Sportszülők meggondolatlan mondatai

Amit mi sportszülők csak úgy mondunk, ők évekig magukkal hordozzák.

• Mi azt hisszük, hogy segítünk.
• Néhány szó a motivációjára.
• Egy megjegyzés az erőfeszítéséről.
• Egy kis visszajelzés a meccs után.

De a gyerekeink mást hallanak.

• Nyomást hallanak.
• Csalódást hallanak.
• Azt hallják: ha nem teljesítek, akkor nem vagyok elég jó.
• És néha egyáltalán nem hallanak minket.

A tudományos háttér

A szavainkat nem csak meghallgatják, hanem be is épülnek a lelkükbe. A gyermekek agya a kapcsolatteremtésre és a túlélésre van beprogramozva. A hangnemet jobban értelmezik, mint a tartalmat, a hangsúlyt jobban, mint a logikát. Minden győzelem, hiba vagy meccs utáni beszélgetés információkkal teli számukra:

• Biztonságban vagyok?
• Szeretnek?
• Elég jó vagyok?

Ami nekünk hasznos megjegyzésnek tűnik – „Agresszívebbnek kell lenned” vagy „Ma nem úgy néztél ki, mintha akarnád” – valójában stresszreakciót válthat ki belőlük.

Amikor ez történik, elveszítik a hozzáférésüket:

• a nyugodt döntéshozatalhoz;
• a kreatív problémamegoldáshoz;
• az önbizalomhoz.

És ahelyett, hogy motiválódnának, a fejlődésre koncentrálnának, elkezdhetik összekapcsolni a hangodat a feszültséggel és a feltételes szeretettel.

Tudom, mert én is csináltam (és néha még mindig csinálom)

• Magamban morogtam.
• A pálya szélén sóhajtoztam.
• Hagytam, hogy az arcom „hangosabb” legyen, mint a szavaim.
• A játék után kérdésekkel bombáztam őket, amikor ők csak egy kis nasit és csendet akartak.

Néha még ki sem mondtam hangosan.

De a gyerekek mesterei annak, hogy kiolvasnak minket – tudják, mikor változik az energiánk.

Hogyan hangzik a meggondolatlan beszéd?

Ritkán szándékosan bántunk másokat. De a szándék nélküliség nem törli a hatást. És ezek a gyakori mondatok súlyosak:

• „Ez ciki volt.”
• „Jobban kell akarnod.”
• „Nem érdekel, hogy nyersz-e… de legalább adj bele 100%-ot.”
• „Nem is néztél ki úgy, mintha próbálkoznál.”
• „Nem lehetsz ideges minden alkalommal, amikor megkapod a labdát.”
• „Annyi pénzt és időt költünk, és aztán…”

Néha nem is a szavak a fontosak, hanem a sóhaj, a csend – azaz a nonverbális kommunikáció. Az a tekintet, ami azt mondja: Cserbenhagytál.

A következmények, amiket nem mindig látunk

Nem mindig drámaiak. Sőt, gyakran láthatatlanok:

• A játék után nem beszélnek.
• Elkerülik a szemkontaktust, amikor hibáznak.
• Megkérdezik, jössz-e, de nem izgatottan, hanem óvatosan.
• Kevesebbet mosolyognak.
• Feszülten játszanak.
• Elkezdik azt érezni, hogy nem elég jók.

Egyes gyerekek még jobban igyekeznek. Mások csendben feladják.

És néha csak évekkel később jövünk rá, mi történt – ha egyáltalán.

Amit valójában hallaniuk kell. Változtassunk ezen a forgatókönyvön!

Ahelyett, hogy tanítgatnánk, kijavítanánk vagy irányítanánk, inkább teremtsünk kapcsolatot!

