Tanácsok sportanyukáknak egy sportanyukától

A nők, különösen az önkéntes munkát végző sportanyukák gyakran adják a gerincét annak, hogy egy utánpótlás sportcsapat zökkenőmentesen működjön. Íme néhány tanács sportanyukáknak egy sportanyukától: miként segítsen, hogy gyermeke sportélménye élvezetesebb legyen, és a sajátja is, ne feledje:

Kapcsolja ki a „parancsnoki üzemmódot”

Általában az anyukák:

• nagyszerű csapatigazgatók/anyák
• jók abban, hogy meleg, vendégszerető csapatkörnyezetet teremtsenek (gondoskodnak arról, hogy minden játékos kapjon uzsonnát, vagy hogy egy új sportoló jól érezze magát stb.
• jól tudnak gondoskodni, tanítani és bátorítani a gyerekeket, hogy a legjobbat hozzák ki magukból.

Sajnos, az apákhoz hasonlóan, amikor a saját gyermekük sportcsapatáról van szó, az anyukák legnagyobb erősségei gyengeségekké válhatnak, amelyek problémákat okozhatnak a gyermekük és az edzőjük számára.

Az anyukák hozzászoktak ahhoz, hogy több feladatot is elvégezzenek, és átvegyék az irányítást. Gyakran olyannyira bele tudunk esni a „napirendbetartatási üzemmódba”, hogy néhányunknak nehéz lehet kikapcsolni a „parancsnoki üzemmód” hozzáállást.

A legjobb dolog, amit egy multi-tasking sportoló anyuka tehet, hogy támogassa gyermekét az utánpótlássportban:

• Engedni, hogy az edzők az edzések és a mérkőzések minden aspektusát irányítsák, vezessék.
• Nem „lebegnek” a kispad környékén és közben jó szándékú tanácsokkal terelni a gyerekek figyelmét,
• Ne hozzon rágcsálnivalókat és italokat a tervezett sportszüneteken kívül.
• A lelátón ülve tapsoljon, ahelyett, hogy ötpercenként megkocogtatnák a gyermekük vállát.

Ne „babusgassák” sportoló gyermekeiket

Isten nem véletlenül adott a nőknek nagy, puha szívet. A gyerekeknek gondoskodásra van szükségük ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat a világban, de a gyerekek általában jó kezekben vannak, ha az edzők irányítják a sportban Őket.

• A gyerekeknek, különösen a fiúknak nincs szükségük arra, hogy az anyukájuk babusgassa őket a sport alatt vagy utána.
• Azt sem akarják, hogy az anyjuk kirohanjon a pályára, ha megsérülnek. Várja meg, amíg az edző a kispadhoz hívja, mielőtt a gyermekéhez közelítene.
• Fejezze ki a gyermeke képességeibe vetett hitét azzal, hogy hagyja, hogy egyedül álljon fel. Akár hiszed, akár nem, a fiúk zavarba jönnek, ha az anyukájuk babusgatja őket a csapattársaik előtt.
• Az öleléseket tartogassa otthonra!

Ne pletykáljon, főleg ne az edzőről.

Ha elég sok embert összehozol, nagy az esélye, hogy legalább egy társasági „pillangó” lesz a társaságban. A barátságos, hívogató személyiségek mindenkit szívesen látnak, és mindenkit a kommunikációs hurokban tartanak. Gyakran előfordul, hogy a társasági pillangó végül a csapat anyukája lesz. Ha kérdés merül fel, a csapat anyukája vagy a többi szülő az edző helyett egymással vitatja meg a problémákat. Általában ez nem jelent gondot, de fontos megérteni, hogy ez a forgatókönyv problémákhoz vezethet, ha a beszélgetés az edzőről szól.

Szóval, beszéljük ki ezt a témát most! Egy gyakori hiba, amivel tisztában kell lennünk és el kell kerülnünk a pletykálkodásra való hajlamot. Bár a pletykálkodást leggyakrabban a nőkkel hozzák összefüggésbe, a férfiak is gyakran bűnösek a pletykálkodásban, még ha az más formában is történik.  Egy férfi pletykája általában „játékelemzésként” kezdődik, és hamarosan átmegy a játékvezetés, a cserék, a játékidő vagy az edző edzésvezetés módjának kritikájába.  Az ilyen kritizálás olyan ítélkező negativitást hozhat létre, amely valójában semmivel sem jobb, mint a pletyka.

A pletyka (tényként közölt vélemény) elrontja azt, aminek egy vidám és bátorító légkörnek kellene lennie. Szélsőséges esetben a pletyka úgy terjesztheti a negativitást, mint egy tűz, amely elszabadul. A pletyka általában az edzőre irányul, de szólhat más gyerekekről vagy más szülőkről is. Tartsd távol magad a kommunikációnak ettől a formájától. Ne feledje, az utánpótlássportnak gyermek- és nem felnőttközpontúnak kell lennie. A pletykálkodás egy „szülő” központú tevékenység, amely károsan rontja a gyerekek számára az egész élményt.

Bátorítson, ne zsörtölődjön

Minden gyerek szereti hallani a közönség éljenzését. A „szép munka” és a „meg tudod csinálni” szavakat hallani zene a gyerekek fülében. A zene zajjá válhat néhány rosszul elhelyezett szóval. Íme egy példa a bátorító kijelentésre: „Meg tudod csinálni, csak így tovább!” Egy gyerek egy játék során tizenötször is hallhatja ezt a kijelentést, és nem zavarja.

A bátorítás azonban könnyen átfordulhat zsörtölődéssé.  Gondoljunk csak ezekre a kijelentésekre:

• „Tartsd egyenesen az ütődet”
• „Szorgalmasan”
• „Maradj az embered és a kosár között”
• „Passzold!”

Mit szólnál ahhoz, ha egy óra alatt tizenötször hallanád ezeket az utasításokat? A jó szándékú, javító tanácsoknak az edzőtől kell jönniük. Tudassa gyermekével, hogy büszke az erőfeszítéseire, és ne a lelátóról edzze.

Váljon edzővé

Az anyák túl gyakran végzik úgy, hogy elfogadják azokat a hagyományos szerepeket, amelyeket az utánpótlás sportkultúra még mindig rájuk oszt, mint a csapat adminisztrátorai, a koncessziós standok dolgozói és a szurkolók.

Ha valóban változást akarsz elérni az utánpótlás sportban, vállalj vezető szerepet azzal, hogy edzősködsz egy csapatban, különösen egy lánycsapatban.

• A nők a legjobbak arra, hogy megtanítsák a lányoknak, hogyan legyenek erősek és rátermettek.
• A lányoknak az élet minden területén női példaképekre van szükségük. A sport az egyik ilyen terület.
• A sport nagyszerű hely a lányok számára, ahol megtanulhatják, hogy bármire képesek, amit csak elhatároznak. A sportban elért sikerek már az élet korai szakaszában megadhatják a lányoknak azt az önbizalmat, amelyre szükségük van ahhoz, hogy később jobb döntéseket hozzanak a barátokkal és karrierrel kapcsolatban. Ki tudná jobban irányítani és fejleszteni ezeket a készségeket, mint egy anya?

Debbie Lantza, a cikk írója veterán, egyedülálló sportoló anyuka, aki szenvedélyesen támogatja a nőket abban, hogy az utánpótlássportban változást érjenek el.