Fáradtság, sportteljesítmény és hormonok – a sportorvos pár gondolata az endokrin rendszerről
Megoszt

Hogy érzi magát hétfő reggel, amikor reggel 7-kor felkelti az ébresztőóra azzal, hogy a hétvége után egy egész napos munka áll ön előtt? Kicsit fáradtnak, kissé letargikusnak, lomhának, talán egy kicsit levertnek, esetleg megbánja, hogy a hétvégén kissé túl sok alkoholt/ételt, frusztrált, hogy az edzésprogramja nem a tervei szerint alakultak?
A fáradtságnak és a sportteljesítmény csökkenésének számos oka lehet: endokrinológiai, immunológiai, fertőző, metabolikus, hematológiai, táplálkozási, emésztési, daganatos…… Az endokrin rendszerhez tartozó mellékvese különösen az utóbbi időben kapott némi rossz sajtóvisszhangot.

A mellékvese bajai
Kétségtelen, hogy a mellékveséknek van miért felelniük. Ezek a vesék felett elhelyezkedő endokrin mirigyek a mellékvesekéregből glükokortikoidokat, mineralokortikoidokat és androgéneket, a mellékvesekéregből pedig a mellékvesekéregből adrenalint termelnek. A glükokortikoidoknak (pl. kortizol) anyagcsere-funkciójuk van az energia-homeosztázis fenntartására, és immunfunkciójuk a gyulladások elfojtására. A mineralokortikoidok (pl. aldoszteron) az elektrolit- és vízháztartás egyensúlyát tartják fenn. Mivel a mineralokortikoidok és a glükokortikoidok hasonló biológiai szteroid molekulák, hatásukban bizonyos fokú átfedés van.
Az Addison-kór és a Cushing-kór súlyos egészségügyi állapotok, amelyek a mellékvesék szteroidhormonok túl-, illetve alultermelésének felelnek meg. Ha valaki Addison-krízisben jelentkezik, az orvosi vészhelyzet, amely intravénás hidrokortizonnal és folyadékkal történő újraélesztést igényel. Ezzel szemben a Cushing-kórban szenvedőknél magas vérnyomás és emelkedett vércukorszint jelentkezhet. E betegségállapotok szélsőséges eseteitől eltekintve azonban a kortizol mérőszámai nem korrelálnak a klinikai tünetekkel. Ez az egyik oka annak, hogy miért nem bölcs és potenciálisan veszélyes a kortizoltermelést a klinikai tünetek alapján stimulálni. A nem megfelelő exogén szteroidbevitel elnyomhatja a normális endogén termelést, és csökkentheti a „stressz” helyzetekre, például fertőzésekre való normális reagálás képességét. Ezért a szteroidok felírása, például autoimmun betegségben a gyulladás csökkentésére, mindig csökkentett dózisban történik, és szteroid figyelmeztető kártyát kell magánál tartani. A sportolóknak tisztában kell lenniük azzal is, hogy az exogén szteroidok bevitele doppingvétségnek minősül.
Mi azonban a kortizol „normális” koncentrációja? Nos, először is attól függ, hogy a nap melyik szakában történik a mintavétel, mivel a kortizol cirkadián ritmusban termelődik, a legmagasabb értékek reggel ébredéskor, a legalacsonyabbak pedig hajnali 2-3 óra körül. A termelésnek ez az időbeli periodicitása nem az egyetlen változó, vannak olyan szempontok is, mint a szövetek érzékenysége és a hormon metabolizmusa (lebomlása). Ezeken a változókon túlmenően a visszacsatolásos szabályozó mechanizmusnak más bemenetei is vannak, amelyek viszont befolyásolhatják ezeket a változókat. Más szóval, a mellékvese szteroid hormontermelésére való elszigetelt összpontosítás figyelmen kívül hagyhatja a hypothamalmikus-hipofízis-mellékvese (H-P-A) tengely diszfunkcióját és valójában szélesebb körű problémákat is.

Sokat rágalmazott pajzsmirigy
Ezzel még nincs vége a fáradtság és a sportteljesítmény alulteljesítésének lehetséges okainak: a H-P-A tengely csak egy a sok egymással összefüggő, kölcsönhatásban lévő endokrin rendszer közül. Számos neuroendokrin bemenet érkezik a hipotalamuszba, az endokrin rendszer szabályozásának kapuőrébe. Továbbá hálózati kölcsönhatások vannak a különböző endokrin szabályozási visszacsatolási hurkok között. Például a kortizol a „normális” tartomány felső határa felé haladva akadályozhatja a tiroxin (T4) szöveti szintű átalakulását az aktívabb trijódtironin (T3) enzimek által, amelyeknek a működéséhez szelénre van szükségük. A T4 inkább fordított T3-á alakulhat át, amely biológiailag inaktív, de blokkolja a T3 receptorait, és így károsítja annak hatását. Ez viszont megzavarhatja a pajzsmirigyműködést szabályozó visszacsatolási hurkot (hipotalamusz-hipofízis-pajzsmirigy-pajzsmirigy tengely). A T4 és a T3 fiziológiás aránya 14:1, ezért a 4:1 arányú, deszikkált pajzsmiriggyel való kiegészítés nem tanácsos. Vannak más folyamatok is, amelyek döntően megzavarhatják a T4-nek ezt a perifériás átalakulását T3-á, mint például a gyulladás és a bélrendszeri diszbiózis, amely a megerőltető edzés eredményeként léphet fel. Tehát ami elsődleges pajzsmirigy-alulműködésnek tűnhet, annak lehet egy látszólag független kiváltó oka is. A magaslati körülények között edző sportolók körében a pajzsmirigyműködés szokatlan mintázatot mutathat, amikor mind a pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH), mind a T4 a „normális” tartomány alsó határán van, ami feltehetően a hipotalamusz-hipofízis szabályozó jelzőrendszer visszaállításának köszönhető. Ez rávilágít arra, hogy a „normális” tartomány számos hormon esetében a populáció alcsoportjait foglalja magában, és a TSH esetében a „normális” tartomány nem életkorhoz igazított, annak ellenére, hogy a TSH az életkorral emelkedik.
Az endokrin rendszer kölcsönhatásai
A fáradtság tünetei számos klinikai állapotra jellemzőek, nem csak egy endokrin szabályozási tengely diszfunkciójára önmagában, de még csak nem is az endokrin rendszer hálózati interaktív hatásaira önmagában. Például a táplálkozás hatása az edzésterheléshez viszonyítva az egészség és a sportteljesítmény szempontjából a relatív energiahiányos sportolásban (RED-S) megfigyelhető klinikai képek és endokrin zavarok spektrumát eredményezi.
Az endokrin diszfunkció mögöttes mechanizmusai
Bármely klinikai szindróma kialakulásának lehetnek hajlamosító tényezői, a szokásos gyanúsítottak: gyulladás: akár fertőzés, diszbiózis, autoimmun; az endokrin állapottal összefüggő tápláltsági állapot; edzésterhelés nem megfelelő periodizált regenerációval, hogy csak néhányat említsünk …
A cikk angol nyelvű eredetijét Dr Nicky Keay sportendokrinológus írta.
Kövess minket itt is, ott is!