Az út vége – visszavonulás, a sportpályafutás befejezése

„Ne valamiből vonulj vissza, hanem valamiért vonulj vissza.” – David Parkin.

Van egy elkerülhetetlen végkifejlet, amely minden sportoló pályafutását végigkíséri. Akár amatőr, akár félprofi, akár profi, minden sportoló megtapasztalja, hogy valamikor véget ér a sportolói pályafutása. A sportolói pályafutás számos okból fejeződhet be, többek között az életkor, a teljesítmény csökkenése, a motiváció elvesztése, az összes kívánt cél elérése, a szerződés meg nem hosszabbítása vagy akár sportsérülés miatt. A sportolói pályafutás befejezése jelentős veszteségként értelmezhető a sportoló életében, különösen akkor, ha a pályafutás befejezése idő előtti vagy nem előre tervezett volt, például egy sérülés esetén (Stephan, 2003). Mások számára azonban, különösen azok számára, akik maguk választják meg a visszavonulásuk időpontját és jellegét, a sportból való kilépés az ünneplés és az izgalom időszaka lehet, amikor életük új fejezetébe kezdenek.

Sok sportoló számára a sportolói pályafutásuk az, amivel megteremtik életük jelentőségét és célját (Stephan, 2003). A sportolói identitás „az egyén önkoncepciójának sportspecifikus összetevője és az a mérték, amelyben az egyén azonosul a sportolói szereppel” (Brewer, Van Raalte, & Linder, 1993). A nemzetközi szintű sportolói karriert a sportoló által választott sportág iránti teljes elkötelezettség jellemzi, amely magában foglalja az edzés, a versenyzés, a felkészülés és a rehabilitáció napi menetrendjét, amelyek mind hozzájárulnak a sportolói identitás kialakulásához. A sportkarrier magában foglalja a csapattársakkal, edzőkkel, menedzserekkel, gyógytornászokkal, sőt még az ellenfelekkel való szoros kötelékek kialakítását is, és minden egyes kapcsolat jelentős hatással lehet a sportoló életére és identitására.

A sportolói karrier vége azonban a sportolói identitás részleges vagy teljes elvesztését jelentheti a sport területén. A sportolóknak szembe kell nézniük a napi rutin, a rendszer, az ösztönzés és potenciálisan a teljesítmény érzésének elvesztésével, amely az ilyen magas szintű teljesítménnyel jár. A sportolói kapcsolatok is megszűnhetnek, mivel a csapattársak más irányba mozdulnak el, és az edzők figyelmüket a még versenyben lévőkre összpontosítják.

A visszavonulással való szembesülés nehéz kilátás lehet

A sportolói pályafutás befejezése jelentős hatással lehet a sportolók általános mentális egészségére és pszichológiai jólétére. Ez különösen igaz azokra a sportolókra, akik nincsenek felkészülve erre, akiknek a visszavonulását kikényszerítik, vagy akik csalódottságot éreznek, mert nem érték el a kívánt célokat a pályafutásuk során (Eggleston et al., 2020). A sporttól való visszavonulás jelentős életmódváltást, „befejezést” jelent, hasonlóan a munkahely elvesztéséhez vagy egy kapcsolat végéhez. Ezért normális lehet, ha a sportolók a pályafutásuk végéhez érve bánatot vagy szomorúságot éreznek (Stephan, 2003). Egy sportpszichológus szakember segítséget nyújthat ezekkel a nehéz érzésekkel és a sportból való kilépéssel kapcsolatban.

A visszavonulásra való korai felkészülés létfontosságú

A hatékony felkészülés létfontosságú a versenyzéshez, és ugyanez igaz a sportból való visszavonulásra is. Vegyük figyelembe, hogy a sportolók többsége számára az élsportolói karrier rendkívül rövid (Coakly, 2009). Ezért fontos, hogy a sportolók már a sportolói pályafutásuk korai szakaszában elkezdjék a visszavonulás tervezését. Ennek előnyei a következők:

• Gördülékenyebb átmenet;
• A sport utáni életbe való átmenet rövidebb időszaka;
• Alkalmazkodóbb érzelmi és pszichológiai eredmények;
• Nagyobb életelégedettség;
• Nagyobb felkészültség a visszavonulás esetleges pénzügyi hatásaira;
• Más élet-, társadalmi és karriercélokra való szélesebb körű összpontosítás megteremtése, ezáltal a sport és az élet nagyobb egyensúlyának megteremtése (Demulier et al., 2013).

A sport utáni élethez szükséges készségek fejlesztése

Amint azt fentebb felvázoltuk, a sportolói pályafutás korai szakaszában történő felkészülés a sportból való visszavonulásra számos előnnyel jár. Például a sport utáni életre vonatkozó pályaválasztás megkövetelheti a képzést, a tapasztalatot vagy az oktatást, amelyek mindegyike megszerezhető a sportolói pályafutás alatt. Azok számára, akik a sportolás után az edzősködést tűzték ki célul, az edzői tanfolyamok a játékos pályafutás alatt is elvégezhetők. Ha egy vállalkozás működtetése a cél, a sportolók fontolóra vehetik, hogy a játékos korukban üzleti tervet írjanak, és szabadidejükben kezdjék el a vállalkozás fejlesztését. Mindezek a készségek, képzések, oktatás és tapasztalatok a sportolói pályafutás során is felhalmozhatók, ha korán elkezdi tervezni a visszavonulást.

Amikor a visszavonuláson gondolkodik, ne feledje, hogy a sport számos olyan alapvető életvezetési készséget is kifejleszt, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az élet következő fejezetében is boldogulni tudjon. Gondoljon arra, hogy a sport olyan készségeket tanít, mint például:

• Hatékony célmeghatározás;
• Fókuszálás;
• Döntéshozatal;
• Motiváció;
• Elkötelezettség;
• Kommunikáció;
• Csalódások leküzdése;
• Felkészülés (Stephan, 2003).

Azzal, hogy a sportolói pályafutása korai szakaszában tudatosan megtervezi a visszavonulást, a sportolók a legnagyobb esélyt adják maguknak a sport utáni életben való sikerre.

Forrás: Damien Stewart sportpszichológus írása