Próbáld meg ezt mondani:

• „Szeretem nézni, ahogy játszol.”
• „Nagyon szórakoztató nézni téged.”
• „Mi volt a mai nap legjobb pillanata?”
• „Úgy néztél, mintha jól érezted volna magad.”
• „Büszke vagyok arra, ahogy kezelted azt a nehéz helyzetet.”
• „Láttam, hogy nem adtad fel, amikor nehéz volt.”

És itt van még néhány mondat, amely bizalmat, önbizalmat és érzelmi biztonságot épít:

Észreveszi az erőfeszítést és a hozzáállást:

• „Mindent beleadtál.”
• „Nem adtad fel, még akkor sem, amikor nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szeretted volna.”
• „Koncentráltnak és higgadtnak tűntél”
• „Tudom, hogy nem volt a legjobb napod, de büszke vagyok arra, hogy kitartottál.”
• „A játék során rájöttél a dolgokra – ez az igazi fejlődés.”

A rugalmasság és az önszabályozás támogatása:

• „A bíró szigorú döntést hozott, de te felálltál.”
• „Láttam, hogy mély levegőt vettél és újra összeszedted magad. Ez nem lehetett könnyű.”
• „Frusztrált voltál, de mégis a csapat mellett maradtál – ez igazi vezetői tulajdonság.”
• „Nem baj, ha csalódott vagy. Ez azt jelenti, hogy fontos volt neked ez a mérkőzés.”

Az identitás és az önállóság megerősítése:

• „Te döntöd el, hogy mit jelent számodra a siker.”
• „Úgy néztél ki, mint aki önmagad vagy.”
• „Számomra több vagy, mint egy sportoló.”
• „Ez a te játékod. Szerencsés vagyok, hogy tanúja lehetek.”
• „Bármi is történjék, én vagyok a legnagyobb rajongód.”

A kommunikáció ösztönzése:

• „Hogy érezted magad?”
• „Mit csinálnál másképp legközelebb?”
• „Akarsz róla beszélni, vagy inkább pihenj egy kicsit?”
• „Ha később szeretnél beszélni róla, itt vagyok.”
• „Szeretnél visszajelzést, vagy csak egy kis nasit?” (a humor is sokat segíthet)

Az ilyen típusú megjegyzések:

• Támogatják az önállóságot
• Elősegítik a belső motivációt
• Biztonságérzetet, elfogadottságot és támogatást adnak a gyermeknek

Az üzenetük: Több vagy, mint a teljesítményed. Mindig fontos vagy nekem.

Nem a tökéletességről van szó, hanem a jelenlétről

Még mindig elrontok dolgokat. Még mindig túl sokat beszélek. Még mindig belekerülök a verseny, az összehasonlítás, a félelem érzelmi örvényébe, hogy nem teszek eleget azért, hogy gyerekeim sikeresek legyenek, vagy hogy lemaradnak.

• De most megpróbálok észbe kapni.
• Több kérdést feltenni.
• Több csendet hagyni.
• Bocsánatot kérek, ha nem jól cselekszem.

Mert nekik nem edzőre, tehetségkutatóra vagy motivációs előadóra van szükségük az autóban.

A szüleikre van szükségük.

Üzenet a sportszülőknek, akik próbálkoznak

• Nem vagytok egyedül.
• Nem vallotok kudarcot.
• Azt teszitek, amit a legtöbbünk: olyan dolgokkal küzdötök, amelyekre senki sem készített fel minket.
• Olyan rendszert örököltünk, amely a sikert a győzelmek, a statisztikák és az ösztöndíjak alapján határozza meg.
• De nem kell továbbadnunk ezt.
• Legyetek azok a szülők, akik olyan sportolókat nevelnek, akik azért játszanak, mert szeretik, és nem azért, mert félnek a csalódásunktól.
• Ne az legyen a jellemző ránk, amit frusztrációból mondunk, hanem az, amit szeretetből mondunk.

Mert egy napon a mi hangunk lesz az ő belső hangjuk.

Az eredeti, angol nyelvű cikk a “I love to watch you play” partner oldalunkon jelent meg!