Hogyan kell értelmezni a laktátgörbéket? Mit mond valójában egy terheléses laktátvizsgálat a sportoló állóképességéről – és mit nem?

A sportoló futószalagon vagy kerékpár-ergométeren dolgozik. Néhány percenként nő a sebesség vagy a teljesítmény, közben pulzust mérnek, az ujjbegyből vagy a fülcimpából apró vérmintát vesznek, és minden terhelési lépcsőhöz megjelenik egy újabb laktátérték. A vizsgálat végén ott van egy görbe, rajta néhány pont, esetleg egy vagy két küszöb, mellettük pulzus-, sebesség- vagy wattértékek. Első pillantásra egyszerűnek tűnik: minél alacsonyabb a laktát, annál jobb az állóképesség, és minél később indul meredeken felfelé a görbe, annál edzettebb a sportoló.

A valóság ennél érdekesebb. A laktátgörbe nem egyszerűen azt mutatja meg, hogy „mennyi tejsav termelődik”, és egyetlen 2 vagy 4 mmol/l-es értékből sem lehet megbízhatóan megmondani, milyen állapotban van valaki. A görbe a terhelés növekedésére adott metabolikus válasz lenyomata, amelyet mindig együtt kell értelmezni azzal, milyen sebességnél vagy teljesítménynél, milyen pulzussal, milyen protokoll mellett és milyen sportolónál mértük.

Jól használva a laktátvizsgálat nagyon értékes eszköz. Segíthet meghatározni az edzésintenzitási tartományokat, követni az állóképesség változását, és megmutatni, hogy ugyanazt a metabolikus terhelést a sportoló hónapokkal később milyen sebességgel vagy teljesítménnyel képes elviselni. Rosszul értelmezve viszont néhány mmol/l-es szám könnyen több jelentőséget kap, mint amennyit valóban hordoz.

Először tisztázzuk: a laktát nem salakanyag

A laktát körül talán több félreértés él a sportban, mint szinte bármely más élettani változó körül. Sokáig úgy beszéltünk róla, mint az oxigénhiány következtében keletkező kellemetlen melléktermékről, amely felhalmozódik az izmokban, savasodást okoz, majd végül elfárasztja a sportolót. A modern élettani szemlélet ennél jóval összetettebb.

A laktát folyamatosan keletkezik és folyamatosan fel is használódik. Fontos köztes metabolit, amely más szövetekhez szállítható, oxidálható és energiaforrásként hasznosítható, illetve részt vehet a glükóz újraképzésében is. A vérben mért koncentráció ezért nem egyszerűen a „termelt laktát” mennyisége, hanem annak eredménye, hogy egy adott pillanatban milyen arányban jelenik meg laktát a keringésben, és milyen gyorsan történik annak eltávolítása, illetve felhasználása. (PubMed Central (PMC))

Ez azért fontos, mert máris másként kezdünk nézni a görbére. Ha egy adott terhelés mellett 2,8 mmol/l laktátot mérünk, abból önmagában nem tudjuk megmondani, mennyi laktátot termelt az izom. Csak azt tudjuk, hogy az adott mérési pillanatban ennyi volt a vér laktátkoncentrációja.

És még valamit érdemes elfelejteni: a magasabb laktátérték nem egyszerűen azt jelenti, hogy „elfogyott az oxigén”. Az intenzitás növekedésével párhuzamosan változik az izomrostok bekapcsolása, a glikolitikus energiaforgalom, a szénhidrát-felhasználás, a laktát képződése, transzportja és oxidációja is. A klasszikus „aerob–anaerob kapcsoló” ezért inkább szemléltető egyszerűsítés, mint két egymást kizáró energiaellátási rendszer valódi határvonala. (PubMed)

Mit látunk egy laktátgörbén?

