A sportból való lemorzsolódás megértése és csökkentése

Egy tíz tanulmány metaanalízisével kiegészített áttekintés kimutatta, hogy a serdülőkorú sportolók 23,9%-a hagyja abba évente a sportot (Møllerløkken et al., 2015). A szisztematikus áttekintés szerzői arról számoltak be, hogy a serdülőkor során ez a szám viszonylag stabil, de a lemorzsolódási arány magasabb a női (26,8%), mint a férfi (21,4%) serdülő sportolók esetében. Ezek a lemorzsolódási arányok hasonlóak voltak Baron-Thiene és Alfermann (2015) tanulmányához, akik a német élsportolók körében 29,6%-os ilyen arányról számoltak be. Érdekes módon a lemorzsolódási arányok magasabbak voltak a női illetve az egyéni sportolók esetében is.

Ezért fontos, hogy az edzők megértsék azokat az okokat, amelyek miatt a serdülőkorú sportolók abbahagyják a sportolást, hogy ki tudják küszöbölni néhány, a lemorzsolódással kapcsolatos kockázati tényezőt. Egy 1248 fős, a szervezett sportot abbahagyó serdülőt vizsgáló tanulmányból kiderült, hogy a sportolás örömének hiánya, az időhiány és/vagy az iskolai terhelés, a sérülések és betegségek, a túl versenycentrikus klubok vagy a klubban szerzett rossz tapasztalatok miatt hagyják abba a sportolást (Persson et al., 2020). Weiss és Williams (2004) szintén az edzőkkel való vitákat és a játékidő hiányát nevezte meg olyan okokként, amelyek miatt a serdülők abbahagyják a sportot. További tényezők, amelyek befolyásolják a lemorzsolódási arányt, a következők:

• Teljesítménycélok (Gardener et al., 2016);
• Kiégés (Isoard-Gautheur et al., 2016);
• Relatív életkori hatások (Lemez et al., 2014; Patel et al., 2020) és magasság (Soares et al., 2019);
• Motiváció csökkenés (Baron-Thiene és Alfermann, 2015; Guzmán és Kingston, 2012);
• Viselkedésbeli és pszichoszociális okok (Fraser-Thomas et al., 2008);
• Edző és sportoló rossz kapcsolata (Gardener et al., 2017);
• Élvezet hiánya (Gardener et al., 2017).

Teljesítési célok

Gardener és munkatársai (2016) kutatásukban azt találták, hogy a támogató megközelítésű célok (azaz, hogy a sportoló saját teljesítményének színvonalát szeretné javítani) feltételezhetően összefüggésbe hozhatók azzal, hogy a sportolók kisebb valószínűséggel hagyják abba a sportolást. Ezzel szemben Gardener és munkatársai azt jósolták, hogy a teljesítményelkerülő célok (azaz egy sportoló nem akar a legrosszabb lenni a csapatában) a nagyobb mértékű lemorzsolódáshoz kapcsolódnak, mivel az ilyen típusú célok azzal járnak, hogy a sportolók nem élvezik a sportolást.

Kiégés

A kiégés egy többdimenziós konstruktum, amely (1) érzelmi és/vagy fizikai kimerültségből, (2) a saját teljesítmény negatív értékeléséből és (3) a sporttal kapcsolatos érdektelenségből áll (Raedeke és Smith, 2009). Isoard-Gautheur és munkatársai (2016) hat éven keresztül 14 és 18 év közötti elit kézilabdázók körében vizsgálták a kiégés és a részvételi arányok közötti kapcsolatot. Azok, akik magasabb szintű kiégésről számoltak be, hat évvel később már sokkal kisebb valószínűséggel kézilabdáztak.

Relatív életkori hatások

A relatív életkori hatások azt mutatják, hogy a születési év első két kvartilisében született sportolók nagyobb valószínűséggel kerülnek be a csapatokba, és nagyobb az esélyük a sikerre, mivel ezek a serdülők általában nehezebbek, magasabbak és erősebbek (Helsen et al., 1998). Lemez és munkatársai (2014) arról számoltak be, hogy a harmadik és negyedik kvartilisben születettek körében a legmagasabb a lemorzsolódási arány. Bár Patel és munkatársai (2020) a lemorzsolódás tekintetében nem számoltak be a születési kvartilisek szerinti szignifikáns különbségekről, a futballakadémiákon bentmaradó játékosok érettebbek és nagyobbak voltak, mint a lemorzsolódók. Ezt alátámasztandó, Soares és munkatársai (2019) kétéves időszakon keresztül ifjúsági kosárlabdázók körében vizsgálták a lemorzsolódást. Azt találták, hogy a magasabb játékosok – képességtől függetlenül – sokkal nagyobb valószínűséggel kerültek kiválasztásra vagy léphettek magasabb szintre, az alacsonyabb játékosok pedig kiestek.

Motiváció

A lemorzsolódási arányt befolyásoló másik tényező a motiváció. Guzmán és Kingston (2012) azt találták, hogy azok a sportolók, akik kitartottak a sportágukban, nagyobb valószínűséggel rendelkeztek önmeghatározó motivációval és alapvető pszichológiai szükségleteik (pl. autonómia, kompetencia) kielégítésével. Hasonlóképpen Bjørndal és munkatársai (2017) azt találták, hogy azok, akik abbahagyták az elit kézilabdázást, előtte elvesztették a játék iránti motivációjukat.

