A sporttudományban egyre népszerűbbé az állóképesség fejlesztésének piramismodellje, amely jól szemlélteti, hogy a különböző teljesítményösszetevők milyen kapcsolatban állnak egymással.
A futás világában kevés téma vált ki annyi félreértést, mint az állóképesség fejlesztése. Szinte minden futó szeretne gyorsabb lenni, könnyebben teljesíteni a hosszabb távokat, vagy új egyéni csúcsokat futni.
A sport világában gyakran halljuk, hogy egy versenyzőnek „kiváló az állóképessége”, vagy éppen azt, hogy „állóképességet kell fejlesztenie”. Ezek a kijelentések első hallásra teljesen egyértelműnek tűnnek, a valóságban azonban jelentős leegyszerűsítést tartalmaznak.
A kutatások egyértelműen bizonyították, hogy a laktát nem az emberi teljesítmény ellensége. Éppen ellenkezőleg: fontos szerepet játszik az energiaellátásban, a sejtek közötti kommunikációban és a terheléshez való alkalmazkodásban.
A sportolók és az edzők gyakran beszélnek állóképességről, aerob kapacitásról vagy anaerob terhelésről, de viszonylag ritkán teszik fel azt a kérdést, hogy valójában honnan származik az az energia, amely lehetővé teszi a mozgást.
A gyermek- és serdülőkori sportolással kapcsolatban kevés olyan terület létezik, amely annyi vitát váltott volna ki az elmúlt évtizedekben, mint az állóképesség fejlesztése. Egyes edzők és sportszülők még ma is úgy vélik, hogy a gyermekek számára az állóképességi edzés szükségtelen vagy akár káros lehet, míg mások már tíz-tizenkét éves korban olyan edzésprogramokat alkalmaznak, amelyek inkább felnőtt sportolók felkészítésére emlékeztetnek.
Kevés olyan fizikai képesség létezik, amely annyi sportágban meghatározza a teljesítményt, mint az állóképesség. Mégis, amikor a sportolók vagy az edzők erről beszélnek, gyakran egészen eltérő dolgokra gondolnak.
Az edzői etika a modern sport egyik alapvető pillére, amely meghatározza az edzői munka hitelességét, társadalmi elfogadottságát és hosszú távú eredményességét.
Ha szeretnéd rendszeresen megkapni ...

Kövess minket itt is, ott is!