Képzeljünk el egy futót, aki négypercenként egyre gyorsabban fut. Minden lépcső végén laktátot mérünk. Az első könnyű szakaszokban az értékek alacsonyak és viszonylag stabilak lehetnek:

Ha ezeket a pontokat grafikonon ábrázoljuk, a vízszintes tengelyre kerül a sebesség vagy teljesítmény, a függőlegesre pedig a vér laktátkoncentrációja. A görbe eleinte viszonylag lapos. Ezután megjelenik egy tartomány, ahol a laktát az alapérték fölé kezd emelkedni. Tovább növelve a terhelést egy második, jóval markánsabb változás következik, és a görbe egyre meredekebbé válik.

Éppen ezért a mai értelmezésben hasznosabb két átmeneti pontban vagy tartományban gondolkodni, mint egyetlen mágikus „anaerob küszöbben”. A szakirodalomban ezeket gyakran LT1 és LT2 néven jelölik, bár a terminológia és a meghatározásukra alkalmazott módszerek korántsem egységesek. (PubMed)

Egy tipikus laktátgörbe logikája

ALACSONY INTENZITÁS → LT1 KÖRNYÉKE → ÁTMENETI TARTOMÁNY → LT2 KÖRNYÉKE → MEREDÉKEN EMELKEDŐ LAKTÁT

A lényeg nem pusztán az, hogy hol van egy pont a grafikonon. Sokkal érdekesebb, milyen sebességhez vagy teljesítményhez tartozik.

Az első laktátküszöb: amikor a görbe elkezd elemelkedni

Az első küszöb, az LT1 környezetében a vér laktátkoncentrációja tartósan emelkedni kezd a korábbi alapszinthez képest. Ez nem egy hirtelen biológiai kapcsoló átbillenése, hanem egy átmeneti tartomány része. Gyakorlati szempontból ez azért érdekes, mert az LT1 környéke segíthet elválasztani az alacsony intenzitású terheléseket a közepesebb intenzitási tartománytól. Az ehhez tartozó sebesség, watt és pulzus ezért az állóképességi edzés tervezésében is hasznos információ lehet. (PubMed)

Tegyük fel, hogy két futó görbéjén egyaránt 1,5 mmol/l körüli értéket mérünk. Az egyik ezt 10 km/h, a másik 14 km/h futósebességnél produkálja. A laktátszám szinte ugyanaz. A teljesítmény mégsem az. Ez az egyik legfontosabb szabály a lelet értelmezésénél: ne csak azt nézzük, mennyi a laktát – azt nézzük meg, milyen teljesítmény mellett mérhető.

A második küszöb: ahol megváltozik a terhelés fenntarthatósága

A görbe további emelkedésével elérkezünk egy második átmeneti tartományhoz, amely fölött a laktátkoncentráció már gyorsabban emelkedik. Ezt különböző módszerek LT2-nek, második laktátküszöbnek vagy más elnevezésekkel jelölhetik. A háttérben álló fontos gyakorlati kérdés az, hogy meddig képes a szervezet egy adott intenzitás mellett olyan állapotot fenntartani, amelyben a laktát megjelenése és eltávolítása még megfelelő egyensúlyban marad.

Ehhez kapcsolódik a maximális laktát steady state, az MLSS fogalma. Ez azt a legnagyobb állandó terhelési intenzitást jelöli, amely mellett a vér laktátkoncentrációja hosszabb ideig még nem mutat folyamatos emelkedést. Meghatározása klasszikusan több, különböző intenzitáson végzett, körülbelül 30 perces állandó terheléses vizsgálatot igényel, tehát nem azonos egyszerűen egy lépcsőzetes terheléses teszten leolvasott ponttal. (PubMed)

A különbség nem csak elméleti. Egy fokozatos tesztből becsült LT2 jó gyakorlati támpont lehet, de attól még becslés marad. A különböző küszöbmeghatározási módszerek nem feltétlenül ugyanazt az intenzitást adják. A modern szakirodalomban ráadásul az MLSS és a critical power/critical speed viszonya is aktív vita tárgya; a két koncepciót nem érdemes automatikusan egymás szinonimájaként kezelni. (PubMed)

És akkor mi van a híres 4 mmol/l-rel?