Viselkedésbeli és pszichoszociális okok

Fraser-Thomas és munkatársai (2008) vizsgálatot végeztek, amelyben a lemorzsolódás fizikai és pszichoszociális okait vizsgálták egy olyan 25 úszóból álló mintán, akik már abbahagyták az úszást, és 25 olyan úszónál, akik a felmérés idején is úszással foglalkoztak, és akik életkora 13 és 18 év közötti volt. Az eredmények azt mutatták, hogy ezen úszók körében a fizikai- és a pszichoszociális tényezők összefüggést mutattak a lemorzsolódási hajlammal. A viselkedési tényezők tekintetében azt találták, hogy a lemorzsolódók kevés iskolán kívüli tevékenységben vettek részt, és kevesebb időt töltöttek az úszással. Emellett a lemorzsolódottak nagyobb valószínűséggel voltak olyanok, akik gyermekkorukban a legjobb úszók közé tartoztak, korábban kezdték el a kiegészítő szárazföldi edzéseket, és korábban jártak úszótáborba, mint azok, akik a felmérés idején is úszással foglalkoztak. Fraser-Thomas és munkatársai felvetették, hogy a lemorzsolódott úszók pszichológiailag talán nem voltak képesek kezelni azt a nyomást, amit az élvonalbeli úszóként való szereplés jelent, ami arra utal, hogy az edzőknek pszichológiai készségfejlesztést kell biztosítaniuk a sportolók számára, hogy képesek legyenek megbirkózni a stresszel vagy a nyomással, vagy akár azzal a csalódással, ha gyermekkorukban még kiemelkedőnek, serdülőkorukban azonban középszerűnek számítanak (Hill, 1988). Fraser-Thomas és munkatársai (2008) az úszók lemorzsolódásának okaként pszichoszociális tényezőket azonosítottak, például azt, hogy a fejlődés során kevesebb személyre szabott edzésben részesültek. Egy másik tényező, amely összefüggésbe hozható volt a lemorzsolódással, az a szülői faktor volt. A lemorzsolódott úszók közül sokaknak olyan szülei voltak, akik korábban magas szinten versenyeztek. Azoknak, akik abbahagyták a sportot, kisebb valószínűséggel voltak olyan jó barátaik, akik szintén úsztak, és a lemorzsolódók voltak a legfiatalabbak is az edzéscsoportjukban.

Edző és sportoló kapcsolata

Gardener és munkatársai (2017) 324 serdülő sportolót egy éven keresztül követtek nyomon. Ezen időszak alatt 26 sportoló hagyta abba a sportolást. Ennek egyik okaként a rossz edző-sportoló kapcsolatot jelölték meg, amelynek során a sportoló nem jött ki jól az edzőjével.

Élvezet

Gardener és munkatársai (2017) tanulmányából az is kiderült, hogy a sportolás élvezeti szintje olyan faktor, amely előre jelezte a lemorzsolódást. Azaz a sportolók, akik abbahagyták, arról számoltak be, hogy kevésbé élvezték a sportágukat. Edzői szempontból elengedhetetlen, hogy a szervezett sportot szórakoztatóvá és élvezetessé tegyék.

Úgy tűnik, hogy a serdülők nem egy pillanat alatt döntenek a sport abbahagyásáról. A sportról való leszokás egy folyamat, aminek sokrétű kiváltó oka lehet (Rothwell et al., 2018). Ebben a folyamatban a serdülő sportoló folyamatos költség-haszon értékelést készít a sportágában való részvételről, amely magában foglalhatja a játékidő hiányának (költség) és az elért fejlődés mértékének (haszon) (Fraser-Thomas et al., 2008) mérlegelését.

Összefoglalás

Az edzők szempontjából ezek az eredmények azt jelzik, hogy alaposan át kell gondolniuk, hogyan alakítják ki és strukturálják a képzést. Egyértelmű azonban, hogy az edzőknek a serdülő sportolók számára szórakoztatóbbá és élvezetesebbé kell tenniük az edzést és a versenyzést, ami azt jelentheti, hogy a sportolóknak későbbre kell halasztaniuk a bentlakásos edzőtáborokban való részvételt (Fraser-Thomas és mtsai., 2008). Emellett az edzők azt is mérlegelhetnék, hogy a sportolók mit csinálnak az edzőtáborokban, és csökkenthetnék az ott végzett edzések mennyiségét. Így több idő maradna további, a sportolók által szórakoztatónak és élvezetesnek tartott aktivitásokra. Az edzők csökkenthetik a lemorzsolódást azáltal is, hogy elősegítik az elsődleges, kiemelt sportolói célok elérését, kielégítik sportolóik pszichológiai szükségleteit, és olyan edzésgyakorlatokat terveznek, amelyek az idősebb sportolóknak nem adnak helyzeti előnyt, és így csökkentik a relatív életkori különbségek hatásait.

hirdetés

Forrás: részlet a „SPORTPSZICHOLÓGIA AZ EDZŐI MUNKÁBAN” könyvükbő (szerző: Adam R. Nicholls; UK)