A megfelelő sportcipő kiválasztása – a sportorvos gondolatai

A sportcipő a lábfej és a talaj közötti kapcsolódási pontként működik, védi a talpat, az ismétlődő ütésekkel szemben ütéscsillapítást biztosít, stabilizálja a hátsó lábfejet azáltal, hogy védi az egyenetlen talaj és a ferde felületek ellen. Ezenkívül rugalmasságot biztosít, hogy megelőzze az izom- és ínfeszítő erőkhöz kapcsolódó túlhasználati sérüléseket. E tulajdonságok kombinációjának kiegyensúlyozottnak kell lennie ahhoz, hogy megfelelő lábmozgás-szabályozást, kényelmet és fiziológiai működést biztosítson.

Azt, hogy melyik sportcipő a megfelelőbb a sportoló számára, mindig egyénileg kell eldönteni. Nincs olyan lábbeli, amely mindenki számára megfelelő, mivel minden személynek megvannak a saját jellemzői, többek között a lábformát, a lábméretet, a járásmintát, az aktivitás szintjét, a tevékenység típusát és a korábbi patológiákat illetően [2, 5]. Mindezen változókat a szakembernek elemeznie kell ahhoz, hogy a legmegfelelőbb cipőt javasolhassa. Mégis, minden ember és minden láb annyira egyedi, hogy nehéz megjósolni, hogy a sportoló alkalmazkodni fog-e egy adott cipőhöz. Végső soron a sportcipő értékelésére a sportoló a legjobb személy, a viselés közben szerzett szubjektív tapasztalatai alapján. A sportorvosoknak a legjobb belátásuk szerint kell eljárniuk a több tényező elemzésével, és olyan cipőt kell javasolniuk, amely valószínűleg megfelel az illető igényeinek és elvárásainak.

Először is figyelembe kell venni a sporttevékenység típusát. A sportcipők az elmúlt évtizedekben jelentősen fejlődtek, és ma már a különböző sportágakhoz való cipők teljesen egyediek. Egy egyenes vonalú mozgásra tervezett futócipőnek más lesz a felépítése, mint egy magas szárú kosárlabdacipőnek, amely jobban alátámaszt, és további stabilitást biztosít a többirányú mozgásokhoz.

Lényeges tényező, amelyet figyelembe kell venni, a sportoló fittségi szintje. Egy élsportolónak más igényei lesznek, mint egy amatőrnek. Az ő edzésük típusa és szintje, testfelépítésük, önismeretük és izomerejük egészen más. Így mindkettőjük számára más típusú lábbelikre lesz szükség. Ezenkívül egyensúlyt kell teremteni a teljesítmény, a kényelem és a sérülésmegelőzés között, mivel ezek a változók nem feltétlenül esnek egybe. Míg egy élsportoló nem engedheti meg magának, hogy lemondjon a teljesítményről, addig egy szabadidős sportolónak nincs szüksége olyan sportcipőre, amely a kényelem rovására nyújt teljesítményt, vagy amely szükségtelenül a sérülések kockázatának teszi ki. Korábbi tanulmányok [6, 7] például kimutatták, hogy a hegymászó cipők többféle lábsérülést is okozhatnak. Ezt a cipőtípust úgy tervezték, hogy rendkívül szoros illeszkedést biztosítson, ami lehetővé teszi, hogy a hegymászó kis fogásokon álljon. Egyes mászócipők agresszívabb jellemzőkkel rendelkeznek, lefelé mutatóbb lábujjbegyekkel. Ezt a fajta lábbelit általában a profi hegymászók viselik, és elképzelhető, hogy nagyobb arányban vezet sérülésekhez és lábdeformitásokhoz. Ezáltal az amatőr hegymászóknak nincs ilyenre szükségük rá a céljuk teljesítéséhez.

A láb méretét, típusát és járás közbeni működését is fel kell mérni. A vizsgálónak meg kell győződnie arról, hogy a cipő hossza és szélessége megfelelő. A lábujjak vége nem érintkezhet a lábujjperemmel. Eközben a lábbelinek elég szorosnak kell lennie ahhoz, hogy a lábfej ne csússzon a cipőben. A lábtípust is értékelik. A pes planus másképp viselkedik, mint a pes cavus, ezért speciális lábbelit igényel. Egy adott lábtípus vizsgálatakor szem előtt kell tartani, hogy a lábdeformitásnak többféle fokozata létezik. Ezért nincs recept, és a lábbeli kiválasztását egyénre szabottan kell elvégezni. A talpbetétek hasznosak ezekben az esetekben, és kiegészítésként használhatók a finom beállítások elvégzéséhez.

A lábtípussal kapcsolatban fontos megérteni, hogy a láb speciális beállítása megváltoztatja a láb biomechanikáját, és befolyásolja a láb terhelésre adott reakcióját. A pronált lábfejben a hátsó lábfej mechanikai tengelyei (talonavicularis és calcaneocuboid ízületek) párhuzamosak maradnak, ami rugalmasabb lábfejet eredményez. Ennek következtében más lábtípusokhoz képest nagyobb izomerőre van szükség ugyanazon aktivitási szint fenntartásához. Ezzel szemben a szupinált lábnál a hátsó lábfej ízületi tengelye ferdén áll, ami merevebb lábat eredményez. Következésképpen a bokaficamok, ínszalag-rendellenességek (főként a peroneus inak) és a túlterheléses elváltozások nagy gyakorisága figyelhető meg A speciális cipőtervezés enyhítheti ezeket a funkcionális sajátosságokat a merevség és a mediális alátámasztás növelésével a pronált láb, és a rugalmasság növelésével a szupinált láb esetében.

Felhasznált irodalom

• Berkes I. Sportsérülések ellátása (kézirat)
• Jones G, Asghar A, Llewellyn DJ. The epidemiology of rock-climbing injuries. (2008)
• LeCursi N. Sports shoes and orthoses. In: DeLee & Drez’s orthopaedic sports medicine (2014)
• McHenry RD, Arnold GP, Wang W, Abboud RJ. Footwear in rock climbing: current practice. ( 2015)
• Pires Prado M., Honda Saito G. Sports Footwear: Problems and Advances. In: The Sports Medicine Physician (2019)
• Werd M, Knight E. Insights on prescribing athletic footwear and orthoses: the game plan. (2017)