Talán ez a laktátvizsgálatok legmakacsabb félreértése. Sok sportoló úgy érkezik vizsgálatra, hogy „a négyes laktátküszöbére” kíváncsi. A 4 mmol/l-es értéknek történeti és gyakorlati jelentősége van, és bizonyos standardizált módszerekben továbbra is használható referencia. A probléma akkor kezdődik, amikor univerzális élettani határként kezeljük. Az MLSS-nél mért laktátkoncentráció ugyanis jelentősen eltérhet sportolónként; klasszikus vizsgálatokban széles, akár körülbelül 2–8 mmol/l közötti egyéni tartományt is leírtak. (PubMed) Ezért: 4 mmol/l ≠ minden sportoló valódi „anaerob küszöbe”.

Egyik sportolónál az élettanilag releváns átmenet alacsonyabb, másiknál magasabb koncentrációnál jelentkezhet. Ha kizárólag azt keressük, mikor érte el a görbe a 4 mmol/l-t, az egyéni laktátkinetika jelentős részét figyelmen kívül hagyhatjuk. A laborlelet értéke tehát nem abban áll, hogy megkeressük rajta a „négyest”.

A görbét jobbra kell tolni? Igen – de ezt is pontosan értsük

Tegyük fel, hogy egy futón ugyanazzal a protokollal két vizsgálatot végzünk: egyet januárban, egyet négy hónappal később.

• Januárban: 3 mmol/l → 13 km/h
• Májusban: 3 mmol/l → 14 km/h

Ha a körülmények és a mérési protokoll összehasonlíthatók, ez kedvező adaptációra utalhat: a sportoló ugyanahhoz a vérlaktát-koncentrációhoz nagyobb külső teljesítményt tud produkálni. A teljes görbe jobbra tolódása ezért klasszikusan az állóképességi teljesítőképesség javulásának egyik jele. (PubMed) De van itt egy fontos finomság. Nem önmagában az a cél, hogy a laktát „minél alacsonyabb” legyen. Egy sprinternél, középtávfutónál, kerékpárosnál vagy csapatsportolónál a magas intenzitáson elért laktátérték egészen más jelentést hordozhat. A maximális laktátértékből pedig önmagában nem következik sem az, hogy valaki kiváló formában van, sem az, hogy rossz állapotban.

A görbe alakját és a hozzá tartozó teljesítményt kell értelmezni, nem laktátszámokat gyűjteni.

Miért nem hasonlítható össze minden laktátteszt mindennel?

Ez az a pont, amely a hétköznapi sportdiagnosztikában gyakran háttérbe szorul. A vér laktátkoncentrációját nem kizárólag a sportoló edzettsége határozza meg. Befolyásolhatja többek között a teszt protokollja, az egyes terhelési lépcsők időtartama, a terhelés növelésének mértéke, a mintavétel időpontja és helye, az alkalmazott mérőeszköz, a sportág, a megelőző edzés, a táplálkozás és a szénhidrát-ellátottság, valamint számos egyéni élettani tényező. (PubMed Central (PMC))

Ha az egyik laborban háromperces, a másikban ötéves – pontosabban ötperces – lépcsőket használnak, már nem biztos, hogy ugyanazt látjuk. Ha az egyik vizsgálatot futószalagon, a másikat kerékpáron végezzük, szintén nem várhatunk automatikusan azonos eredményt.

Ezért utánkövetéskor az egyik legfontosabb szabály: ugyanaz a sportoló + ugyanaz a sportágspecifikus mozgásforma + lehetőleg ugyanaz a protokoll + hasonló előkészítés és mérési körülmények. Ekkor a görbék közötti változás sokkal értelmezhetőbb. A pulzus önmagában nem küszöb – de a küszöbhöz rendelve nagyon hasznos.

