A sípszó mögött: Az utánpótlás játékvezetők viharos útja

A kihívások leküzdése és a tiszteletért való küzdelem. Mind a fiú, mind a lány tinédzserek számára kihívásokkal teli és viharos élmény lehet utánpótlás játékvezetővé válni. Nézzünk meg két tinédzsert, akik elindultak ezen az úton, mindketten a saját kihívásaikkal és diadalaikkal.

Először is ott van Emma, egy 16 éves diáklány, aki 14 évesen kezdett el meccseken bíráskodni. Emma élvezte a sportot, és ebből az élményből vissza is akart adni a közösségének. Ennek eredményeként úgy döntött, hogy játékvezető lesz. Emma eleinte felemelőnek találta az élményt. Élvezte, hogy ő vezetheti a játékot, és úgy érezte, hogy felelősséggel tartozik a játékosokért és a játékért. Emma szívesen emlékszik vissza egy olyan mérkőzésre, ahol az edzők és a szülők kedvesek voltak, és megdicsérték a teljesítményét. Örömöt és sikerélményt érzett, tudva, hogy jó munkát végzett, és hogy ezt mások is észrevették.

Emma azonban hamarosan rájött, hogy nem minden játékos és edző tiszteli őt mint játékvezetőt. Az edzők, a szülők és a játékosok többször szidalmazták és kritizálták őt. Néha sírva fakadt egy-egy meccs után a felé irányuló bántó sértések és gúnyolódások miatt. Kedvezőtlen tapasztalatai miatt megingott az ambíciója, hogy továbbra is játékvezetőként dolgozzon. Emma viszont kitartó volt, és szülei és mentor játékvezetői támogatásával kitartott. Megtanulta, hogyan legyen határozott és tisztelettudó a pályán zajló konfliktusokban, miközben higgadt és magabiztos maradt.

Másodiknak itt van John, egy 15 éves tinédzser, aki azért kezdett el bíróként ténykedni, hogy némi extra zsebpénzt keressen. John focizva nőtt fel, és úgy gondolta, hogy a játékvezetői pálya természetes következő lépés lenne számára. John azonban rájött, hogy ez a tapasztalat nagyobb kihívást jelent, mint ahogyan azt elképzelte. Nehezen tudott következetes, másodpercek töredéke alatti döntéseket hozni, különösen akkor, amikor a játékosok, az edzők és gyakran a szülők nem értettek egyet, és hevesen vitatták a döntéseit. John emlékszik egy olyan mérkőzésre, amelyen nehéz döntést hozott, amelyet a játékosok kérdés nélkül elfogadtak. Megerősítve és magabiztosan érezte magát, tudván, hogy képes volt ezt a nehéz döntést meghozni, és hogy a játékosok bíztak az ítélőképességében.

De John gyakran kívülállónak érezte magát, mivel gyakran egyedül volt a felnőttek tengernek tűnő tömegben. Néhány edző és szülő kigúnyolta, és néhány játékos megkérdőjelezte a hitelességét, miközben tovább tanult és fejlődött játékvezetőként. John kezdett kételkedni a játékban betöltött szerepében, de tudta, hogy tovább kell folytatnia a játékosok érdekében, akik bíztak benne.

Emmának és Johnnak is volt számos pozitív élménye a játékosokkal és az edzőkkel való kapcsolattartás során. Képesek voltak útmutatást és bátorítást nyújtani, és másodpercek töredéke alatt magabiztos döntéseket hozni, ami erőteljes motivációként szolgált számukra. A pozitív élményeket azonban beárnyékolja a negatív tapasztalatok mennyisége, amelyek sajnos túlságosan gyakran fordulnak elő minden fiatal játékvezetőnél. A negatív tapasztalatokkal foglalkozni kell annak érdekében, hogy a fiatal játékvezetők számára élvezetes és teljes értékű élményt nyújtsanak.

Emma és John tapasztalatai rávilágítanak azokra a nehézségekre és kihívásokra, amelyekkel a fiatal játékvezetők az utánpótlássportban találkoznak. A negatív tapasztalatok, köztük a szóbeli bántalmazás, a fizikai agresszió és az elszigeteltség érzése miatt a fiatal játékvezetők megkérdőjelezhetik, hogy továbbra is szeretnék-e betölteni ezt a szerepet. Eltekintve attól, hogy az ilyen viselkedést nem szabadna tolerálni az utánpótlássportban. Létfontosságú, hogy a játékosok, edzők és szülők tiszteljék még a kezdő játékvezetőket is, és elismerjék a játékban való fontosságukat. A negatív tapasztalatok miatt a játékvezetők abbahagyhatják a játékot, a pozitív tapasztalatok azonban növelhetik az önbizalmukat és a szerep iránti izgalmukat, miközben átadható készségeket fejlesztenek és felkészítik őket a magasabb szintű játékvezetői jövőre.

Több eredménynek is javulnia kell ahhoz, hogy a fiatal játékvezetők számára pozitív tapasztalatokat nyújtson:

• A játékosokat, edzőket és szülőket meg kell tanítani a játékvezetők tiszteletének értékére.
• Az oktatást már fiatal korban el kell kezdeni, és mind a játékosok, mind az edzők egész életében folytatni kell.
• A játékvezetők képzésére és a sikerhez szükséges eszközökkel való felszerelésére kell összpontosítani.
• Eljárásokat kell bevezetni a játékvezetők szóbeli és fizikai bántalmazástól való védelmére.
• Az ilyen viselkedést és magatartást tanúsító játékosoknak, edzőknek és szülőknek következményekkel kelljen számolniuk.

Az utánpótlássportban játékvezetői pálya nehéz és viharos út lehet a fiatalok számára. Emma és John története bemutatja, milyen kihívásokkal és sikerekkel találkoznak a fiatal játékvezetők. Annak érdekében, hogy a kezdő játékvezetők pozitív tapasztalatokat szerezzenek, nagyobb hangsúlyt kell fektetni a képzésre, az oktatásra és a védőintézkedésekre, amelyek segítik őket abban, hogy sikeresen töltsék be ezt szerepüket. Azzal, hogy segítőkész és tiszteletteljes légkört biztosítunk a fiatal játékvezetők számára, segíthetjük a játék iránti lelkesedésük ápolását, és biztosíthatjuk, hogy továbbra is fontos részei maradjanak a játéknak. A szakmaiatlanság, például a játékvezetők lekiabálása vagy kritizálása elfogadhatatlan, és veszélyezteti a játék integritását. Közösségként többet kell tennünk az utánpótlássportban játékvezetők népszerűsítéséért és elfogadásáért, elismerve fontos szerepüket a játék tisztességes és biztonságos lebonyolításában.

Képzeljünk el egy olyan szakmai munkahelyet, ahol az alkalmazottakat folyamatosan szidják és sértegetik, amiért a munkájukat végzik. Ez elfogadhatatlan lenne, és nem telne el sok idő, mire a legjobb alkalmazottak távoznának, és a munka hatékonysága és minősége ezt megszenvedné. Ugyanez igaz az utánpótlássportra is. Ha azt akarjuk, hogy a legtehetségesebb kezdő játékvezetők továbbra is bíráskodjanak, és ha biztosítani akarjuk, hogy a játékot tisztességesen és biztonságosan játsszák, olyan környezetet kell teremtenünk, ahol a játékvezetőket tisztelik és megbecsülik.

Dolgozzunk együtt azért, hogy az ifjúsági futball pozitív és teljes értékű élményt nyújtson minden érintett számára.

A cikk a „The Sporting Resource” oldalán megjelent írás szerkesztett fordítása.