és kezdeményezzenek.
  • Az edzőknek ismerniük kell a visszajelzés különböző módjait, és azokat a tanítványok szükségleteinek megfelelően kell alkalmazniuk.
  • A szakirodalom szerint a megfelelően vezetett versenyzésnek központi szerepe van a fejlődésben és a motiváció fenntartásában, emellett eszközként szolgálhat a fejlődés ellenőrzésére és értékelésére is. Meg kell azonban jegyezni, hogy a gyerekek között jelentős különbségek vannak a versenyzés igényében.
  • A szakirodalom világosan bizonyítja, hogy kizárólag a győzelem szem előtt tartása nem szolgálja a gyerekek pozitív fejlődését.
  • Az edzőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a sport által a gyerekek technikailag, taktikailag, kondicionálisan, valamint mentális, szociális és érzelmi szinten is fejlődnek. Ezek a területek egymással összefüggenek, ezért azokat egységben kell kezelni. 

Reflexió és tanulás

  • A szakirodalom szerint a tapasztalt és sikeres edzők folyamatosan értékelik gyakorlati munkájukat. Az értékelésnek nemcsak a sportolókra, az edzőre is kell irányulnia.
  • A reflexió meggyorsítja az edző fejlődését és javítja a hatékonyságot.
  • Az értékelés számos különböző módon történhet. A hatékony reflexió segíti az edző szaktudásának és gyakorlati munkájának folyamatos fejlődését.
  • A reflexió nyitottságot igénylő, tanult képesség. Ahogy az edző tudása nő és tapasztalatot szerez, elvei és értékei alakulnak, változnak

Ha érdekli a SPORTSZÜLŐK témakör (edzői-, szülői viselkedés, sérülések, táplálkozás, sportpszichológia, gyermekbántalmazás megelőzése stb.), ha fontosnak tartja, hogy beszéljünk ezekről, lépjen be a SPORTSZÜLŐK Facebook csoportunkba (kattintson a képre vagy a szövegre)!

Forrás: Az utánpótlásedzői szakirodalom gyakorlatközpontú összefoglalása (iCoachKidsEU)

Tagek

Talán ez is érdekel

Kommentálj

Your email address will not be published. Required fields are marked *

For security, use of Google's reCAPTCHA service is required which is subject to the Google Privacy Policy and Terms of Use.

I agree to these terms.