A laborban meghatározott küszöbök egyik gyakorlati értéke éppen az, hogy a nehezebben mérhető metabolikus válaszhoz hozzá tudunk rendelni könnyebben követhető edzésparamétereket.

Ha például az LT1 egy adott futónál körülbelül: 12,5 km/h – 145/perc pulzus, az LT2 pedig: 15,0 km/h – 172/perc pulzus, akkor a következő edzéseken már nem kell minden futás közben vért venni. A pulzus és a sebesség segítségével kialakítható egy használható intenzitási rendszer.

De itt sem érdemes a laboreredményből kőbe vésett határokat készíteni. A pulzust befolyásolja a hőmérséklet, folyadékállapot, fáradtság, pszichés állapot, magasság, koffein és a terhelés időtartama is. Hosszabb edzés során azonos külső teljesítmény mellett is megjelenhet cardiovascular drift.

A 145-ös pulzus tehát nem egy metabolikus fal. Inkább egy referenciapont, amelyet a sebességgel vagy wattal, az észlelt terheléssel, az edzés céljával és a sportoló aktuális állapotával együtt érdemes használni.

LT1, LT2, VT1, VT2 – ugyanazt mérjük?

Nem egészen. Laktátvizsgálatnál a vér laktátválaszának változásából próbáljuk az intenzitási átmeneteket meghatározni. Spiroergometriánál a belélegzett és kilélegzett gázokból, valamint a ventiláció változásából keresünk hasonló élettani átmeneteket. Így beszélünk első és második laktátküszöbről, illetve első és második ventilációs küszöbről.

A két rendszer összefügg, és megfelelő körülmények között hasonló intenzitási tartományokat jelezhet, de nem szükségszerűen ugyanazt a pontot adja, ezért az LT1-et nem kell automatikusan egyenlővé tenni a VT1-gyel, ahogy az LT2 és VT2 sem tökéletes szinonima. A szakirodalomban éppen a különféle definíciók és mérési módszerek sokasága okozott évtizedeken át terminológiai zavart. (PubMed)

Ha egy leleten az szerepel, hogy „küszöb”, az első kérdés tehát nem az, hogy mennyi az értéke. Hanem az, hogy: milyen módszerrel határozták meg?

Egy konkrét példa: két görbe, két teljesen különböző történet

Képzeljünk el egy kerékpárost, akinél januárban és áprilisban ugyanazzal a protokollal végzünk terheléses vizsgálatot.

• Januárban 180 wattnál 2 mmol/l, 220 wattnál 3,5 mmol/l, 240 wattnál már 5 mmol/l körüli értéket mérünk.
• Áprilisban 180 wattnál a laktát alig emelkedik az alapérték fölé, 220 wattnál 2,4 mmol/l, 240 wattnál pedig 3,5 mmol/l.

Első pillantásra azt mondhatnánk: „alacsonyabb lett a laktátja”. De ez nem a legérdekesebb megállapítás. A lényeg az, hogy 240 watton most olyan metabolikus választ produkál, amelyhez korábban csak 220 watt körüli teljesítmény tartozott. Ha emellett a küszöbhöz tartozó teljesítmény is emelkedett, és a maximális teljesítménye sem romlott, akkor már sokkal megalapozottabban beszélhetünk kedvező állóképességi adaptációról.

Most változtassunk egyetlen részleten. Tegyük fel, hogy áprilisban minden szubmaximális laktátérték alacsonyabb, de a sportoló maximális teljesítménye is jelentősen visszaesett, fáradtnak érzi magát, és az utolsó lépcsőket nem tudja teljesíteni. Ugyanaz az „alacsonyabb laktát” már egészen más történetet mesél. Ezért veszélyes egyetlen szám alapján minősíteni egy tesztet.

Mit nézzünk meg először a saját leletünkön?

Amikor egy sportoló kézhez kapja a laktátgörbéjét, én nem a legmagasabb laktátértéknél kezdeném az olvasását.

