Utánpótlássportolók speciális tápanyagigénye

Fehérje

A gyermekeknek és serdülőknek (a felnőttekhez képest) több fehérjére van szükségük a növekedés támogatásához. Bár fiatal sportolókkal kevés vizsgálatot végeztek, van némi bizonyíték a megnövekedett fehérjeszükségletre (1,35-1,6 g/kg BM/nap), különösen a nagy izomzatú vagy nehéz edzésen részt vevő serdülőknél (Aerenhouts és mtsai. 2011). Mivel a fejlett országokban au utánpótlássportolók jellemzően körülbelül 1,2-1,6 g/kg BM/nap fehérjét fogyasztanak, várható, hogy szinte mindenki elegendő fehérjéhez jut a táplálékból, és nincs szüksége kiegészítő fehérjére (Desbrow & Leveritt 2015).

A megfelelő energiabevitel kritikus fontosságú a sportolók pozitív nitrogénegyensúlyának fenntartásához. A gyakorlatban a nem megfelelő energiabevitel gyakrabban korlátozza az izomnövekedést, mint a nem megfelelő fehérjebevitel; azonban a fiatalabb, korlátozó étrenden lévő sportolóknál (pl. esztétikai sportolók) mind a nem megfelelő energia-, mind a nem megfelelő fehérjebevitel veszélye fennállhat. Bár a sportolók fehérjeszükségletére vonatkozó kutatások a felnőttekre összpontosítanak, valószínűnek tűnik, hogy a fiatalabb sportolók is hasznát vennék a felnőttek által az izomfejlődés és -fenntartás optimalizálására használt stratégiáknak, beleértve a fehérje napközbeni elosztását és az edzés idejére eső fehérjebevitelt.

Szénhidrát

A fehérjeszükséglethez hasonlóan a fiatal sportolók szénhidrátszükségletének a felnőttekétől való eltéréséről is kevés kutatás áll rendelkezésre. A korai izombiopsziás vizsgálatok azt találták, hogy a fiatal sportolóknak nagyobb az oxidatív enzimkoncentrációja és az aerob kapacitása, és kevésbé alkalmazkodtak az anaerob enzimkapacitáshoz (Erickson & Saltin 1974). A jelentések szerint edzés közben jobban támaszkodnak az oxidatív (aerob) anyagcserére (Taylor és mtsai. 1997). Más vizsgálatok nem mutattak ki különbséget az adaptációban a felnőttekhez képest (Haralambie 1982). Összességében kevés bizonyíték támasztja alá a fiatalabb és felnőtt sportolók közötti jelentős különbségeket a szénhidrátadaptációban vagy az üzemanyag-felhasználásban.

A sportolóknak a szénhidrátbevitel tervezését az edzés időtartamának és intenzitásának megfelelően kell megtervezniük. A fiatal sportolók jellemzően alacsonyabb edzésmennyiséggel edzenek, mint a felnőttek, bár ez a sportágtól és az egyes sportolótól is függ. Általában az állóképességi és csapatsportok esetében van ez így, ahol az edzésterhelést fokozatosan építik fel, míg a késő serdülőkorban az edzésterhelés a felnőttekéhez hasonló lesz. Emiatt a szénhidrátterhelésre nincs szükség a fiatal sportolók esetében mindaddig, amíg késő serdülőkorban hosszabb időtartamú állóképességi versenyeket nem vállalnak.

Fiatal sportolóknál kritikus mikrotápanyagok

A fiatal sportolók kalcium- és vasszintje általában alacsony (Desbrow & Leveritt 2015), különösen a lány sportolóké a menstruáció után, amikor a menstruációs veszteség megnöveli a vasszükségletet. Az állóképességi sportokban részt vevő sportolóknál a vasveszteség is nagyobb lehet. A vasbevitel általában alacsonyabb az energiabevitelű sportolóknál (pl. esztétikai sportoknál), és néha azoknál, akik vegetáriánusok vagy kevesebb állati fehérjét fogyasztanak.

A kalcium egy másik kulcsfontosságú tápanyag, mivel gyermek- és serdülőkorban a csontok fejlődésének támogatása érdekében megnövekedett a szükséglet. Gyermek- és serdülőkorban az általános lakosság körében gyakran számolnak be nem megfelelő kalciumbevitelről, és ugyanez az utánpótlássportolókkal végzett vizsgálatokban is gyakran előfordul. A nem megfelelő bevitel kockázata megnő azoknál, akik kerülik vagy korlátozzák a tejtermékek fogyasztását.

A D-vitamin egy másik tápanyag, amely alacsonyabb lehet azoknál a sportolóknál, akik hosszabb ideig zárt térben edzenek vagy olyan földrajzi szélességeken, ahol kevesebb a napfény, és az élelmiszerek D-vitaminnal nem dúsítottak. A napvédő krémek használata – bár fontos a napkárosodás megelőzése érdekében – korlátozza a D-vitamin szintézisét a bőrből, ezért a megfelelő D-vitaminszint támogatásának értékes stratégiája, ha lehetőség szerint nem égetjük le magunkat a napon. A sötétebb bőrű sportolók és azok, akik teljes hosszúságú ruházatot viselnek, kevesebb D-vitamint termelnek a napozás alatt, és jobban rászorulhatnak a D-vitamin táplálékforrásokból történő bevitelére.

Fontos felismerni, hogy indokolt lehet az étrend-kiegészítők alkalmazása a meglévő tápanyaghiány kezelésére. Ezt orvosi diagnózist követően és egy sportdietetikus szakmai támogatásával együtt kell elvégezni, hogy a sportolót segítsük a táplálékbevitel javításában és a jövőbeni hiány megelőzésében a teljes értékű élelmiszerek kiegyensúlyozott bevitelével.

Forrás: Regina Belski írásának (2019) szerkesztett változata