Immunrendszer, testmozgás, sport – a sportorvos gondolatai

Az immunrendszer és a testmozgás közötti kölcsönhatás összetett és nem teljesen ismert. Az immunrendszer, mint a szervezet fertőzésekkel szembeni védekező mechanizmusa, mindennapos szerepet játszik mind a sportolók, mind a lakosság egészségének megőrzésében. A testmozgás a tevékenység típusától, intenzitásától és időtartamától függően kedvezően vagy kedvezőtlenül befolyásolhatja az immunrendszert. Széles körben elfogadott, hogy a felső légúti fertőzések a versenysportolók gyenge teljesítményének egyik fő oka. Sok ilyen sportoló a megelőző hetekben magas szinten edzett, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy szervezetük fertőzéssel szembeni ellenálló képessége csökkenjen. A szabadidős sportolók is szenvedhetnek felső légúti fertőzésektől a nehéz vagy a megszokottól eltérő edzéseket követően. A testmozgás immunrendszerre gyakorolt hatásának és az egészségmegőrzésben betöltött szerepének megértése végső soron jobb sport- és munkateljesítményhez vezet.

Az immunrendszer: veleszületett és adaptív

A környezet, az edzés, a fertőzés és az immunrendszer közötti összetett kölcsönhatások teljes körű megértéséhez az immunrendszer működésének alapjainak ismerete szükséges. Az immunrendszer két egymást kiegészítő védekező rendszerből áll – a veleszületett immunrendszerből és az adaptív immunrendszerből. A veleszületett rendszer olyan mechanizmusok gyűjteménye, amelyek a szervezet első vonalbeli védelmét jelentik a potenciális kórokozókkal, vagyis a fertőzést okozó ágensekkel szemben. Ezek közé tartozik a bőr és a nyálkahártyák, amelyek fizikai határokat képeznek a behatolással szemben. Az emberi szervezetbe való bejutás nem minden portálját védi azonban a bőr. Ezek a helyek, beleértve az orrjáratokat és az oropharynxot, speciális nyálkával, enzimekkel és komplex fehérjékkel vannak ellátva, amelyek azonnal megkezdik a nem kívánt kórokozók lebontását. A veleszületett rendszer megkezdi a gyulladásos válasz aktiválódásának folyamatát, amely fontos eseménysorozat, amely a gyulladás négy klasszikus jeléhez vezet: rubor (bőrpír), calor (hő), tumor (ödéma) és dolor (fájdalom).

Míg a veleszületett immunrendszer kiszámítható és mechanikus, addig az adaptív immunrendszer sokkal bonyolultabb és összetettebb. Ez nagyrészt azoknak a mechanizmusoknak köszönhető, amelyek lehetővé teszik, hogy emlékezzen a specifikus kórokozókra és az azt követő gyulladásos válaszokra. A „memória” lehetővé teszi az adaptív rendszer számára, hogy felismerjen egy bizonyos kórokozót, amellyel már találkozott, és gyorsan immunválaszt adjon, ha ismét érintkezésbe kerül vele. Ez a folyamat három mechanizmuson keresztül valósul meg. Az első a sejtek felszínén található specifikus fehérjék, az úgynevezett antigén markerek felismerését jelenti, amelyek specifikus kórokozókat jelölnek. A felismerést követően az adaptív rendszer képes az adott specifikus kórokozó elleni sejtes és molekuláris támadásra. Végül, ugyanazon kórokozók és a hozzájuk kapcsolódó sejtfelszíni fehérjék későbbi ismételt támadásai esetén a szervezet memóriarendszere képes gyorsított választ adni a kiegyensúlyozott immunválasz és az egészség megőrzésének biztosítása érdekében.

Testmozgás és az immunrendszer működése

A testmozgás és az edzés hatása az immunrendszerre az elmúlt néhány évtizedben nagy érdeklődés tárgyát képezte. A jelenleg elfogadott alapelvek közül sokan ebben az időszakban alakultak ki. A sportimmunológia e viszonylag új területén a kutatások természetesen folyamatosak és fejlődnek. Ahogy a testmozgás egyre inkább az egészségfejlesztés és a betegségmegelőzés egyik sarokkövévé válik, egyre fontosabbá válik a testmozgás és az immunrendszer kölcsönhatásának megértése. Továbbá, mivel a felső légúti fertőzésekket a gyenge sportteljesítményhez hozzájáruló tényezőként értékelik, valamint a munkahelyi hiányzások gyakori okaként, még több kutatásra van szükség.