• Először azt nézném meg, milyen vizsgálati protokoll készült: futás vagy kerékpár, milyen hosszú lépcsők, hogyan emelkedett a terhelés, mikor történt a vérvétel.
• Ezután megnézném a görbe egészét: hol marad viszonylag lapos, mikor kezd tartósan emelkedni, és hol válik az emelkedés meredekké.
• Utána következnek az igazán használható adatok: LT1 környéke → sebesség/watt + pulzus / LT2 környéke → sebesség/watt + pulzus / maximális terhelés → sebesség/watt + pulzus + laktát, a teszt jellegétől függően
• Végül pedig azt kérdezném: van-e korábbi, azonos vagy megfelelően összehasonlítható protokollal végzett vizsgálat?

Ha igen, akkor kezd igazán érdekessé válni a történet.

Öt gyakori hiba a laktátgörbe értelmezésében

1. „A 4 mmol/l az anaerob küszöböm.” Lehet használható referencia egy adott módszerben, de nem univerzális biológiai határ. Az egyéni küszöb jelentősen eltérő laktátkoncentrációnál jelentkezhet. (PubMed)
2. „Minél alacsonyabb a laktát, annál jobb.” Csak akkor értelmezhető, ha tudjuk, milyen teljesítményhez tartozik, milyen protokollal mérték és hogyan alakult a teljes görbe.
3. „A magas laktát azt jelenti, hogy nincs elég oxigén.” A laktáttermelés nem azonos az izom oxigénhiányával, a laktát pedig maga is fontos metabolikus üzemanyag és köztes termék. (PubMed)
4. „Az LT2-pulzusom 172, tehát 173-nál már anaerob vagyok.” A fiziológiai átmenetek nem ilyen éles határvonalak, és a pulzus sem változatlan biológiai konstans.
5. „A tavalyi és az idei laktátgörbém összehasonlítható.” Csak akkor igazán, ha a vizsgálati módszer és a körülmények kellően hasonlóak.

Mire használható jól a laktátvizsgálat?

Leginkább három dologra.

• Az első az állóképességi profil felmérése. Nem egyszerűen azt mondja meg, hogy a sportoló „jó formában van-e”, hanem megmutathatja, hogyan változik metabolikus válasza a növekvő terhelésre.
• A második az edzésintenzitások meghatározásának támogatása. A laktátküszöbökhöz rendelhető sebesség, teljesítmény és pulzus segítségével jóval személyre szabottabb intenzitási tartományok alakíthatók ki, mint pusztán egy életkorból becsült maximális pulzus százalékaiból.
• A harmadik – és hosszabb távon talán a legértékesebb – az utánkövetés. Ha standardizált körülmények között megismételjük a vizsgálatot, láthatóvá válhat, hogyan változott a sportoló teljesítmény–laktát kapcsolata.

A kérdés ilyenkor már nem az, hogy: „mennyi lett a laktátom?”, hanem az, hogy: „mekkora teljesítményt tudok most ugyanazon metabolikus terhelés mellett elérni?” Ez sokkal közelebb visz ahhoz, amit az edzés hatásáról valóban tudni szeretnénk.

A görbe nem diagnózis

A laktátgörbe sokat mondhat az állóképességi teljesítőképességről, de nem általános egészségügyi állapotfelmérés, és nem helyettesíti a sportorvosi vizsgálatot vagy – amikor annak indikációja van – a kardiopulmonális terheléses vizsgálatot. Ha egy sportoló teljesítménye váratlanul visszaesik, szokatlan terhelési nehézlégzés, mellkasi panasz, szédülés, ájulásközeli érzés, szabálytalan szívműködés érzése vagy más új tünet jelentkezik, nem a laktátgörbe finomhangolása az első feladat. Ilyenkor először azt kell tisztázni, nincs-e egészségügyi oka a teljesítményváltozásnak.

A teljesítménydiagnosztika akkor működik jól, ha nem helyettesíti a klinikai gondolkodást, hanem kiegészíti azt.

