Aktuális Regeneráció Sportinnováció Sporttudomány

Sportágspecifikus edzés – Innováció a sportban (2. rész)

Sportorvos.hu 2020.11.18.

A sport és az innováció témájával foglalkozó cikksorozatunk előző részében az általános áttekintést nyújtó bevezetés mellett az általános erőnlét témájával foglalkoztunk.

Sportágspecifikus edzés

Annak érdekében, hogy a tömeg- és az élsportban résztvevők egészséges mértékben fejlődjenek az elérni kívánt legmagasabb teljesítményszintig, a sporthatóságok megkezdik az egyes sportágakra vonatkozó hosszú távú fejlesztési irányelvek közzétételét. A statisztikák, valamint a számítógépes és orvosi monitorozási technológia segítségével a tudományos és egyénre szabott terhelési és regenerálódási intervallumok egyre érthetőbbé válnak a tömegsportban résztvevők számára, akik egyre inkább alkalmazzák is azokat, amelyben döntő szerepet játszik aperiodizáció– a rövid és hosszú távú edzési programok szisztematikus strukturálása vagy ciklikus sorrendje az optimális teljesítmény szükséges időpontokban történő elérése érdekében. Az olyan edzéskoncepciókat, mint a periodizáció, az élsport tudósai és edzői adták át a tömegsportoknak, és azok minden egyes edző számára egyre inkább elengedhetetlen részévé válnak a huszonegyedik századi oktatás- és edzésterveknek. Ha a testnevelés részeként mindenki számára megtanítják, a periodizáció elő fogja segíteni a szabadidős sportolók és a versenyzők teljesítményének hatékony javulását, valamint a sérülések és a túledzés kockázatának minimalizálását, ezáltal növelve a produktivitást és csökkentve a nemzeti egészségügy költségeit.

A periodizáció az élet számos területén hasznos lehet: sok eseményre (pl. téli szezonra, iskolai tesztekre, munkaprojektekre és megmérettetésekre) való felkészülést, a munka és pihenés mindennapi, heti, havi és évi ütemének beosztását, valamint a rendszerezett gondolkodást is segítheti. Míg a periodizáció döntő szerepet játszott a sporttudomány fejlődésében az 1970-es évektől kezdődően, amikor a Szovjetunióból származó Leo Matveev újításként bevezette, a szovjet sportolók számára fejlettebb edzéskoncepciókat fejlesztettek ki, amelyek kvantitatívabb és személyre szabottabb megközelítést kínáltak a fejlett számítógépes és orvosi megfigyelési technológián alapulva. A huszonegyedik században ezek a kifinomult módszerek világszerte egyre inkább elérhetővé válnak a tömegsport résztvevői számára. Az egyre személyre szabottabb periodizációs módszerek fejlettebb technológiai támogatást igényelnek az orvosi és a teljesítménymutatók nyomon követése, elemzése és megfeleltetése érdekében. A technológiai lehetőségek egyrészt jobb teljesítményt, másrészt fejlettebb, bonyolultabb és egészségesebb edzésmódszert biztosítanak.

Siff és Verkhoshansky a kibernetikai periodizációfogalmát taglalták, amelyben a visszacsatolás különféle formáit használják az edzési protokollokkal kapcsolatos döntések meghozatalára. A visszajelzések összegyűjtésének módszerei közé tartozik az észlelt erőfeszítések aránya, amelyet a sportoló 1-5 közötti skálán mér, ahol az 5 a legnagyobb erőfeszítést igénylő és az 1 a legkevésbé megerőltető. A visszajelzések gyűjtésének másik módszere a technika minősítése. Itt az edző pontszámot ad az emelés technikai hatékonyságára. Ezt különböző minősítési skálák segítségével lehet megtenni. Optimális esetben az edző és a sportoló kommunikál az edzés intenzitásának és mennyiségének mértékéről. Siff és Verkhoshansky a megfigyelés más módszereinek alkalmazását is vizsgálták a gyakorlatok, az előírások, a gyógyulási időszakok stb. irányításával kapcsolatban. Az ilyen tesztek magukban foglalják a szívfrekvencia-mérést, az ujjtapintással végzett fájdalommérést, a vérnyomásmérést, a hátsó guggolásban való munkabírást, a reakcióidőt, a sportoló sebességének tesztelésére szolgáló különböző módszereket, valamint a sportoló mentális állapotának önértékelését. Mostanában az Egyesült Államokban az edzésterhelés előírásainak váltogatásáhozautoregulációtalkalmaznak, ahol a sportolók a teljesítményükben naponta és a hét folyamán fellépő ingadozásokat alkalmazzák az edzések intenzitásának és mennyiségének testreszabására. A legújabb kutatások szerint az autoregulációs megközelítések jobbak, mint a lineáris periodizációs modellek, ahol egy időszakra előre meghatározott számokat írnak elő. Míg a fenti fejlett edzésmódszerek egyre elérhetőbbé válnak a tömegsport részvevői számára, az edzőknek meg kell ismerkedniük a kapcsolódó fiziológiai elvekről és technológiai készségekről annak érdekében, hogy figyelemmel kísérhessék a sportolók biomedicinális paramétereit, és olyan szintre ösztönözzék őket, ahol magas szintű szuperkompenzáció és jobb teljesítmény érhető el.