A legújabb kutatások szerint az edzés intenzitási szintje az immunrendszer működésének elsődleges előrejelzője. Vizsgálatok kimutatták, hogy intenzív edzés után csökkent egy fontos, a nyálkahártya váladékában található immunfehérje, az immunglobulin A (IgA) szintje. Ez a szekréciós immunglobulin részben felelős a felső légúti nyálkahártya gátjánál jelentkező fertőzések leküzdéséért. A nyálkahártya-váladékban lévő IgA alacsonyabb szintje a szervezetet a felső légúti fertőzések fokozott kockázatának teszi ki. Az IgA-szint csökkenése már 1 óra intenzív testmozgás után is bekövetkezhet, amelyet gyakran az aerob kapacitás 70-80%-ának megfelelő értéknek minősítenek. Míg a nagy intenzitású testmozgás a felső légúti fertőzések fokozott kockázatának teheti ki a sportolót, a vizsgálatok a rendszeres, mérsékelt testmozgást végzők esetében is jelentősen magasabb IgA-szintet mutattak ki. Ez alátámaszthatja azt a nézetet, hogy a mérsékelt fizikai aktivitás erősíti a szervezet fertőzések elleni védekező képességét.

A fizikai aktivitás az immunrendszer két másik sejttípusára is hatással van. A természetes ölősejtek, vagyis az NK-sejtek működését fokozza az intenzív testmozgás. Az NK-sejtek a veleszületett immunrendszer részét képezik, és segítenek a vírusfertőzések leküzdésében, valamint a daganatos sejtek elpusztításában. Ezt olyan enzimek kiválasztásával végzik, amelyek az apoptózisnak, azaz a programozott sejthalálnak nevezett folyamat révén elpusztítják a célsejteket. Úgy tűnik, hogy a veleszületett immunrendszer másik fontos összetevője, a neutrofil sejtek funkciója csökken a testmozgás intenzitásának növekedésével. A neutrofil, más néven fehérvérsejt, a szervezetben a fertőzések és idegen anyagok megtámadásáért felelős elsődleges sejttípus. A neutrofilok számának és működésének csökkenését mutatták ki, amikor a mozgásszegény életmódú embereket és az erősen aktív egyéneket vizsgáltak. A neutrofil aktivitás elnyomása valószínűleg szerepet játszik a nagy intenzitású edzéseket végző sportolóknál a megnövekedett felső légúti fertőzésekben.

A testmozgás és a rákmegelőzés közötti kölcsönhatás iránti érdeklődés több mint 100 retrospektív, populáción alapuló tanulmányt generált. Összességében úgy tűnik, hogy a bizonyítékok a vastagbél- és mellrák jelentős csökkenésére utalnak a rendszeres, mérsékelt fizikai aktivitásban résztvevők körében. A mozgásszegény lakossággal összehasonlítva úgy tűnik, hogy még az alacsony intenzitású tevékenységek, például a fűnyírás is mérsékelten csökkenti a rákos megbetegedések arányát. A mell- vagy vastagbélrák túlélői akár 40%-os relatív kockázatcsökkenést is tapasztalhatnak a rák kiújulása és a rákhoz kapcsolódó halálozás tekintetében. Mivel az ezen előnyök etiológiája mögött álló konkrét mechanizmusok nem jól ismertek, további kutatások folynak ezen az érdekes területen.

Egy másik populáció, amelynek immunrendszerére jótékony hatással van a rendszeres testmozgás, az idősek. Ahogy az emberi szervezet öregszik, fogékonyabbá válik a fertőzésekre, amit a támadásokra adott lassabb és kevésbé hatékony válaszreakciók okoznak, ami hosszabb gyógyulási időszakokhoz vezet. A védekezés első rétege, a bőr és a veleszületett rendszer nyálkahártyái leromolhatnak és átjárhatóvá válhatnak. Az immunrendszer specifikus sejtjei, például a T-sejtek, gyakran kevésbé reagálnak az aktiválásra. Ezek a sejtszintű hiányosságok a normál öregedésben szerepet játszó egyéb tényezőkkel együtt, mint például a dekondicionáltság, a társbetegségek, a pszichológiai stressz és a táplálkozási hiányosságok, mind az immunrendszer működési zavaraihoz vezetnek. A rendszeres testmozgás az idősödő népesség egészségmegőrzési stratégiájának fontos elemévé válik. A súlyzós gyakorlatok például segíthetnek a csontok demineralizációjának mérséklésében, ami csontritkuláshoz vezet, valamint támogathatják az egészséges immunműködést.