Fő tanulságok

• A vérlaktát nem salakanyag, és emelkedése nem egyszerűen az „oxigén elfogyását” jelenti.
• A laktátgörbét mindig a hozzá tartozó sebességgel vagy teljesítménnyel együtt kell értelmezni.
• Az LT1 és LT2 inkább élettani átmeneteket jelöl, nem két éles kapcsolót.
• A 4 mmol/l nem univerzális anaerob küszöb; az egyéni értékek jelentősen eltérhetnek. (PubMed)
• Egy LT2-becslés és a valóban meghatározott MLSS nem automatikusan ugyanaz.
• LT1/LT2 és VT1/VT2 összefüggő, de nem feltétlenül azonos módszerrel és azonos pontként meghatározott küszöbök.
• A görbe jobbra tolódása kedvező adaptációra utalhat, ha ugyanazt a laktátválaszt nagyobb sebességnél vagy teljesítménynél érjük el.
• Két vizsgálat összehasonlításának feltétele a lehetőleg azonos protokoll és hasonló mérési körülmény.
• A laktátküszöbhöz tartozó pulzus hasznos edzésvezérlő adat, de nem kőbe vésett határérték.
• A legjobb kérdés nem az, hogy „mennyi a laktátom?”, hanem hogy milyen teljesítményt tudok az adott metabolikus válasz mellett produkálni?

Irodalomjegyzék

1. Faude O, Kindermann W, Meyer T. Lactate threshold concepts: how valid are they? Sports Med. 2009;39(6):469-490. doi:10.2165/00007256-200939060-00003. (PubMed)
2. Goodwin ML, Harris JE, Hernández A, Gladden LB. Blood lactate measurements and analysis during exercise: a guide for clinicians. J Diabetes Sci Technol. 2007;1(4):558-569. doi:10.1177/193229680700100414. (PubMed Central (PMC))
3. Stegmann H, Kindermann W, Schnabel A. Lactate kinetics and individual anaerobic threshold. Int J Sports Med. 1981;2(3):160-165. doi:10.1055/s-2008-1034604.
4. Heck H, Wackerhage H. The origin of the maximal lactate steady state (MLSS). BMC Sports Sci Med Rehabil. 2024;16:36. doi:10.1186/s13102-024-00827-3. (PubMed Central (PMC))
5. Rogatzki MJ, Ferguson BS, Goodwin ML, Gladden LB. Lactate is always the end product of glycolysis. Front Neurosci. 2015;9:22. doi:10.3389/fnins.2015.00022. (PubMed)
6. Gladden LB. Lactate metabolism: a new paradigm for the third millennium. J Physiol. 2004;558(Pt 1):5-30. doi:10.1113/jphysiol.2003.058701.
7. Brooks GA. The science and translation of lactate shuttle theory. Cell Metab. 2018;27(4):757-785. doi:10.1016/j.cmet.2018.03.008.
8. Keir DA, Iannetta D, Mattioni Maturana F, Kowalchuk JM, Murias JM. Identification of non-invasive exercise thresholds: methods, strategies, and an online app. Sports Med. 2022;52(2):237-255. doi:10.1007/s40279-021-01581-z. (PubMed)
9. Beneke R. Methodological aspects of maximal lactate steady state—implications for performance testing. Eur J Appl Physiol. 2003;89(1):95-99.
10. Billat VL. Use of blood lactate measurements for prediction of exercise performance and for control of training. Recommendations for long-distance running. Sports Med. 1996;22(3):157-175.
11. Bourdon PC. Blood lactate transition thresholds: concepts and controversies. In: Gore CJ, editor. Physiological Tests for Elite Athletes. Champaign (IL): Human Kinetics; 2000. p. 50-65.
12. Jamnick NA, Pettitt RW, Granata C, Pyne DB, Bishop DJ. An examination and critique of current methods to determine exercise intensity. Sports Med. 2020;50(10):1729-1756.