A sportolók edzésstratégiáinak pontos és hatékony fejlesztése a szisztematizált és a tervezett periodizációs sémák kombinációjában rejlik, melynek során a cél intenzitását és mennyiségét ciklikus módon változtatjuk és a monitorozás, valamint az autoreguláció technikáival kombináljuk a folyamat elősegítése érdekében. Ezt a koncepciót parametrikus edzésnek nevezik, amelyet az 1970–1990-es években fejlesztett ki a szovjet kutató, Szergej Gordon. A parametrikus módszer alternatívát kínál a klasszikus periodizációs megközelítésre, különösen az egyes sportolók egyéni munkabírása fejlődésének tanulmányozásában egy olyan szezonterv kidolgozása során, amely a puszta edzésmennyiség helyett adaptív képességekre épül. A módszert jól dokumentálta az orosz tudományos és módszertani szakirodalom, amely több mint 30 éves adatgyűjtésen és olyan képzési módszerek tesztelésén alapul, amelyek az 1950-es évek óta számos világ- és olimpiai bajnokot produkáltak, amikor is a szovjet sporttudományt jelentős mértékben finanszírozták, és több kutatási adatbankot is létrehoztak. Minden olimpiai sportágat alaposan tanulmányoztak és az információkat társult kutatóközpontokon keresztül dolgozták fel.

Gordon egykori doktoranduszainak egyike, Szergej Beliajev a Super Sport Systems vállalat elnökeként, amely ezt a saját tulajdonjogú edzéstechnikát forgalmazza, tanácsokat ad a parametrikus edzésről. A Super Sport Systems internetes szoftverét a Moszkvai Elméleti és Kísérleti Fizikai Intézet Innovációs Központja fejlesztette ki. A Super Sport Systems számítógéppel támogatott parametrikus edzésmódszerét 2001-es megalakulása óta 2015-ig több mint 50 ország több mint 3500 edzője alkalmazta. Különösen hasznos az állóképességi sportokban: az úszással kapcsolatos szakterületek 25 legjobb amerikai edzője közül legalább 5 volt a Super Sport Systems ügyfele 2012-ben.

A parametrikus edzés lényege az egyes edzésváltozók kezelése és az edzés egyik paraméterének állandó fenntartása, míg a többiek megváltoztatása. A „kezelt” paraméter kiválasztása befolyásolja azt az időt, ami alatt a test kimeríti adaptív tartalékait. Ezért az edzési szezonban kialakult képességek összekapcsolhatók azokkal a stratégiákkal, amelyek az egyes esetekben vagy szezonális szakaszokban a leghatékonyabbak. A parametrikus edzés tehát egy többdimenziós fogalom, amelyet olyan változók határoznak meg, mint a munkaidő, a pihenőidő, az ismétlések közötti idő, a sebesség stb., és sok szinten, különböző edzési stratégiák többféle kombinációjával valósul meg. A konkrét edzésváltozók és a sportoló egyéni állapotának változásai közötti kapcsolat ismeretét felhasználják a győztes edzésstratégiák megalkotásához. Az edzés folyamata megköveteli a kapcsolódó fiziológiai paraméterek (pl. pulzusszám, VO₂, a vér tejsav-koncentrációja, a szívteljesítmény és a szívverés száma) időbeli változásainak kiszámítását a szezon különböző szakaszaiban és a stratégiai célokhoz viszonyítva. Dr. Gordon, valamint más vezető amerikai és orosz sporttudósok és edzők tovább fejlesztik a módszert. A parametrikus edzés és más, egyénre szabott edzési módszerek továbbra is az élsport kiváltsága maradnak, csekély hatással a közegészségügyre mindaddig, amíg az általános életkorra és nemre jellemző fittségi követelményeket, valamint az alapvető periodizáción alapuló edzési utasításokat meg nem tanítják mindenkinek az iskolában és fel nem használják a fittség fejlesztésére valamennyi korosztályban. Az olyan fitnesz rendszerek, mint a kínai CNPFT, az európai ALPHA-FIT, az amerikai FitnessGram^®és az orosz GTO fontos szerepet játszanak ebben a folyamatban, és továbbfejleszthetők, hogy a globális népességet a megértés következő szintjére emeljék, ezáltal javítva a produktivitást és csökkentve az egészségügyi költségeket. A kormányok és vállalatok támogatásával kifejlesztett új technológiák elő fogják segíteni az általános fitnesztesztek és a sportágspecifikus edzésmódszerek jövőbeni fejlesztését, valamint azok elérhetőségét és megfizethetőségét mindenki számára.

A cikksorozatunk részei:

A cikksorozat Peter Smolianov, Christopher Schoen, Jaclyn Norberg, Steven Dion, Jed Smith and Kathryn Calpino. Submitted: January 23rd 2018Reviewed: June 11th 2018 Published: November 5th 2018 DOI: 10.5772/intechopen.79415 fordítása alapján készült!