Mivel sok magasan edzett sportoló találkozik idő előtti felső légúti fertőzéssel, amelyet az immunrendszer elnyomott működése okozhat, olyan étrend-kiegészítőket próbáltak találni, amelyek fokozhatják az immunrendszer működését. Az ajánlott napi mennyiséget meghaladó vitaminok vagy ásványi anyagok hatékony használatára vonatkozó bizonyítékok gyéren állnak rendelkezésre. A C-vitamin napi 600 milligramm (mg) adagban, 3 héten keresztül, úgy tűnik, hogy bizonyos előnyökkel jár a felső légúti fertőzések előfordulásának csökkentésében az ultra-állóképességi versenyeken edző és versenyző sportolóknál. Ez feltehetően antioxidáns tulajdonságainak köszönhető, amelyek segítenek csökkenteni a hosszan tartó intenzív edzéssel kapcsolatos oxidatív stressz által termelt szabad gyököket. A C-vitaminnal és az immunrendszerre gyakorolt hatásával kapcsolatban további kutatások folynak. Más tanulmányok, amelyek olyan kiegészítőket vizsgáltak, mint az E-vitamin és a béta-karotin, az immunrendszer támogatása szempontjából nem mutattak ki semmilyen előnyt. A legtöbb sportoló számára továbbra is a jól összeállított étrend az ajánlott, a kalóriabevitel növelésével a nagy intenzitású edzések során. Egy egyszerű multivitamin adható az étrendhez, de általában kerülni kell bizonyos tápanyagok túlzott bevitelét.

A sportolók immunrendszerének a megerőltető edzés alatti és utáni működésének elemzéséből nyert ismeretek a klinikai környezetben is alkalmazhatók a felső légúti fertőzések kezelésének eldöntésekor. A sportolók fertőző tüneteit ugyanúgy kell értékelni, mint az általános populációban, de figyelembe kell venni az egyes egyéni körülményeket is. Ha egy sportoló intenzív edzés közepén van, és közel van a maximális erőfeszítéseihez, akkor megfontolandó, hogy a felső légúti fertőzés lehetséges bakteriális okait agresszívebben kezeljük antibiotikumokkal. Az általános alapellátási orvosi gyakorlat azt mutatja, hogy a legtöbb felső légúti fertőzés vírusos jellegű, és nem reagál antibiotikumokra. A nyálkahártya és a váladék csökkent IgA-szintje azonban a sportolókat fokozott kockázatnak teheti ki a fertőzések bakteriális okainak szempontjából. A közelmúltban végzett vizsgálatok az antibiotikumok egyes osztályainak, például a makrolidoknak és a fluorokinolonoknak a gyulladáscsökkentő hatását is kimutatták felső légúti fertőzések esetében, ami az antibakteriális hatásuktól függetlenül felelős lehet e gyógyszerek előnyeiért. A sportolói csapatok közelsége, a közös kulacsokból való ivás, a kollégiumi élet, a gyakori utazás és az öltözőben töltött idő szintén növelheti a fertőzések átvitelének kockázatát. Továbbá, a magas szintű stressz és szorongás, mint amilyet a versenysport során el kell viselni, korábban bizonyítottan károsítja az immunrendszer működését, ami a beteg sportolót fokozott fertőzésveszélynek teszi ki. Természetesen minden egyes sportoló helyzetét önállóan és kritikusan kell megvizsgálni, hogy ne alkalmazzunk túl sok antibiotikumot, ami a baktériumok rezisztenciáját állandósíthatja. Nem lehet eléggé hangsúlyozni az általános higiéniai elveket, beleértve a rendszeres zuhanyozást, a mezítláb járás elkerülését, az időben történő és megfelelő bőrápolást, valamint a megfelelő alvást és táplálkozást.

Összefoglalás

A sportolói populáció a nagy intenzitású edzések idején fokozottan ki van téve a fertőzések, különösen a felső légúti fertőzések kockázatának. Ugyanakkor, és talán inkább a szabadidősportolókra és az általános lakosságra alkalmazható, az enyhe vagy mérsékelt aerob tevékenység segíthet az immunrendszer erősítésében. A mérsékelt testmozgást az általános egészségmegőrzés részeként célszerű lehet ajánlani, mivel az kifejezetten az immunrendszer működésének javulásához kapcsolódik. Bár az étrend-kiegészítők üzletága virágzik, eddig csak a C-vitamin mutatott pozitív hatást a sportolók fertőzéseinek kezelésében és megelőzésében. A kiegyensúlyozott táplálkozás, a megfelelő alvás és a produktív stresszkezelés hangsúlyozásának minden szinten a sportolók oktatásának részét kell képeznie.

Források: Brolinson PG, Elliott D. Exercise and the immune system; Delhagen K, Miller B. Running from colds; Fahlman MM, Engels HJ. Mucosal IgA and URTI in American college football players: a longitudinal study; Lee IM. Physical activity and cancer prevention – data from epidemiologic studies; Nieman DC. Risk of upper respiratory tract infection in athletes: an epidemiologic and immunologic perspective; Nieman DC, Buckley KS, Henson DA, et al. Immune function in marathon runners versus sedentary controls; Simon HB. The immunology of exercise: a brief review.; a “Sportorvoslás alapjai” (OSEI, 1998) és “Sportsérülések ellátása” (kézirat, szerkesztő: Prof. Dr. Berkes István)