Ekdiszteroidok

Az ekdiszteroid vegyületekről ismert, hogy a rovarok fejlődésére és átalakulására ható hormonok is találhatóak közöttük, ahogyan az is, hogy a növények védekezésként nagy változatosságban szintetizálnak ilyen anyagokat. Emlős állatokban anabolikus hatású vegyületek lehetnek, növelhetik a vázizomzat tömegét és erejét, ami különösen fontos, hogy mindezt androgén (férfiakra jellemző hormont vagy férfiasító hatást jelölő szó) aktivitás nélkül (Gorelick-Feldman 2008). A kutatási adatok arra engednek következtetni, hogy embereken alkalmazva is rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal, bár erről ma még kevés az információnk.

A 20-hidroxiekdizon az egyik leghatékonyabb az ismert ekdiszteroid vegyületek közül. Étrendkiegészítőkben leggyakrabban használt vegyületek a 20-hidroxi-ekdizon és az inokoszteron.

Anabolikus, hepatoprotektív, immunerősítő, antioxidáns, gyulladásgátló hatásúak. Általános, a szervezetet erősítő, adaptogén, tonizáló anyagok. Magyar kutatók eredményei alapján a 20-hidroxiekdizon izom-specifikusan befolyásolja a különböző izomrostok méretét (keresztmetszeti terület). Az izom regenerációjában, fejlődésében fontos szerepet töltenek be a vázizomzat szatellit sejtjei. Ezek osztódásra képesek, új rostokat tudnak képezni, a meglévő rostokkal összeolvadva, fuzionálva az izom regenerációért és növekedésért egyaránt felelősek.

Amit érdemes kiemelni, hogy az izomrost méret mellett a 20-HE növelte a sejtmagok számát a normál és regenerálódó izomrostokban, ami a szatellit sejtek aktivációjára utal (Tóth 2008). Korábbi vizsgálatok során a 200 mg-os napi dózisban alkalmazott 20HE emberben nem mutatott sportolók számára kedvező tulajdonságokat (Wilborn 2006), de ezen publikáció alapján ezért akár a relatíve alacsony dózis is felelőssé tehető. Az ekdiszteroidok toxicitása (mérgező hatás mértéke) a rendelkezésre álló adatok alapján emlősökben nagyon alacsony, sok esetben több gramm/kg sem okozott egészségkárosodást, így bár a pontos adagolás és hatás még nem ismert, a ma alkalmazottnál valamivel nagyobb dózisok is – melyek a magas ár miatt elsősorban élsportolók számára lehetnek érdekesek – minden valószínűség szerint biztonsággal alkalmazhatóak. A pontos adagolásról és várható hatásokról, esetleges mellékhatásokról még mindig igen keveset tudunk, további kutatásokra van szükség a sportcélú alkalmazást és ennek részleteit illetően.

Szakemberek feltételezése szerint az ekdiszteroidok már ma is alkalmazásra kerülhetnek, a szabadidő sportolók által használt dózisnál jóval nagyobb adagolásban. Analitikai ellenőrzésük kivitelezhető (Szókán 2002), bár mint étrendünk természetes összetevői doppingszerként történő besorolásuk kérdéses, alapvetően tiltottnak tekinthetőek étrend-kiegészítőkben (hazai hivatalos honlapokon így került feltüntetésre). Jelenleg hatásosságuk is kérdéses, előfordulhat, hogy kedvezőtlen irányba befolyásolják fogyasztóik hormonális szintjeit (Borrione 2012; Parr 2014)!

A jelenlegi álláspont szerint fogyasztásuk nem javasolt – bár ez étrendi forrásokból is megvalósulhat -, mechanizmusát tekintve feltehetően doppingnak tekinthető.